A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-09 / 15. szám
11 Mihai ßeniuc kél verse Fényes fároszok A csúcs közelében fogynak a csapások, s szilajabb a szél is, növekszik haragja, meredek az ösvény, s alighogy meglátod, az égbolt határán sziklatömb takarja. A völgyben a szelek párákat kevernek, hallgató fenyőfák figyelnek előtted, őrködik az erdő, vak homályba dermed, s fény-nyilak gyúlnak, a lomb közé betörnek; lelkesen biztatnak: kapaszkodj csak feljebb, a magasban látszó hőfödte oromra, amelyen hajnalban pírfátylak derengnek, s szikrázva ég, ha a verőfény bevonja. Látod és eltűnik, s újra látni fogod; fároszok fényeit gyújtsd össze kévébe. Éjszaka van. Ügyelj! Csillag-eső zuhog. Ne csüggedj, eltalálsz álmaid földjére. A iievtij A források is szeretik a neved, verebek csiripelik a fákon, s tétován mozgó ceruzám gépiesen firkálja a papírra. Csalogató biztatás a neved, ölelő karok melege a te neved, csókra sóvárgó ajak a te neved, könyörögve csorduló könnycsepp a te neved, vágyakkal teli panasz a te neved. Szobám fala kiáltja a fülembe, darvak ismételgetik, künn a határban, a rózsa is egyre sóhajtozza a föld mélyében, deres ágyasban, a gyárkémények kórusban éneklik, s a csönd serkentőn ver a váltamra. „Mondd ki már végre te is, kár titkolózni, elbújni, szívedbe lát a hold, a szürkület, s a hajnal, rajta, mondd hát ki bátran!“ Lehajtom a fejem, s némán tűnődöm. * Pavel Bunčák : Álmodozó Szókratész A pultnál ül, kopottan, homályos zugban, napestig villanykörte ég fölötte, körülötte bölcsességgel teli polcok, az ifjúság, eltűnt, talán igaz se volt, Mily sokat kínlódik, amíg elszáll e világból! Az élethez szegény, elmúláshoz túlontúl gazdag, hisz ismeri a filozófia mázsás súlyát, s világot is látott, a császár költségén, nem, nem rázta le soha bilincsét, s alázatosan hajlongott a fenséges gondolat előtt. Itt ül e szerény Szókratész, sokaságnak prédikál, pedig keveset beszél. Nem veti szét fejét csalhatatlan elme, várja, hogy megérjen az idő. Hányadszor böngészi végig az étlapot? Hányadszor vegyül el a milliós Városban? Láthatalanul jár, s meglát mindent. Szemében talányok és válaszok világa magaslik, mint Szent Vitus gyönyörű temploma. Végül elszunnyad a parkban a cinegék között, anyák, labdák és csecsemők között, arcán mosollyal, kezében könyvvel. Ha elvesztené, sohasem térne vissza: az antikvárium vén eladója. VERES JÁNOS fordításai A CSEMADOK helyi szervezetei kezdeményezzék a falu-tájmúzeumok, néprajzi szobák, stb. létrehozását. A CSEMADOK foglalkozzék a csehszlovákiai magyar néprajzi, képzőművészeti hagyományok gyűjtésével.“ (A CSEMADOK IX. or szágos közgyűlésének határozata) MÓROCZ KÁROLY: Lesz-e néprajzi szoba Galántán ? — Lesz-e néprajzi szoba Galántán? Lesz-e Érsekújvárott, Losoncon, Füleken vagy Komáromban? Lesznek-e tájmúzeumok, néprajzi szobák a délszlovákiai járási székhelyeken, lesznek-e nagyobb történelmi múlttal, néprajzi hagyományokkal rendelkező eldugott magyar kisközségekben, falvakban? Ügy gondolom, hogy e kérdések összefüggő láncolatára elsősorban nekünk — pedagógusoknak kell megadnunk a választ. Vállalnunk kell a feladatot, a kezdeményezés buktatóit. Vállalnunk kell minden álszemérem nélkül. Nem vagyunk szakemberek?. — Igaz. De egy kis igyekezettel, ügyszeretettel hozzá tudnánk fpgni a munkához. Minden középiskolában, — sőt merem állítani — a legtöbb kilencéves iskolában akad egy-két olyan történész, magyar — vagy földrajzszakos vagy zeneértő ember, aki kellő megértéssel, összefogással értékes munkát fejthetne ki a történelmi vagy néprajzi gyűjtőmunka egy-egy szakaszán. Hasznos és becsülendő, hogy éppen a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége szorgalmazza a szlovákiai magyarság történelmi és néprajzi hagyományai gyűjtését. Igazán eredményes, gyümölcsöző, országos méretű akcióvá azonban csak akkor terebélyesedhet ez a kezdeményezés, ha az itteni magyar iskolák támogatni fogják ezt az akciót; ha a pedagógusok tanítványaikkal együtt részt vesznek a munkában és időt, fáradságot nem kímélve felkeresik falvainkat, tanyáinkat, felkutatják a még itt-ott fellelhető történelmi és néprajzi emlékeket, kutatásaiknál felhasználják a modern technika eredményeit, vívmányait, a fényképezőgépet, magnetofont és egyebeket, s Móricz Zsigmonddal együtt mondják majd „Gyalogolni jó“ s a jelképes móriczi szavakban bizonnyal senki sem .fog kételkedni, senki, aki csak egy kicsit is érti tartalmi mélységét. Haladó népi kulturális hagyományaink köteleznek bennünket; kötelez bennünket Móricz és Széchenyi iránti tiszteletünk, Petőfi és Arany népéhez való hűsége, Ady fájdalmas önmarcangoló magyarsága, Bartók emléke, Kodály példája, a Sarlósok legjobbjaina1' erőfeszítései, a kosúti véres sortűz: a szocialista hazafiság. Nemcsak kötelesség és tiszteletreméltó feladat történelmi és népi hagyományaink gyűjtése, megbecsülése, de kézzel fogható haszonnal is jár: A gyűjtésben résztvevők megismerkednek szűkebb hazájukkal, a vidék népével, szokásaival, oroblémáival stb. A gyűjtőmunka a kutatókat (a felnőtteket éppúgy, mint a lelkes diákokat) további történelmi, néprajzi témájú irodalom tanulmányozására, megismerésére serkenti. Tartalmasabbá és érdekesebbé teszi a történelmi, irodalmi, zene, földrajzi stb., szakkörök munkáját. A létrehozott tájmúzeumok, néprajzi szobák stb. a vidéki Iskolák, ifjúsági klubok számára jó szemléltető anyagul szolgálnak majd a jövőben is. Az időben megszervezett és jól végzett gyűjtőmunkával megmentünk az utókor számára sok veszendőiéiben levő tárgyi- és szellemi értéket, amelynek anyagi értéke sem lebecsülendő. Tehát munkára feli Az eredmény megéri a fáradozást! Lesz-e néprajzi szoba Galántán? — tettem fel a kérdést s bátorkodom kijelenteni: ha tőlünk, pedagógusoktól és középiskolás diákoktól függ, akkor bizonyosan lesz. Sajnos, pillanatnyilag még nagyon sok objektív nehézséggel kell megküzdenünk. Bár a Galántai Általános Középiskola igazgatósága megtesz minden tőle telhetőt munkánk segítésére: papírt, magnót, szekrényeket bocsát rendelkezésünkre, de mindez csupán a komolyabb munka megkezdéséhez elegendő. A CSEMADOK járási elnöksége támogatja a néprajzi szoba létrehozását, helyiséget azonban nem tud biztosítani, hiszen a járási titkárság székhelye számára is csak átmenetileg jutott két rideg helyiség Galánta legrégibb épületében, amelyből a szóbeszéd szerint újból tovább kell költözködnie, mivel a könyvesbolt számára kell átengedni az épületrészt. Persze a „Slovenská kniha“ kérelme is jogos, hiszen nekik se kellemes a 2—300 méterre levő nedves, raktárnak csúfolt odúból a hónuk alatt átcipelni a könyveket az Jz'Mbe. jó lenne, ha építenének Galántán egy tágas, modern könyvesboltot, mint pl. Dynaszerdahelyen, s akkor a titkárságnak is lenne épülete, a könyvbarátok is jobban hozzájutnának kedvenc olvasmányaikhoz s talán a néprajzi szoba számára is jutna egy zug. Pillanatnyilag reméljük a legjobbakat. Reméljük, hogy az illetékes hatóságok is megtesznek mindent Galánta kulturális felvirágoztatásáért. A várva-várt — pótolhatatlan — kuitúrház építését már csak meg kell kezdeni. Hátha futja még erőnkből egy modern járási városhoz illő könyvesbolt építésére is. Végezetül szeretnénk remélni, hogy a CSEMADOK ,a népművelési otthon, a JNB illetékes szakosztálya szívügyének fogja tartani a néprajzi szoba létrehozását Galántán, s ha legközelebb ismét ellátogat hozzánk az Üj Szó riportere, akkor már nem csak terveinkről beszélhetünk, hanem konkrét eredményeket is felmutathatunk.