A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-23 / 17. szám
Épül szépül Moszkva. A főváros területe a szovjethatalom éveiben ötszörösére növekedett. A lakóterület a forradalom előtt 11 millió m2 volt, mig a legutolsó évek átlagos lakótér-növekedése 3 millió 800 ezer négyzetméter. Az Idei jubileumi évben 120 ezer új összkomfortos lakás kerül átadásra a szovjet fővárosban, ami azt jelenti, hogy kb. 400 ezer ember jut új lakáshoz. — Hatalmas új iroda- és lakóházak épülnek a Xalinyin sugárúton. (APN) Kép az V. női kosárlabda világbajnokságról. A pozsonyi „B“ csoportban mérkőzött április 16-án a csehszlovák és az olasz válogatott. Az olasz lányok jobban kezdtek, az első félidőt ők nyerték 17:13 arányban. A második félidő azonban meghozta a csehszlovák vá’ogatott győzelmét. Végeredmény 41:39 Csehszlovákia javára. — A képen joSková, aki maga 9 pontot szerzett csapatának, harcban az olasz lányokkal. (CTK) Sikeres kézvisszaültetés. Russell G. Stratton fiatal amerikai asztalos (Quincy, Massachusetts állam) súlyos balesetet szenvedett februárban: a fűrész levágta a kezét. A szerencsétlenül járt embernek még volt annyi lélekjelenléte, hogy csuklóban lematszett kézfejét be tudta tenni a zsebébe, s aztán kórházba szállították Kilencórás műtéttel sikerült visszavarrniok a sebészeknek a leválasztott kézfejet. Russell most újra tudja használni a kezét, de még csak egy ujja mozog. Az orvosok remélik, hogy újabb sebészi beavatkozással a többi ujját is újra mozgathatóvá tudják tenni (UPI) A francia rádió kiállítást rendezett a fiatalság részére a fran cia atomütőerő nép szerüsltésére. A fran cia rádió párizsi új palotája előtt kiállítottak egy atomfagy verek szállításéra alkalmas, Mirage III. típusú repülőgépet. (UPI) Alig két esztendeje működik a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara és már szerte az országban tudnak róla, sőt a határokon túl is (a Német Demokratikus Köztársaságban, Magyarországon és Lengyelországban), hiszen nem is olyan régen tárgyalások folytak egy esetleges Idei cserefellépésről Krakkó körzetében és nálunk, egyszóval egyre többet hallat magáról az énekkar itthon és külföldön, felszívódik a köztudatba, hogy van és eredményesen fejti ki tevékenységét. Az utóbbi Időben azonban csak nagyon keveset hallani arról, hogy ennek a közel száz tagú kórusnak időszaki összpontosításai vannak, legtöbbször itt, a Duna-partl városban s ez azt jelenti, hogy az énekkar tagjainak három napra ide kell utazniuk munkahelyükről, el kell szállásolni őket, próbateremről és élelmezésükről is gondoskodni kell. Térképen lehetne legpontosabban rögzíteni, melyik tanító, melyik vidékről kél útra, hogyan futnak össze egyetlen pontba a vonalak, ezen lehetne a hangulatot is ecsetelni, melyik igazgató milyen megértéssel avagy lelkesedéssel engedi el tanítóját, értvén és látván, hogy most nem az iskola, hanem az énekkari kultúra fellendítéséről van szó, és talán még ennél is többről: ez az énekkar ad hírt hazánk és a külföld népeinek iskoláinkról, nemzetiségi kultúránkról. Azt hiszem, ma már nagyítóval kellene keresni az olyan igazgatót, aki ne lenne büszke arra, hogy tantestületének egyik vagy másik tagja a Központi Énekkar tagjai És a gond kettős: ezekben a napokban több jut az iskolára, de ugyanígy több jut az eltávozóra, három napig egyfolytában énekel, vagy talán ne-m Is ezt teszi, hanem ismétel, gyakorol, bevés, próbál, újra kezd: szólampróba, összhangpróba, csiszolás, tökéletesítés és minden, ami az énekkari munkához kell, s bizony ez annyira zsúfolttá tesz egy-egy napot, hogy csak rövid cigarettaszünetekre van idő. Részt vettem már néhány ilyen összpontosításon, legutóbb is történetesen, s a karnagyok — Va'ss Lajos és Janda Iván — rendkívül szigorúan használják ki az időt, mert a három nap kevés, de elég is lehet, ha jól -beosztják minden óráját, percét. Csak így lehet fejlődni, a művészi éneklés útién további lépéseket tenni, szélesíteni a betanult szerzemények skáláját, hogy egyre több szép mű kerüljön bele repertoárjukba. S ha még csak a próba lenne- gondiuk három napig, de jelentkezik az igény vidékről is, jöfjetek hozzánk, meg akarunk hallgatni benneteket, lépjetek fel nálunk így történt most is, a Jókaiak és a' környékbeliek meghívót küldtek az énekkar címére, gyönyűrűszáp, több mint 500 férőhelyes művelődési ház épült Jókén, érdeklődők szép számmal lesznek, ruccanjatok le a falunkba! És az énekkar vezetői úgy döntöttek, elfogadják a meghívást, szombaton délután két autóbusz szállította Jókéra a kórus tagjait, legalább összegezik az összpontosításon végzett munkát, mi már a jó, s mi még a rossz, a csiszolni való! A közönségben nem csalódtak, telt ház fogadta őket, a „szép énekszó múzsája“ megihlette a falu lakóit és a környékbelieket, érdeklődéssel hallgatták végig az igényes és választékos műsort, forró és lelkes tapssal köszönték meg az estét. Felesleges felsorolni a számokat, a szerzők nevét, elégedjünk meg csupán annyival, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara fejlődésének egyik Jelentős állomására érkezett, tagjai megtanultak egyszerűen, szívből, igazi jő kedvvel énekelnil Mintha már eszükkel és ösztönükkel egyaránt tudatosítanák, ha a rész csiszolt, tökéletes az egész! És én most nem is azért beszélek róluk, hogy műsorukat, fellépésüket értékeljem, vagy hogy a próbájukról rajzoljak átfogó képet. Azért említem őket, mert összejöttek megint, tehát nem lankadnak és nem hátrálnak az egyre nehezebb és komolyabb feladatok előtt, szorgalmasán és lelkiismeretesen készülnek további nagy célok elérésére! MÁCS JÖZSEF PÁLYÄZAT A Cse-madok Központi Bizottsága mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara pályázatot hirdet kórustagok felvételére szoprán és basszus szólamokra. Pedagógusok jelentkezzenek írásban vagy személyesen a Csemadok Központi Titkárságán, Bratislava, Mierové nám. 3—4 szám. A vezetőség
