A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
ÍndUbaN"^ mint riadt kis madár pislog a rengeteg kíváncsi tekintet felé, melyek érdeklődési központjában egyedül csak ő áll most. Ez a 15 év körüli fekete kislány, akire rángatták a család, és az Ismerősük összes ékszerét, majd össze nem roskad a hatalmas teher alatt. Ezüst szálakkal átszőtt szárijában, melyet bátyja vett háromezer rúpiáért (neki ez nyolc havi fizetése) Inkább ijedtnek, és végtelenül fáradtnak látszik, mint boldogságtól sugárzónak. Mohlnlt az asszonyok először a család fejéhez, az apához vezetik, aki bemutatja a vendégeknek. Mire a menyasszony bemutatása véget ér, egy Izgatott hírnök jelenti, hogy közeledik a vőlegény menete. Egyszerre ugrik lel a kö. 300 főnyi vendégsereg, és dübörögve tódul ki az utcára. Mindenki az utca felé tekergeti a nyakát, ahonnan nagy zajjal, és vakító fénynyel közeledik a vőlegény és kísérő csapata. A zajt a menet élén haladó zenekar, a fényt pedig a lámpahordozók csoportja okozza. Díszes egyenruhába öltözött emberek lépkednek méltóságteljesen a menet két oldalán. Fejükön bravúros ügyességgel egyensúlyozzák a kétkarú gázlámpákat, melyek nappali fénnyel árasztják el az utcát. Az ősrégi bőrdobok, sípok, cseréphegedúk hangja túlharsogja az utca zsivaját. A Jellegzetes keleti zenéhez szerkesztett hangszerekből azonban egy eltorzított twlszt ritmusa tör elő, melyre Inkább a szem, mintsem a fül segítségével lehet ráismerni. Az egész menet görcsösen rángatózva nyomakodlk előre a díszes sátor Irányába. Valószínűtlen látványként hat ez a turbános, lepedőkbe csavart tömeg, amint szinte önkívületien állapotban vonaglik a ritmusra. A hangulat elragadja a nézőket is, akik az utcán, a közeli városfalon vagy a háztetőkön tolonganak. Mindenki kitágult szemmel rángatózik, és bele-bele visít az amúgy is pokoli hangzavarba. A Jelenetet még valószínűtlenebbé teszi a színtér: a gázlámpák fé-A nehezebb manka az atzzonyoké nyétől a megvilágított óvárosi sikátor, a házak, ezek a clkornyás kopott romok, melyek a vak véletlen szabálytalanságával támaszkodnak a komor városfalhoz. A tomboló szenvedélyek örvényében csupán a vőlegény tartja meg komolyságát. Egy díszesen fölclcomázott ló nyergében ül, és láthatóan szenved a fején viselt súlyos ezüstkorona, a rózsaszín leplek és a számos vlrágfüzér alatt, ömlik róla az Izzadság, mert a sok dísz és virág még egy fekete európai öltönyt Is takar. Amennyire arca után meg lehet Ítélni, 40 év körüli férfi lehet. A kivilágított sátor előtt a menet megtorpan. A rendezők nagy nehezen kialakítanak egy szabad kört. Egy dob ütemére elkezdődik a férfiak tánca. A közönség soraiból előlép egy férfi és a szabad kör közepén kényelmesen kezdi emelgetni a lábát. Egyre gyorsabb a dobszó üteme: a lassú lépegetés szédületes pergéssé gyorsul. Megbflvölve az ütemes dübörgéstől, mind többen és többen ugranak be a körbe, hogy beleolvadjanak a forgó csoportba. Atáncolók máraz önkívület határán vannak, a panzsabl dobos pedig megállás nélkül veri hangszerét, most már szédületes gyorsasággal. Nyilván a nézők meg vannak elégedve a1 zenész teljesítményével, mert előkerülnek a klsebbnagyobb bankjegyek, és a vendégek egymást túllicitálva nyomkodják a pénzt a dobos szájába. Az egész produkció addig tart, amíg a szájüreg meg nem telik pénzzel. Amikor a dobos már alig jut levegőhöz, hirtelen abbahagyja a produkciót. A táncosok 13 megállnak és lihegve, Izzadságtól csapzottan támolyognak ki a körből. Most egy vékony emberke perdül föl a rögtönzött emelvényre. Előhúz egy lepedőnagyságú, clkornyákkal díszített papírost, és Ihletten kezd valamit szavalni hindú nyelven Egy mellet'em álló férfi a kezembe nyomja a papiros másolatát, de a szanszkrit Írással rögzített szövegből nem leszek okosabb. Egy szomszédomtól vég re megtudom, hogy az, amit az, emberke olyan lelkesen szaval, a menyasszony költeménye, melyet a vőlegény tiszteletére szerzett A vers nagy tetszést arat, a kis, emberke azonban a befejezés után is fönnmarad az emelvényen, és újabb mondókába kezd Mind jobban beletüzesedlk, és közben dühösen mutogat a vőlegény felé, szúrós szemeivel majd átdöfl a szerencsétlent, aki ezalatt nagyon Is siralmas képet vág. Kíváncsian nézek a szomszédomra, aki megszán, és fordítani kezdi a szónoklatot. Így tudom meg, hogy az emberke kegyetlenül szapulja a leendő férjét. Elmondja gazembernek, hazug csalónak. Felszólítja a menyasszony apját, hogy be ne engedje ezt a szélhámost a házába. Szónoklata éppen elérte a tetőfokát, amikor előlép néhány férfi a vőlegény kíséretéből, és bankjegyekkel Igyekszik betömni a szónok száját. Az nem Is tiltakozik túlságosan az erőszak elleti. Amikor az összegyűlt papírpénz már lehetetlenné teszi a további beszédet, megáll, és szakértelem-Eskdvö a Nicholson utcában. KBxépStt a vőlegény mel felbecsüli, mennyi pénzt Is kaphatott. Megelégedettségét fül- Ígérő mosollyá hozza a nyilvánosság tudomására. Ismét a vőlegényre mutat, de egy váratlan fordulattal a szidalmak dicséretté változnak. Hangja bársonyossá lágyul, és kijelenti, hogy a lovát délcegen megülő dalia — mármint a vőlegény — a világ legnemeseijb, legbecsületesebb férfiúja, kinek szive szlnarany, a lelke fenkölt, aki okos és gazdag. Állítása szerint boldog lehet az a leányzó, akit az istenek egy Ilyen férfiúval ajándékoznak meg. A szónoklat a násznép örömujjongásával végződik, és most már semmi akadálya sincs annak, hogy a vőlegény a lányosház küszöbét átlépje, kivéve ugyan a hosszadalmas üdvözlési ceremóniákat, melyek most következnek. A menyasszony apja fogadja a vőlegény apját, nyakába akasztja az elmaradhatatlan virágfüzért összevissza ölelgetik, csókolják egymást, Hasonlóképpen járnak el a többi rokonok Is, amíg csak a két terjedelmes család minden tagja ki nem cserél egy egy koszorút. Csak most kerül sor arra, hogy a menyasszony és a vőlegény egymás szemébe tekinthessen A délceg lovag letámolyog a lóról, a tömeg pedig a sátor irányába sodorja őt. Félúton találkozik a szende menyasszonynyal, aki a ház asszonyai kíséretében szemlesütve tipeg elé. A találkozás után, a jövendő házasok Jól megnézik egymást, majd Itt is kölcsönös koszorúzás következik. Ezután együtt vonulnak be a sátor fogadó részébe, ahol most már ők foglalják el a főhelyet. A vendégek egyenként járulnak az Ifjú pár elé, hogy szerencseklvánatalkát fejezzék ki, és átadják a nászajándékokat. A kellő koordináció hiányában, az egyes tárgyakat Jó néhány példányban kapják meg a fiatalok. Devlndar elég savanyú arccal fogadja az ötödik termoszpalackot, és Mohlnl sem látszik elragadtatottnak, amikor a Tadzs Mahal negyedik kisebbített példányát nyújtják át neki. Végre megnyílik a sátor másik része, és a házigazda a roskadásig megrakott asztalok felé tereli a vendégsereget. A hosszú asztalokon szembetűnő táblák, „vegetarian“ és „non vegetarián“ felírással figyelmeztetik a betóduló tömeget, hogy kl-kl szokásainak és felekezetűnek megfelelő irányua ipar kodjon. Az Indiai konyha legismer teoo Ínyencségei mind megtalálha tóik itt, melyeket állva, de Jó étvággyal fogyasztanak a hosszú várakozásban megéhezett vendégek. Vacsora után nem maradhat el a festéke3 mésszel megkent, fűszermagokkal meghintett bétellevél. Ezüsttálcákon hordozzák körbe a gúlákba rendezett levéltekercseket, melyek után minden irányból mohó kezek nyúlnak, ésx elkezdődik az általános rágcsálás. A bételrágás az esküvő nyilvános részének befejezését Is Jelenti. Az esküvő szertartásai ugyan még napokig eltartanak, de már a nyilvánosság kizárásával, csupán a házhoz érkező hlndú pap, és a szőkébb családi kör tagjainak részvételével. Búcsúzás előtt még egyszer szerencseklvánataimat fejezem ki a fiatal párnak, és az örömapának. Az utóbbinál talán helyén való lenne a részvétnyllvánltás, mert Indiában egy lány férjheaadása anyagi összeomlást Jelent, amely hosszú évekre súlyos adósságba dönti az egész családot. A leírt esküvő kb. 10 000 rúpiába került, ez pedig miég a tehetősebbek számára is óriási összeg. Nem maradhat el a kötelező hozomány sem, melyet a vőlegény apja hosszú alkudozás után előre köt ki A férjkeresés az apák kötelessége^ eobe a fiataloknak nincs beleszólása. Az apa mindent elkövet, hogy a lányát férjhez adja, mert a pártában maradt lány a család szégyene. Legtöbbször azonban a menyaszszony további sorsa sem Irigylésre méltó. A fiatalasszony Idegen környezetoe, — férje szülői házába kerül, mert az lehetetlen, hogy az új házasok önálló háztartást vezessenek. Az új jövevény legtöbbször ki van szolgáltatva anyósa és idősebb sógornői szeszélyeinek. Helyzete csak akkor javul valamit, ha fiúgyermeknek ad életet. Ezen a helyzeten a modern India sem tudott sokat változtatni, pedig elsősorban Itt kell keresni a hindu nők hátrányos helyze'énsk okát. Sok-sok akadály leküzdése vár még India asszonyaira az al kotmányban lefektetett női egyenjogúság megvalósításéig. hét 5
