A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-04-09 / 15. szám

Akik valamihez értenek K edves m inden -tn á o V önök azt hiszik, hogy értenek a dolgokhoz ... Nincs szándékomban, hogy kiábrándítson Önö­ket — az objektivitás azonban szerfölött helyén­való, s ebből kifolyólag elképzeléseik helyreiga­zításra szorulnak. Azok a dolgok ugyanis, ame­lyekről azt hiszik, hogy értenek hozzá — nem olyan egyszerűek . .. Különböző nehézségi ka­tegóriákba tartoznak, és Önöket is ezeknek megfelelően osztályozzák. Lényegében három kasztot különböztethetünk meg. ' Akik semmihez sem értenek Népes kaszt. Tagjai szétszórtan élnek öreg golyóbisunkon. Nem kell őket lámpással ke­resni. Csak tessék betérni a cipőjavító-műhely­­be, leszakadt cipősarokkal. Nem javítják meg azonnal, mert vagy két hét gondolkodási időre van szükségük. Aztán a cipősarkat a helyére illesztik és Ön kifizeti az árát. Másnap, amikor felszáll a villamosra — a cipősarok nem köve­ti. És miért történt mindez így? Mert ők azt hi­szik, hogy ön nem ért hozzá, és csinálhatják úgy is, mintha nem értenének hozzá. A villamoson szorongatni kezdik, mert má­sok azt hiszik, hogy feltalálták a legkorsze­rűbb heringesdobozt. A villamosvezetőnek más a véleménye — azt hiszi, hogy hintaszéket ve­zet. Nekiiramodik — fékez, nekiiramodik — fé­kez ... Mire kiér a stadionhoz, kabátján nincs gomb. De ön örül: végre beállhat száz ember­társa mögé a sorba, hogy jegyet váltson. Az­tán megfeledkezik mindenről, elfoglalja álló­helyét a lelátón, és szurkolni kezd. Eszébe sem jut, hogy elgondolkozzék afölött, miért volt ilyen körülményes... Vajon nem lett volna egy­szerűbb, ha új cipőt vesz, ha nem villamoson utazik, hanem saját autóján, ha a belépőjegyet Jó ismerősével szerezteti be — ülőhelyre? És miért nem tett így? Mert nem ért hozzá! Otthon dupla feketét főz, aztán az újságokat böngészi. Szeme megakad egy címen: Elfogták a rablóvezért, ön ezt így kommentálja: Ügy kell neki, ha nem ért hozzál Erre a kedves fe­lesége megjegyzi: Mit beszélsz bolondokat, ha nem értesz hozzá?! Majd lefekszenek. Egy kis idő múlva felesége megkérdezi: Alszol? Ön úgy tesz, mintha aludna, elkezd horkolni. És miért? Mert nem ért hozzál Bemegy munkahelyére, s főnöke azzal fogad­ja, hogy ön egy baromi Hányszor elmondta már, hogy a bőröket ne vegye át első osztály­ban. Minek vállalta ezt a munkát, ha nem ért hozzá? Értse meg végre, az üzletben a mezei nyúl kilóját kilenc koronáért árulják. Négyki­lós nyűiért a vevőnek harminchat koronát kell fizetnie, de a nyúl mellé kap egy ötkoronás utalványt is, úgyhogy összesen 41 koronát fi­zet. Az utalványt azért kapja, hogy beszolgál­tassa a nyúlbőrt. A szakszerűen lenyúzott nyers bőrért három koronát, a szárítottért négy ko­ronát fizetünk. Mármost: mejyik vevő nyúzza meg a nyulat szakszerűen? Egy sei És miért? Mert nem ért hozzá! A bőrt eldobják, s nekünk marad az öt korona. Ha valaki mégis ideszem­­telenkedik a bőrrel, az eleve csak harmadosz­tályú lehet. Érti már? • x ön bólogat, s beismeri, hogy valóban nem ért hozzá. Ez a szerencséje — ennek köszön­heti, hogy állásából még nem dobták ki. Kü' lönben nyugodt lehet, nem is fogják kidobni, mert önt egy szabályos nullának tekintik, s a társadalomban — akárcsak a mennyiségtan­ban — jelentős helyet foglal el. Egyszerűen azért, mert semmihez sem ért. Ez a kaszt meglehetősen megcsappant. De az életben sokra viszik, mert határozott célt kö­vetnek. Miért vannak kevesen? Mert valamihez érteni — a legeslegnehezebbl Hallottak már Y. esetéről? Mészáros volt. És milyen mészá­ros! Egy sertésből három sertésnyi vesepecse­nyét árusított ki! Rövid egy év leforgása alatt három autót vett, a következő évben villát épí­tett ténykedése negyedik évében be is rendez­te ... (De nem akárhogyan!) Mikor mindene megvolt — elvitték... A kerületre. Ellenőrt csináltak belőle. És miért történt mindez így?! Mert értett hozzá! Ám vegyük az ön esetét. A Fogkefe-szövet­kezet egyik osztályán mester. Beosztottjaival szemben szigorú, mert szereti a* jó fogkefét, s nem akarja becsapni a vásárlókat. A szalag mellett azonban ott tevékenykednek az előző kaszt tagjai is, s ön a véggyártmányok között felfedezett néhány selejtet. Az illetőktől meg­vonja a prémiumot. Panaszt emelnek ön ellen az igazgatónál. Az igazgató — az ő kasztjuk­ból való, velük szolidáris — a prémiumot ön­től vonja meg. ön tanulékony ember és a következő alka­lommal nem szól semmit — nehogy ismét meg­vonják a prémiumát —, és kibocsájtja a selejt fogkeféket is. Az igazgató rövidesen reklamá­ciókat kap, megkezdődnek a kivizsgálások, és kiderül, hogy a selejt az ön osztályáról került ki. Erre önt menesztik ... És miért jutott ilyen sorsra? Mert értett hozzá! Ezt követően betér a legközelebbi vendéglő­be, s az italban keres vigasztalódást. Konya­kot rendel. Éjfélkor tiszteletét teszi asztalnál a fizetőpincér: „Záróra, uram“, ön fizet, át­nyújt százötven koronát, „tegye el mind“ — mondja, pedig a számla csak száznegyvenhá­rom hatvanra szól. Nem is gondol arra, hogy a fizetőpincér már levonta az ő két konyaknyi borravalóját. És miért teszi ezt a föpincér így? Mert ért hozzál Tanulságul elmondom még, erkölcsprofesz­­szor uram, az ön esetét Is. Egész éven keresz­tül szorgalmasan fejtegette az erkölcsi normá­kat, hallgatóit becsületességre oktatta. Év vé­gén számon kérte hallgatóitól, mit tanultak. Egy kivételével valamennyien jelesre vizsgáz­tak. A kivétel P. kisasszony volt. Bájos terem­tés. Emlékezzen csak vissza, hogyan kellette „domborműveit“! Természetesen ez nem befo­lyásolta, mert az ilyen kellékek már távol áll­nak öntől. Kérlelhetetlenül vizsgáztatásra össz­pontosított, kérdéseket tett fel — P. kisasszony azonban ezekre nem felelt. Ekkor finoman a tudtára adta, hogy legyen szíves magolja be az erkölcsi normákat, aztán jöjjön vizsgázni. P. kisasszony rendkívül felháborodott, és pa­naszt emelt. Azzal rágalmazta, hogy ön erősza kot akart rajta elkövetni, s mert ő — mármint P. kisasszony — erre nem volt hajlandó, ezért kidobta őt a vizsgáról, önt bizottság elé idéz­ték és tudomására adták, hogy viselkedése ösz­­szeegyeztethetetlen az erkölcsi normákkal és nincs helye a tanszéken. Közben P. kisasszony levizsgázott egy másik professzornál.... És miért csinálta mindezt így? Mert ért hozzál Akik mindenhez értenek Ezek azok az úgynevezett univerzális embe­rek. A földgolyóbis legnépesebb kasztja. Lép­­ten-nyomon beléjük botlik az ember. Bizonyá­ra ismerik Z. esetét. Kitanulta a borbély-szak­mát, és elment építésvezetőnek. Közben kide­rült, hogy a toronyház ferdén áll, hogy megfe ledkeztek a szellőzőkéményről, hogy a kazán­házból kimaradt a kazán... Z. azt mondta, hogy ö nem tehet róla, ha az építők nem ér­tenek hozzá, és ő bizony totfább ilyen társaság­gal nem dolgozik — mert a vendégek állandó­an parancsolgattak neki — ős felszedte a sá­torfáját: elment zootechnikusnak. Ebben a tisztségben egy kerek esztendőt húzott ki. Vé­gül a szövetkezetesek karóval kergették ki a faluból, mert az egy é: alatt elpusztult állat­­állományuk fele. Z. jelenleg a Mindentudó Hi­vatal előadója. És miért vitte ennyire? Mert ő mindenhez érti De hagyjuk Z-t, beszéljünk önről. Az ön ere­deti foglalkozása fülszerész. Bemegy a mun­kahelyére, s tudomására hozzák, hogy holnap fontos értekezletük van — a mezőgazdaság időszerű kérdéseit tárgyalják meg. ön a társa­dalom öntudatos tagja és a gyűlésre lelkiisme­retesen felkészült. Kategórikusan kijelenti: a mezőgazdászok egyoldalúak. Nem értenek a filmgyártáshoz, nem ismerik az üveggyártás technológiáját, pedig anélkül elképzelhetetlen, hogy a mezőgazdaság maradéktalanul teljesít­se feladatait. A megjelent vendégszakemberek elismerően bólogatnak s javasolják a vezető­ségnek, hogy mentsék önt fel, mert ilyen sok­oldalú szakemberre a mezőgazdaságban van szükség. És miért? Mert ön mindenhez ért. Közben a fővárosba utazik. Bemegy a szál­lodába és szobát kér. Nincs. Erre ön észrevét­lenül odacsúsztat až öregúrnak egy tízest. „Sajnálom, szoba nincs!“ Egy huszonötöst húz elő. Az öregúr őszinte részvétét fejezi ki, de — szoba1 nincs, ötven koronát tesz a pultra. Az öregúr mosolyogva meghajol, és átnyújtja a szobakulcsot: „Parancsoljon uram!“ És miért kapott szobát? Mert ön mindenhez ért! Másnap bekopogtat a Műhalkutató Hivatal­ba. Előadja javaslatát: ne víziéröművet, hanem Észelvonó Intézetet létesítsenek. Kifejti, hogy ez a társadalom szempontjából sokkal haszno­sabb, mert ha az emberek koponyájából ki­vonjuk ezt a rendkívül értékes nyersanyagot és felhamozzuk — sokkal nagyobb értéket kép­visel, mintha így hagyjuk szétforgácsoltán, egy­­egy ember koponyájában. Javaslatát rendkívül eredetinek minősítették és rugalmasan intéz­kedtek: Önt tették meg az Intézet anyagbeszer­zőjének. És miért? Mert ön mindenhez ért! • i Ha ön. Kedves Másvalaki, megingathatatlan, ártatlan vagy tiszta erkölcsű és azt hiszi, hogy nem tartozik a fentemlített kasztokhoz, akkor figyelmébe ajánlom a következő tételt: a vak hit dogmává torzul, a dogma — gondolatokat szít, a gondolatok pedig — új hitet keresnek. A kör ott zárul, ahol elkezdik. Nem akarom Önt meggyőzni arról, hogy semmihez sem ért, sem arról, hogy valamihez ért, s mégke­­vésbé arról, hogy mindenhez ért. Privát ügya, hogy mit hisz. Én különösképpen a harmadik kaszttól tartok. S ha netalán még nem ficamo­­dott ki az ízlése — Önnek is azt tanácsolom: Óvakodjon attól, aki mindenhez ért! KEREKES ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom