A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-12 / 11. szám

lehetne Kanala Józsefné szavalat körében Jelenti még, hogy a rozsnyól kul­turális élettől Is távol akarjuk ma­gunkat tartani. Ellenkezőleg: be kell bizonyítanunk, hog" a színját­szást, a kultúra terjesztését ezen­túl Is legalább annyira szív­ügyünknek tekintjük, mint a múlt­ban. Rozsnyón a színjátszásnak nagy hagyományait őrzik. Haladó szel­lemű szlnjétszómozgalmunk 260 éves Jubileumára készülnek, s büszkék, rá, 'hogy ennek a mozga­lomnak egyik elindítója, megszer­vezője egy rozsnyól pedagógus volt: Mlssovltz Mihály. A rozsnyól iskolákban ma is rendszeresen foglalkoznak színjátszással. Strauss Gizella a kilencévesben, Kanala J6- zsefné pedig a tlzenkőtévesben év­­ről-évre betanít néhány színdara­bot vagy Irodalmi műsort. Az al­sóbb osztályosok tlz-tlzenkét évvel ezelőtt a „Cslpkerózslká“-val arat­tak nagy sikert, a felsősök a kö­zelmúltban az „Elektráit és Vö­rösmarty „Csongor és Tündé“-]ét vitték színre. S Igen örvendetes, hogy ezek az Iskolai előadások a felnőttek rendezvényeiben folyta­tódnak. Mihelyt a fiatalok kike­rülnek az Iskolából, belecsöppen­nek a Csemadok szlnjátszógárdá­­jába. Sőtl Néha egész életükre el- Jegyzik magukat a színpaddal: Su­­nyovszky Sylvia, a komáromi J6- kai-napok közismert, díjnyertes szavalója, aki a rozsnyól diák­előadásokon figyeltetett föl magá­ra, ma a pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatója. Volt osztály­­társnői, Mitro Claudia és Katre­­nlcs Paula Tersánszky J. Jenő „Ka­­kuk Marcl“-]ának színpadi válto­zatában szerepelnek Rozsnyón. A vígjátékot Kozma Zoltán rendezi; ő rendezte Gyárfás Miklós „Kit szeressek?“ című januárban bemu­tatott bohózatát Is. S a rozsnyólak ebben az évben még egy bemuta­tóra készülnek: Gorkij. „Az anya“ című drámáját szeretnék előadni, amennyiben anyagi körül­ményeik lehetővé teszik, hogy ezt az ötven-hatvan szereplőt mozga­tó, mintegy ötvenezer koronát Igénylő tervüket megvalósítsák. A színjátszás azonban távolról sem egyedüli működési területe a rozsnyól Csemadoknak. A nagy munkabírású irodalombarát Dren­­ko István például, amellett, hogy állandó tagja a szlnjátszócsoport­­nak, Irodalmi szakkört Is vezet, s Időről Időre rendez a Jrásban irodalmi műsorokat, ö Is a felnőt­teket foglalkoztatja, akárcsak Koz­ma Zoltán: Így egészíti ki Kanala Jőzsefné diákjainak magas Igényű Irodalmi estjeit. Az iskolát kijárt fiatalok összefogására egyébként — más városainkhoz hasonlóan — Rozsnyón is alakult egy Ifjúsági klub, Móricz Zslgmond nevével. S ne feledkezzünk meg a város hí­rességéről, a több mint százéves dalárdáról sei Ám az énekkar kö­rül sincs minden rendben: tagjai­nak száma ősszel még elérte a hetvenet, ma már csak vagy har­mincán Járnak próbákra. A Cse­madok vezetői most azon tana­kodnak, hogyan lehetne az ének­kart tánccsoporttal ős zenekarral kibővíteni, hogy mint járási nép­művészeti együttes méltóképpen, sokoldalúbban képviselje Rozsnyó­nak és környékének a kultúráját. A rozsnyólak nemcsak reprezen­tálni akarnak, nemcsak kifelé su­gározzák a kultúrát, a színpadról, vagy a pódiumról — saját magu­kat is művelik, tanulnak, tanul­mányozzák járásuk föld- és termé­szetrajzát, történelmét, népművé­szetét. A környék karsztos kép­ződményeit a barlangkutatók tár­iák föl, a Városi Művelődési Ott­hon mellett csillagászati szakkör Jött létre, a Bányász Múzeum hon­ismereti körök szervezését szor­galmazza. S ami a Csemadok szá­mára plusz: Kozma Zoltán, a Vá­rosi Művelődési Otthon dolgozója. Labancz István, a Bányász Múzeum igazgatója, Borsody Imre, a mú­zeum népművészeti osztálvának vezetője, Bocsárszky Pál, a kilenc­éves Iskola Igazgatója, Kanala Jó­­zsefné, a tlzenkétéves Iskola ma­gyar-szakos tanárnője s még Jó­­egvpáran a város és a Járás kul­túrájának, közéletének főszereplői közül — mind lelkes Csemadok­­tagok. Nem csoda, ha ez az aktív gár­da újabb és újabb tagokat vonz maga mellé. A IX. Országos Köz­gyűlés előtt indított toborzókam­­pányban a Járásnak majdnem min­den helyi szerevezetét sikerült új ta­gokkal föltölteni. A legeredménye­sebb toborozó kétségkívül Pltsch­­mann János, a városi szervezet pénztárosa, aki egymava 120 tagot szerzett a Csemadoknak. A rozs­nyól járásban ügyelnek rá, hogy a taglétszámot ne csak papíron mu­tassák ki; a tagllletmények rende­zése már a múltban is presztízs­kérdésnek számított errefelé —• Parti András, a vlgtelkiek fiatal pénztárosa például futva viszi szét a házakhoz a tagbélye»eket, s fél nap alatt végez a tagdíjbeszedés­sel. A második ebben a verseny­ben Szalóc szokott lenni, ahol a 67 éves, csekély nyugdíjból élő Bartók Béla bácsi a pénztáros. Amikor benyitottam a Csemadok Járási titkárságára, ott találtam őt is, Pltschmann János és a rudnal Csemadok-elnök, Gonosz Ferenc társaságában. Szöllős Sándor, a Já­rási titkár élő kapcsolatban áll a helyi szervezetekkel, naponta lá­togatja őket, tanáccsal, segítséggel szolgál nekik, tartja az összeköt­tetést köztük és a Járási szervek között, s ha vannak a járás Cse­­madok-őletében fölfigyeltető ered­mények, ez nem egy esetben az ő Javára Írható. S a Járási vezető­ség Javára, amely nagyrészt aktív tagokból áll, amint azt az évzáró közgyűlések kimutatása Is Jelzi: alig akadt a Járásban évzáró, amelyen néhány Járási vezetőségi tag meg ne jelent volna. Azért a falvakon sincs még min­den a legnagyobb rendben. Rud­­nán kőt tánccsoport Is működik (Kúrián Imréné vezetésével), meg egy bányászokból, nyugdíjasokból álló zenekar, Gömörhorkán Prl­­hradszky Lajosné évente rendez színdarabokat, más falvakban Is szinte havonta találkozunk klsebb­­nagyobb kulturális meemozdulá­­sokkal, de a Járás ev'dk félreeső községében, Kecsőn az Iskolában tartották a Csemadok-évzárót, pe­dig van kultúrházuk. Van, de már három éve nem merik használni — életveszélyes, a tetőzete beomlás­­sál fenyeget. Kecső a volt tornai­jai Járásból szakadt Ide, s éveken át ette a peremvldékl falvak ke­serű kenyerét: nem volt útja, se villanya, autóbuszjárat nem érin­tette. Sokan élnek Itt, akik a nyolcéves Iskolát sem végezték el, csak a helybeli ötévest; ha be akartak Járni Pelsőcre a nyolc­évesbe, három kilométert kellett gyalogolnlok esőben, sárban, hó­ban a legközelebbi autóbuszmeg­állóig. Persze az utóbbi évek so­rán Kecsőre is bevezették a vil­lanyt, a megjavított úton autóbusz látogatja a községet, amelynek la­kói vagy másfél éve vízvezetéket Is kaptak. Az iskolájuk megszé­pült, csak a kultúrházuk vár még tatarozásra. Ha csak nem akarják muzeális emlékké nyilvánítani azt is, mint a falu két-három, a múlt­ból Ittfelejtett szalmatetős viskó­ját... Barkán viszont az egykori föld­birtokosok kastélyát pazar kultúr­­házzá alakították át, s bár a múlt­tttfeleltett szalmatetös kecsöt viskók egyike Bartók Béla, a szalócl pénztáros Pltschmann János, akt százhúsz úl tagot szerzett Strauss Gizella a kilencéves iskola szlnjátszókörét és tánccsoportját vezeti ban a Csemadok bárkái szervezete szép tevékenységet fejtett ki, az utóbbi hónapokban ez az aktivi­tás mintha ellanyhult volna. Vagy itt van Pelsőc, a Járás egyik leg­nagyobb szervezete, amely eredmé­nyei mellett (a helyi hangos hír­adó kiválóan szerkesztett Csema­dok.félórával szórakoztatja hetente a pelsőcieket) vlssza-vlszatérő ne­hézségekkel küzd. A kultúra több tekintetben ha­sonlít a rózsához: örömöt okos, ssépséget árasat, kellemessé vará­zsolja környezetünket. S ahogy a rózsa Jó talajt kíván és kelló gon­dozást, ügy a kultúrának is közön­ségre és lelkes terjesztőkre van szüksége. A rozsnyól Járásban mind a táptalaj, mind a kertészek megtalálhatók... MIKÖTS I. RÓBERT

Next

/
Oldalképek
Tartalom