A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-04-02 / 14. szám
II. A Bakóházán töltött éjszaka után vakító, havas dombok közt gyalogolunk át Hidegkútira. Adám néni is velünk tart: lányát és unokáit megy meglátogatni. A két unoka épp iskolában van; szinte beléjük botlunk, mert — tlzperc lévén — kint hancúroznak, hógolyóznak az udvaron. Agócs Dezső, az Iskola egyetlen tanítója meg van elégedve neveltjeivel: nyolc éve tanít Itt, s ez alatt az Idő alatt sem nála, sem a bástl kilencévesben senki nem bukott meg a tanulói közül. A bakóházi gyerekek is ide járnak öt éven át, s a két-három kilométerre fekvő puszta kis lakóinak dicséretére legyen mondva: nem szoktak hiányozni. Amikor Hidegkút élete felől érdeklődöm, Agócs Dezső a községi krónikáshoz irányit — ő ugyanis nem itt lakik, Hidegkúton nincs tanítói lakás. Negyedik állomás: Egy kis krónika Simon Sándor nyugdíjas a falu krónikása, könyvtárosa és a helyt nemzeti bizottság kézbesítője. Elnöke és titkára Is volt a HNB-nek néhány évig. Hatvanöt éves. Tizenhárom éves korában már a Rima- Murányi Részvénytársaság salgótarjáni acélgyárába Járt dolgozni, gyalog persze, a hegyen keresztül. Tizenkét órára hatvan krajcárt keresett akkor. Ezerkllencszázhúszlg Járt oda. Aztán gépészinas volt, majd cséplőgéppel járt. Amíg hazalép a krónikáért, et nemzeti bizottság épületében várakozunk rá. Ez az épület — akárcsak a környék középületeinek Jórésze — külön riportot érdemelne: távolról Inkább vadorzó knyhójának néz ki, mintsem községházának. A vakolat mállik, a tető rogygyant, a falak nedvesek... Bent Ismerős arc mosolyog felénk: a korán őszülő fiatalasszony arca, akit a tajti HNB irodájában láttunk. Hulltka Józsefné Egyházasbáston szántóföld tartozik, egy-egy családra tehát egy hektár jut átlagban. A vidék két patakja, a Rima felé kanyargó Gortva és a Magyarországra siető Tárná áradás idején alaposan megduzzasztja vizét. A dombosabb szomszéd falvaknak ez nemigen számit, ám a lapályos Hidegkút bizony gyakorta megsínyli a nagy hő olvadását. Lapozzuk csak föl az Időközben előkerült krónikát: 1964-ben december 10-től március 15-lg tartott a hó, március 15-től 20-ig ment, a Gortva 42 házat veszélyeztetett. A krónika szerint a ceredi plébánia anyakönyvében az első hidegkúti gyerek születéséről szóló bejegyzés 1725-ből való. (Cered a határon túl fekszik, Tajtltól vagy egy kilométerre.) Az 1867-es földreform tíz házhelyet Juttatott a községnek. Az első iskola — tanltólakkal — 1874-ben épült; a hidegkúti gyerekek a ceredi iskolában tanultak. Az új Iskola 1923-ban épült, tanitólak nélkül. A község munkásai a század elején Salgótarjánba és környékére Jártak, 1921-től 1926-lg mezőgazdasággal foglalkoztak, 1927- től 1934-ig pedig a macskaluki bazaltkőbányában és a füleki zománcgyárban dolgoztak. Később távolabbi munkahelyeken Is találkozunk velük. A községet 1952-ben kapcsolták rá a telefonhálózatra. Az üzlet 1953-ban nyílt meg, a kocsma egy évvel később. Villanyt csak 1959— 60-ban kapott Hidegkút. A kultúrház most épül, a község lakosságának a hozzájárulásával. A krónika adatai, különösen a falu régebbi történetéről tájékoztatók, meglehetősen hézagosak. Megható azonban a munkásemberkrónikás igyekezete, amellyel napjaink legcsekélyebb közérdekű eseményeit Is följegyzi: „A Hejbell Iskolá korszerű v4cét kapót amejnek a építése megkezdödöt. 1962. November. 10-én 1983 elkészült, áz Iskola vécéje Befejeződöt.“ Vagy: „1964. az Iskolához fátarto épült.“ S mint egy kozmikus számvetés két világháború vérzlvatara született — büszke is a szülőfalujára! —, s Vecseklőre ment férjhez. A férje útmérő Tlszolcon, ő maga pedig a tajti és a hidegkúti nemzeti bizottság „Jegyzője“: egyik nap itt, másik nap ott végzi az irodai munkát. Naponta fél hatkor kel, ellátja az állatokat (mert nagy háztartást vezet), kikészíti tizennégy éves lányát a bástl iskolába, csak azután indul útnak. S Irodai munkája végeztével otthon a másik műszak várja: húsz árnyl területet művel meg, többnyire egyedül, mivel a férje hetente csak egyszer jár haza. Gyászt visel ő Is, mint a bástl kocsmárosné. Méghozzá vele közös gyászt: a tegnap látott menyecske férje, akit baleset ért Tajttban, öccse volt Hulltkánénak. így fonódnak össze családok, sorsok, gyászok a Medves alatt. Az egy bokorban fekvő falvakat akár egy községnek Is tekinthetnénk. Bár eltérések Is vannak. Hldegkúton például nincs szövetkezet. A mintegy százharminc házszámhoz ugyanannyi hektár után: „Az. utolsó 3458. esztendőben. csak. 230. év volt Tejesen Békés a Földünkön, uj szó. 1967. Január 2“ ötödik állomás: Vidámak Mekkája Ismét asszonnyal gyalogolunk tovább: Hulltka Józsefnének letelt a munkanapja, 0 kalauzol el Vecseklőre. A rozzant hidegkúti irodában utolsó pillantásom az 1960- ban vásárolt, 36.000 koronás, hatalmas hangszóróberendezésre esik, amely úgy néz ki, mint valami orgona. A modern, tágas vecseklől kultürház földszintjén, az ide költözött HNB-Irodában ugyanezt a típust látom viszont. Hulltka Béla, a HNB és a szövetkezet elnöke Hulltka József unokaöccse. (Ha még vagy egy hétig Ittmaradunk, ismerni fogjuk az egész Medvesalja rokoni viszonyait. A tájékozódás ezen a téren nem valami nehéz: ahogy Tajti nagyrészt Bástlakból, Pálokból, meg Molnárok-
