A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
Arcukon az eltökéltség kifejezésével lépett be két fiatal amerikai egy kis piros ajtón, melyen ez a semmitmondó felírás állt: „BRUNO“. A Ptgalle negyed szivében történt ez, a rue Germatn-Ptlon 6. számú házában. Éjfélkor. Azon az estén igen meglepő dolgokat tudtam meg, mivel Bruno — egy csinos, ríapbarnitotta, rokonszenves fiatalember — a világ még dolgozó 83 „bőrrajzolól- Inak" egyike. Es Bruno az egyetlen hivatalos engedéllyel dolgozó tetováló Franciaországban. Már a műhely falán levő rajzok különleges légkört árasztanak: a tör igen gazdag programot illusztrál — szerelem, pénz, dicsőség, tigrisek mellett gazellák és tarka virágfüzérek. A két amerikai rögtön az U. S. Army címere, a tengert sas mellett állt meg. Mindketten ezt akarták a karjukra tetováltatni. Halkan szólt a rádió: A tetoválás szer tartása tehát a beatlesek „jé jé jé“-re kezdődött. Munka közben Bruno mesél: — Az emberek szívesebben tetovéltatják magukat, éjjel, este Öttől hajnali kettőig, Ilyenkor több a szabadidejük, fis inkább nyáron, mint télen: a vetkőzés miatt. Közben elkészült az Egyesült Államok Címere egy átlátásé papíron, s most Bruno átviszi a képet az alkohollal fertőtlenített bőrfelületre Bruno veszi tizenhárom elektromos vibrátorainak egyikét, mely tűből és pld edénykéből áll. Mindegyik tartályban más-más szinti festék. — A művelet teljesen fájdalommentes: ötezer befecskendezés percenként. A fecskendezéssel jutnak a festékrészecskék a bőrpigmentbe — magyarázza Bruno. Egymás után három különböző vibrátort használ a piros, a sárga és a barna szin felvitelére: megjelenik a madár teljes pompájában. — Na és kész is van! Egy kis pomádé, papírvatta. Az „operáció“ pontosan tizenöt percig tartott. Brnno, aki autodidakta és rendkívüli műveltségről tesz tanúságot, az utolsó simításokat végzi a tetoválásról szóló könyvén. Az 500. oldalnál tart, mivel a kérdés, mely sokkal komplikáltabb, mint első pillanatban látszik, érinti a szociológiát, a lélektant, a történelmet, ez etnográfiát és az orvostudományt. Egy nemrég megtartott ankét azt mutatja, hogy a dánok 37 százaléka már 14 éves kora óta visel tetoválást a testén. Utánuk mindjárt a németek következnek, majd nz amerikaiak, a hollandok és az angolok. Franciaországban 18 évesnél fiatalabbakat nem szabad tetoválni. A franciaországi véleménykutatás eredményei mégis olgondolkoztatók: kiderült ugyanis, hogy 4U0U véletlenül kiválasztott személy közül a fértlak 17 százaléka és a nők egy százaléka tetovált. A háborúk, forradalmak, szociális változások segítik ezt elő. S ez még nem minden. — „Kuncsaftjaim“ — árulja el Bruno — a lakosság minden rétegéből rekrutálódnak. Van köztük rengeteg értelmiségi: ügyvédek, orvosok ás mások. Ezért felteszem a kérdést: — Miért tatováltatják magukat az emberek? — Vannak okok, melyek nem mondanak semmit: egyesek kedvelik a díszítéseket, szeretnek másokat utánozni, felnőtté válásukat akarják tetoválás formájában feljegyezni, hogy az általuk szabadon választott jellel őrökké megmaradjon valamely esemény vagy lelkiállapot emléke. Van más, finom és egyben különös pszichológiai indítók is, amely mélyen a tudatalattiban gyökerezik: — Mivel az igazi tetoválás amolyan kiftntőnytlás, belülről kifelé kinyitott ajtó, a felszabadultság, a lelki egyensúly elnyerésének fizikai alátámasztása. S így egy szép napon látogatást tett Brúnónál a becsületrend tiszti keresztjének viselője... Első pillanatra meglehetősen szokatlan kéréssel állt elő: egy 1935-ös típusú Salmsont akart a mellére tetováltatnJ. — Elmesélte, hogy éppen túladott a gépkocsiján, melynek megmutatta e fényképét. Életének legszebb élményei fűződtek ehhez a kocsihoz. £s kétségkívül úgy vélte, hogy kissé még megőrizhetné a fiatalságát, ha megmaradna örökké a számára valami, ami ennek a szimbóluma volt. Az „érzelmi tetoválás“, melynek célja, hogy szefkvedélyeket ébresszen, gátként is szolgálhat: — Sok fiatal férj, félve későbbi gyengeségétől, azt gondolja, hogy feleségüknek eltávolíthatatlanul a bőrükre Irt neve megmenti őket a nemi gyengeségtől. A robbanékony természetű férfi számára a tőrrel díszített bőrfelttlet amolyan biztonsági szelep, amely kétségtelenül ezzel a „rögzítéssel" visszatartja őt vandál tettek elkövetésétől. Ugyanúgy, ahogy egy meztelen női kép visszatarthatja a szexuális szempontból kielégíthetetlen férfit a kellemelen kilengésektől. Egyes esetekben a tetoválás dinamikus hatást vált ki: a félénknek újra visszaadja önbizalmát, a hívőnek megszilárdítja vallásos érzületét (a vallásos képek tetoválása egészen megszokott jelenség) és a babonás embernek biztonságérzetet ad, hogy szerencséje lesz. Egy fiatalember nemrég arra kérte Brúnót, hogy tetováljon négylevelfl lóherét a karjára. Egy héttel később újra megjelent nála, boldogan és örömittasan. „Hármas találatom volt a lottón — közölte — s ezt a lóherének köszönhetem“. Az autoszuggesztió ereje olyan nagy, hogy például a burmalak tigrist tetováltatnak magukra, hogy ők is a tigris erejével rendelkezzenek, ha majd harooiniok kell vele.. A perszonifikáclónak ez a jelensége különben a legkülönfélébb formákban jelentkezhot. M. B. ... ismert, jónevfl sebész. Testét egy nagy kép díszíti: harc sárkányokkal. Minden nagyobb sikeres műtété után elmegy Brúnóhoz, hogy dolgozzék — öt percet, nem többet — a rajz befejezésén. A motiváció nem egyszerű. Arra vall, hogy ez az orvos bizonyos vonzódást mutat a Buddha előtti filozófiához, amelyen minden sárkány valamilyen akadályt (kétszínűség, lustaság 8ib.) jelent az üdvözülés útján, S a sebész számára minden műtét ilyen győzelem a rossz, a betegség felett. Érdekes, hogy i. e. a III. században nagy felfedezést tettek Kínában. Egy öreg bölcs, Luang Tuang azt tapasztalta, hogy egyes sámánok Északon tetoválással gyógyítanak... és ilymódon teljesen ki is gyógyítják a betegeiket. Kutatni kezdett az „életerő vonalai“ után s 347 kulcspontot és 17 délkört talált az emberi testen. Amikor összehasonlította ezt a sámánok (varázslók) „gyógyító tetoválásával“, arra a végső eredményre jutott, hogy kutatásainak eredményei 90 százalékban megegyeznek a sámánokéival. Megszületett az akupunktúra ... SOLANGE SILBÉRE oux Ecoutes, Párizs hét
