A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-08 / 2. szám
Vojtech Daubner elvtársnak, az SZLKP KB küldöttsége vezetőjének felszólalása a Csemadok IX. országos közgyűlésén Tisztelt Barátaim, Elvtársaim! Engedjék meg, hogy az SZLKP Központi Bizottsága, valamint az SZLKP Központi Bizottsága küldöttsége nevében tolmácsoljam közgyűlésüknek elvtársi üdvözletünket és ezzel egyidejűleg a Csemadok valamennyi tagjának és funkcionárusának köszönetét mondjak azért a munkáért, amelyet a magyar nemzetiségű lakosság kulturális életének s Így köztársaságunk fejlesztésének érdekében is végeztek. A Csemadok IX. közgyűlésére abban az Időszakban került sor, amikor egész pártunk és hazánk valamennyi dolgozója fokozottabb erőfeszítéseket tesz a CSKP XIII. kongresszusa, valamint az SZLKP kongresszusa határozatainak megvalósításáért. A CSKP XIII. kongresszusa népgazdaságunk további fejlesztése és az új irányítási rendszer bevezetése nagy jelentőségű kérdéseinek megoldása mellett foglalkozott szocialista társadalmunk további fejlődése kérdéseinek megoldásával is. A kongresszus végkövetkeztetései összhangban állnak népünk létérdekével, így tehát a csehek, a szlovákok, továbbá köztársaságunk magyar, lengyel és ukrán nemzetiségű polgárainak érdekeivel is. Pártunk XIII. kongresszusa meghagyta a párt valamennyi tagjának, hogy a proletár internacionalizmus és a szocialista hazafiság eszméinek és elveinek alapján megszilárdítsák a szocialista nemzetiségi kapcsolatokat, társadalmunk egységét, a csehszlovák államiságot, támogassák nemzeteink és nemzetiségeink általános közeledését. Kezdeményezéseiket e nemzetek és nemzetiségek közös erőfeszítéseire irányítsák, összállami népgazdaságunk intenzitásának és effektivitásának emelésére. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy az SZLKP értekezlete, az SZLKP Központi Bizottsága tevékenységéről szóló határozatában kiemelte, hogy „szocialista társadalmunk egysége szempontjából alapvető politikai jelentősége van a nemzeteink és nemzetiségeink közötti kapcsolatok kérdésének. Ez komoly igényeket támaszt a nemzetiségi politika lenini elveinek gyakorlatban való helyes alkalmazásával szemben is. A CSKP politikája a proletár nemzetköziség alapelveiből indul ki, s arra irányul, hogy elmélyítse és megszilárdítsa nemzeteink és nemzetiségeink testvériségét és kölcsönös bizalmát. Ezért az SZLKP kongresszusa a Szlovák Nemzeti Tanács és a szlovákiai állami szervek munkájának megjavításával kapcsolatban hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy elmélyítsük gondoskodásunkat a Szlovákiában élő magyar — és ukrán nemzetiségű polgártársainkról, s olyan határozatok kidolgozását tűzte ki célul, amelyek biztosítsák az említett lenini elvek következetes érvényesítését. A pártszervezetek a jövőben rendszeres figyelmet fognak szentelni a kongresszus azon határozatainak, amelyek e nemzetiségek életének és munkájának problémáit érintik. A CSKP XIII. kongresszusa által kitűzött feladatok megvalósítása terén döntő tényező valamennyi dolgozó magasfokú politikai és eszmei aktivitása, nemkülönben népünk alkotó erőinek széleskörű kihasználása. Ennek feltétele, hogy a pártszervek és szervezetek vezetésével a társadalmi szervezetek is hatékony politikai nevelőmunkát végezzenek tevékenységük valamennyi szakaszán, hogy a CSKP XII. kongresszusa határozatainak megvalósítását a maguk dolgának tekintsék. Elengedhetetlenül szükséges, hogy ezt az alapvető feladatot magáévá tegye a Csemadok valamennyi funkcionáriusa és tagja is. Egyesületük kultúrtevékenýségének ezen alapvető össztársadalmi feladat teljesítésére kell irányulnia, mivel ettől függ közös hazánk további fejlődése. Éppen ezért pártunk joggal elvárja, hogy a Csemadok funkcionáriusai és tagjai akárcsak a múltban úgy IX. közgyűlésük után is úgy fogják végezni munkájukat, hogy az elősegítse népgazdaságunk alapvető feladatainak teljesítését. A CSKP XIII. kongresszusa által elfogadott határozatok következetes megvalósításának abból a felismerésből kell kiindulnia, hogy pártunk mindazon poziciói mellett, amelyet népünk ezideig alkotott, egyidejűleg eltávolítsa mindazt, ami már túlélt és nem szolgálja szocialista társadalmunk fejlődését. Ezért a CSKP Központi Bizottsága szerfölött józanul és komoly tárgyismerettel ítéli meg népgazdaságunk negyedik ötéves terve megvalósításának egyes kérdéseit is, és a tervszerű Irányítási rendszer érvényesítésével azt a célt tűzte ki maga elé, hogy biztosítsa népgazdaságunk további fejlődését és életszínvonalunk emelkedését. Pártunk a népgazdaság fejlődése minőségi oldalainak megjavítása mellett azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy fokozatosan kedvező feltételeket teremtsünk azon területek fejlődéséhez, amelyekben magyar- és ukrán nemzetiségű lakosság él. Nem szabad azonban szem elől tévesztenünk, hogy fejlődésük szoros összefüggésben áll egységes összállami népgazdaságunk fejlődésével. Tisztelt Elvtársak, Engedjék meg, hogy ezzel összefüggésben foglalkozzam Szlovákia azon járásainak gazdasági fejlődésével is, amelyekben túlnyomó részt magyar nemzetiségű dolgozók élnek. A nagyobbrészt magyar lakosságú járások Dél- Szlovákiában a kapitalizmus időszakában merőben mezőgazdasági jellegűek voltak, amellett a föld jelentős része a nagybirtokosok és az egyház birtokában volt. Hazánk e területén is ugyanolyan nagy volt a nyomor és az éhség, mint Oravában, Kisuceban, a Felső Garam mentén és Kelet-Szlovákiában. Dél-Szlovákia azután kezdett fejlődésnek induing, hogy hazánkat felszabadította a szovjet hadsereg, főként pedig 1948 diadalmas Februárja után. Az iparnak ezt a fejlődését legjobban az iparban dolgozók számának emelkedése bizonyítja az utóbbi húsz év alatt. 1946-ban az iparban dolgozók száma ezen területen 22 782 személyt tett ki. Ez a szám máig 77 ezerre emelkedett, miközben nem számítjuk be Kassa és Bratislava-vidék járásokat. Szlovákia iparosításának eddigi folyamán Rozsnyó és Losonc járások ipari-mezőgazdasági járásokká váltak. Ezzel egyidejűleg a többi járásban is jelentős szerkezeti változásokra került sor az Ipar javára, kiváltképpen az utóbbi hat esztendő során. A CSKP 1960-ban megtartott országos értekezlete határozatának alapján, amely azt a célt tűzte ki, hogy Dél-Nyugat Szlovákiát tovább iparosítsák, az alkalmazottak száma ezekben a járásokban mintegy 21 ezerrel emelkedett. Jó eredményeket értünk el a mezőgazdasági termelés terén is, amely a múltban felaprózódott és elmaradott volt. Ma Dél-Szlovákia legintenzívebb módon termelő járásai közé tartoznak. Számos dél-szlovákiai járás messze meghaladja az egy hektárra eső nyerstermelés szlovákiai átlagát. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a galántai, dunaszerdahelyi, komáromi, érsekújvári és lévai járások. Az idei termés feljogosít bennünket arra a reményre, hogy a dél-szlovákiai földművesek becsülettel teljesítik tervmegszabta feladatukat. Az ipar és a mezőgazdaság említett fejlődése pozitív hatással van a lakosság életszínvonalának lényeges emelkedésére is, s ezzel összefüggően továbbfejlődik az iskola- és egészségügy, a közlekedés, kereskedelem és a szolgáltatások. Hosszan sorolhatnánk, hogy mi mindent építettünk Dél- és Délkelet-Szlovákiában. Úgy vélem, hogy erre semmi szükség. Mindezt valamennyien jól tudjuk, s az eredményekkel nap mint nap találkozunk. Magától értetődő, hogy ha az elért eredményekről beszélek, az még nem jelenti, hogy Dél-Szlovákiában már teljes mértékben kihasználunk minden forrást és lehetőséget. A munkaerők hatékony kihasználásának problémáját, akárcsak Szlovákia más területein, még itt sem oldottuk meg. E kérdés megoldásával a negye dik ötéves terv során számolunk, amelynek folyamán további ipari, főkép vegyi- és élelmiszeripari üzemeket szándékozunk építeni, s további beruházásokat fektetünk a mezőgazdaságba. Pártunk és egész szocialista társadalmunk joggal büszke arra, hogy az elmúlt nem egészen két évtized alatt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság magyar nemzetiségű polgárainak élete lényegesen megváltozott, s hogy megteremtettük a magyar dolgozók nemzeti kultúrája fejlődésének valamennyi alapvető feltételét. A CSKP és annak intenciói értelmében az SZLKP Központi Bizottsága politikai, szervező munkájával és céltudatos eszmei nevelő tevékenységével a nemzetiségi problémák megoldásának terén rövid idő alatt olyan eredményeket ért el, amelyre az egész világ előtt büszke lehet. A magyar dolgozók gyermekeiket magyar tanításinyelvű iskolákba küldhetik, megteremtettük a magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó középiskolák sűrű hálózatát és továbbra is bővítjük a szakiskolák hálózatát. Ezzel egyidejűleg fejlődik a magyar nemzetiségű dolgozók kultúrája és társadalmi életének egyéb szakasza is. Aki ma ezeket az eredményeket nem akarja látni, és a marx— lenini nemzetiségi politika ezen eredményeit le akarja becsülni csupán azért, mert olyan problémák is felvetődnek, amelyeket fejlődésünk hoz magával, tudatosan hazudik, s lebecsüli sok ezer kommunista, az állami szervek funkcionáriusait és így a Csemadok áldozatos munkáját is. Aligha fog ártani, ha emlékezetünkbe idézünk néhány olyan adatot, amely napnál világosabban szól hozzánk. Dél-Szlovákiában ma 496 magyar tannyelvű 9-éves iskola van, amelyet 78 ezer diák látogat. 310 óvodába több mint 11 ezer gyermek jár, akiket magyar nemzeti formában nevelnek mind nyelvileg, mind érzelmileg. A Szlovák Nemzeti Tanács által jóváhagyott elvek értelmében a szülők gyermekeiket szabad demokratikus módon, a maguk választotta tannyelvű iskolába járathatják. Az említett elvek megtartásáért a nemzeti bizottságok és az iskolaügy felelősek. A magyar tannyelvű 9-éves iskolákban 6 százalékkal kisebb a váltakozó délelőtti-délutáni tanítás, az ösz-szlovákiai átlaggal szemben. A magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó 22 magyar középiskolát csaknem négyezer diák látogatja. Ez rendkívül jó helyzet. Csupán ebben az iskolaévben további 6 új osztályt nyitottak. A magyar tannyelvű szakközépiskolák 54 osztályát 1800 diák látogatja. Ezekben az iskolákban 25 gépipari, 4 kohászati és 10 közgazdasági osztály van. A tanonciskolákban és szakiskolákban magyar tannyelvű osztályokat nyitnak, az egyes hivatásokra jelentkező diákok szükségletei és száma szerint. Az 1965—66-os iskolaévben már 2133 magyar nemzetiségű diák tanult hazánk főiskoláiban, míg az 1959—60-as iskolaévben számuk csupán 1027 volt. így tehát számuk több mint kétszeresére nőtt. A kultúra területén is komoly eredményeket értünk el. Csupán az említett 9 járásban 598 kultúrház működik, s további 60—60 épülőfélben. A magyar népkönyvtárakban a kötetek száma meghaladja az 1 300 000-t. S hány magyar nyelvű könyv van még a többi könyvtárban! Dél-Szlovákiában mintegy 600 népművészeti együttes működik, ebből 175 tánccsoport, mely csoportok számára módszertani anyagokat adunk ki. A Magyar Területi Színház előadásait évente körülbelül 100 ezer ember látogatja. Magyar nemzetiségű polgártársaink szükségleteit 21 központi folyóirat elégíti ki, évi 36 millió példányban. Évente mintegy 200 magyar könyvet adunk ki, kb. 900 ezer példányban. Ezzel egyidejűleg csupán az elmúlt év folyamán több mint 6 millió korona értékben hoztunk be könyveket a Magyar Népköztársaságból. Fejlődik a hazai magyar irodalom és új irodalmi nemzedék nő fel. S még nem is emlékeztem meg mindenről. Nem állt szándékomban, hogy minden eredményt felsoroljak, csak azt akartam leszögezni, hogy amink van, szocialista társadalmunk alapvető vívmányaihoz tartozik, és semmiképpen sem engedhetjük meg, hogy ezeket az eredményeket bizonyos egyének lebecsüljék, vagy elhallgassák. Természetesen találkozunk új problémákkal és új fogyatékosságokkal Is. Ezek egyike-másika azért merült fel, mert nem teljesítjük a párthatározatokat, mint például a kétnyelvűségről hozott határo
