A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
Jankovich Imre: BIZONY ÍGY VAN EZ, SZÍVEM... ALD0B0LY1 NAGY György és SZENES Iván szerzeménye Copyright 1966 by Zeneműkiadó Vállalat, Budapest Slow Rock a ________Qfe_________________ok mr-*. h__ eT*________a’ A független India demokratikus állam. Az új törvények eltörölték a hírhedt kasztrendszert, amely évezredeken át szigorúan elhatárolt csoportokba osztotta1 az embereket. Valamikor több tiszteletben részesültek itt az egyes állatfajok, mint az emberek milliói. Nem is olyan régen általános szabály volt, hogy az érinthetetlen kasztonklvüll kénytelen volt messziről elkerülni a magasabb kasztba taTtozó embertársát, nehogy ráérő árnyékával bemocskolja azt. Ha valaki egy kóborló tehén életét akarva vagy akaratlan kioltotta, azt a helyszínen felkoncolták, vagy — jobbik esetben — bíróság elé állították, ha egy „érinthetetlen“ véletlenül hozzáért a legmagasabb kaszt tagjához, a sértett brahmán fölháborodásában megölhette a nyomorultat anélkül, hogy azt valaki is vétkéül rótta volna fel. Tragikomikus az az eset, amely a múlt században történt ugyan, de jellemző a régi India viszonyaira: A fiatal Navab Ferozepore-t 1835- ben merélylet vádja miatt halálra Ítélték. Nyugodtan és előkelőén viselkedett a bírósági tárgyaláson, a szeme sem rebbent meg, amikor az Ítéletet kihirdették. A kivégzés előtti éjszakát egészséges mély álomban töltötte. Reggel fölvette díszruháját, haját és szakállát bekente illatszerekkel, majd nyugodtan, kiegyensúlyozott hangulatban Indult el a vesztőhely felé. A félelemnek nyoma sem látszott rajta. Amikor azonban a hóhér hozzáért, hogy a kötelet a nyakába tegye, hirtelen összeroppant, arca pedig eltorzult a borzalomtól és az undortól. Ezt a hirtelen változást azonban nem a halálfélelem okozta, hanem a hóhér érintése, aki a kasztonklvüllek csoportjába; tartozott. Sajnos, az évezredek alatt kialakult rendszert nem lehet azonnal felszámolni. Valószínűleg sok sok évtized telik el addig, amíg az indiai társadalom valóban osztatlan lesz. A kasztrendszer manapság talán a házasságnál érezteti leginkább af hatását. Az ősidők óta megrögződött szokásokhoz mereven ragaszkodnak a hindú családok. A kasztonklvüll házasság szinte lehetetlen még ma is. Elegendő figyelemmel kísérni az újságok hirdetésrovatát; itt a legtöbb esetben gondos szülők megfelelő élettársat keresnek gyermekeik számára. Majd mindegyik hirdetés a kaszt megjelölésével és azzal a feltételtel kezdődik, hogy a Jövendő élettárs is csak hasonló származású lehet. dik Old Delhiben, a Nicholson utcában. Az esküvő időpontját nyilván nem véletlenül határozták meg. Indiában az az általános szokás, hogy minden fontosabb esemény pontos idejét a csillagok állása szerint állapítják meg. Az esküvő pedig a fontos események legfontosabbika. Amint az eljövendő házasságban megegyezik a két családfő, munkába lépnek a szakavatott asztrológusok, hogy elkészítsék a fiatalok horoszkópját, amelyből meg lehet állapítani az esküvő legkedvezőbb időpontját is. Mivel ez kizárólag a csillagoktól, nem pedig az emberek akaratától függ, az esküvői szertartások gyakran a legelképzelhetetlenebb időpontokban kezdődhetnek. A meghívó elolvasása után először is hálát adtam a csillagoknak, hogy Mohini és Devindar esküvőjére egész kedvező időpontot — esti 8 órát — jelöltek meg, mert az is előfordulhatott volna — hogy az éjszaka közepén keresem az esküvő helyét. A megadott napon elindultam Old Delhi áttekinthetetlen sikátorai felé. A bérkocsi csak nehezen tudott utat törni magának a járókelőkkel, riksákkal, különféle állatokkal zsúfolt utcákon. A Nicholson utcában még több az ember, mint másutt. Az utca középtáján található szabad térség nagy részét egy hatalmas, díszes sátor foglalja el, melyet girlandokba fűzött sok száz villanykörte világít meg. Ez már az esküvő színtere. A sátorpalotát belül két részre osztották. Az egyik „helyiségben“ a megtérített asztalok hoszszú sora várja1 a vendégek seregét, a másik részt pedig fogadóteremnek szánták. Itt az első padsorban, a bejárattal szemben ül a menyasszony apja, hatalmas turbánnal a fején, olyan helyzetben, mintha egy festő mintázná, aki éppen illusztrációkat készít a Mahabharáta époszhoz. Nemsokára a sátor bejáratánál megjelennek a ház asszonyai és közöttük Mohini, a menyasszony. Szegény Mohini, Egy este halk kopogtatás után nyílt szállodai szobám ajtaja. Fiatal ismerősöm, R. P. Arora hófehér dhótlba és panzsábiba öltözve, ünnepélyes arccal nyújtott át — apja nevében — egy cikornyás aranyozott meghívót, amelyből megtudtam, hogy Shrlmati és Shri Sardarl Lal Arora szívélyesen meghívnak leányuk, Mohini, illetvet fiuk Devindar Shri Hans Raj Arora esküvőjére. A szertartás augusztus 28-án este 8 órakor kezdő