A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)

1967-03-05 / 10. szám

{ isUk A félévi bizonyítvány figyelmeztető szava után a szülők túlnyo­mó többsége azzal a kérdéssel ostromolja a pedagógust, hogy most mit tegyenek, hogyan segítsenek Péternek, Zsuzsinak a tanulásban? A legtöbben, sajnos, megmaradnak csupán a kérdés­nél, s talán nem Is várnak a válaszra, hiszen „ők ügy sem tud­nak segíteni, ők nem pedagógusok, nem szakemberek.“ Kedves szülők, ne várják tétlenül, nyugodt lelkiismerettel a kö­vetkező blzonyítványosztás idejét! Segítsenek, könnyítsenek gyer­mekük tanulásán, hiszen ehhez nem Is annyira a pedagógusi szak­értelemre, mint inkább a szülői szeretettel kialakított rendszeres­ségre van szükség. A szülők segítsége döntő tényező. Hogy mit tehet gyermeke tanulása érdekében? Kezdjük a legelején: A tapasztalat azt mutatja, hogy igen sok gyereknek nincs oda­haza helye, aho.l tanulni tudna. Az asztalnál a felnőttek ülnek, olvasnak. A szobában ordít a rádió, sír a hároméves öcsike, cse­veg a szomszéd, s minden fontosabb a gyermek zavartalan tanu­lásánál. Pedig megfelelő környezet nélkül nem lehet eredménye­sen tanulni. Minden iskolás gyermek számára meg kell teremteni odahaza a lehetőséget, hogy tanulásra fordított idő alatt — tehát naponta ugyanabban az időpontban 1—2 órára — csendben és nyugodtan tudjon dolgozni. — A másik fontos probléma: a jó időbeosztás. Iskolából haza­jövet a gyermek pihenjen egy órát, szellőztesse ki tüdejét meg a fejét, segítsen a házimunkában és csak ezután fogjon a tanu­láshoz. Fontos, hogy ne nógassuk a gyermeket: tanulj, tanulj! Célunkat ugyanis csak akkor értük el, ha iskolás gyermekünk már felszólítás nélkül, egyedül és főleg — szívesen fog a tanulás­hoz. A tanulás során figyeljük meg, hogy gyermekünk mennyi időt fordít a mértan, az orosz vagy a szlovák feladat elvégzésére. Próbáljuk megállapítani, hogy vajon mi is okoz neki problémát, mikor kezdi rágni a tollat, mikor firkál összevissza — hol akad meg a tanulásban. Persze nem arról van szó, hogy szegény gye­rekre percenként ráordítsunk, hanem arról, hogy megértessük vele: a tanulásra szánt időt gazdaságosan kell kihasználnia. Gyakran kérdezik tőlünk; vajon a tanulónak az írásbeli, vagy a szóbeli feladatokat kell-e először elvégeznie. „Gyermeke — írja az egyik szülő — az írásbeli feladatokat végzi el először min­den tantárgyból, s ez rendszerint annyira kimeríti őt, hogy nem jut sem ideje sem ereje a szóbeli tanulásra .. “ Ez sajnos eléggé jellegzetes hibája a tanulók otthoni tanulásának. Javasoljuk ezért, hogy egy-egy alkalommal beszéljük meg gyermekünkkel a tan­tárgyak sorrendjét is. Vegyük elő az órarendet és magyarázzuk meg, hogy minden munka kezdeti belelendülést kíván. Tehát ne kezdje a gyermek a tanulást a legnehezebbel, hanem a könnyebb feladat elvégzése után térjen rá a nehezebbre, a rövidebbről a hosszabbra. Külön figyelmeztessük gyermekünket, hogy a nem szívesen , tanult és gyakran éppen ezért nehezebbnek tekintett tantárgyakat ne hagyja utoljára. Nem fárad ki olyan gyorsan, ha a szóbeli tanulást kellő időközönként váltja az írásbeli feladatok elvégzésével. A legfontosabb tanács: sose tanul]unk olyasmit, amit tökélete­sen nem értünk. A megértés minden tanulás alapja — ám ez nem azonos a tudással. Ha gyermekünk valamit megértett, az még nem jelenti, hogy tudja is. Minden ismeretet gyakorolni kell, hogy tartós tudássá, készséggé érlelődjék Tanítsuk meg gyermekeinket tanulni — türelemmel, gondossággal. E téren iskoláink munkájában is jelentősek még a hiányossá­gok. A pedagógusok zöme sem tudatosította kellőképpen, hogy az oktatás-nevelés végeredményben kétoldalú folyamat. Az egyik oldalon a tanító, a másik oldalon pedig a tanuló áll. A tudás közvetítése sokkal eredményesebb mindkét fél teljes aktivitásá­val. A mesék világában gyakran szerepel valamilyen csodaszer, a varázssíp, a csodalámpa, amelyeknek birtokában a tulajdonos minden kívánsága teljesül. Egy fúvás a sípba, néhány bűvös varázsige, s eltűnnek az akadályok. így van ez a mesék világában, de a valóságban nem. A tanulás komoly, nehéz, fáradságos munka. A nagyobb hozzáértés azonban minden munkát megkönnyít, gaz daságosabbá tesz. Ez az általános érvényű törvény a tanulásra is érvényes. Természetesen a gazdaságos tanulás szóról szóra végrehajtható receptjét megadni lehetetlen, hiszen az egyéni hely­zetek, az egyéni adottságok és körülmények ezerképpen változ­nak és változhatnak. Ha azonban a szí löknek, a pedagógusoknak sikerül megértetniük gyermekükkel, tanítványaikkal a gazdaságos tanulás általános követelményeit, akkor ez minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. S ezzel, úgy véljük, válaszoltunk K. j.-nek is, aki azt írta leve­lében, hogy „A család — iskola — művelődés“ túl nagy fába vágta fejszéjét, mert meglehet ugyan, hogy lehet könyvből Is gyermeket nevelni, csak akkor minden gyerekről egy külön könyvet, cikk­sorozatot kell írni“. Nem célunk vitázni ezzel az állásponttal, hiszen világos, hogy mi csak az általánosról, a tipikusról beszélhetünk — már csak azért is, mert száz gyerek közül 75—80 ilyen. — if — CL nagy an csúnya pincéxíány, A kávéfözögépbul gőz-fátylak szálltak: A nagyon csúnya pincérlány azt hitte, most ő a menyasszony, s még igazgatta is a fehér gőzruhát.. Ám szép nő lépett a pulthoz, s a nagyon csúnya pincérlány olyan szomorúan hajtotta fejét a kávéfőzőgépre, mintha az a gép az édesanyja lett volna. Senki sem tehet róla, hogy nő létére deszkamellű és karikalábú. Ha a fájdalom alma lenne, odamentem volna hozzá, és azt mondtam volna: Kisasszony, törjük ketté azt a gyümölcsöt* A felét én eszem meg. Cl fomó-t A nyelv-lapát serényen hányja a vörös italt a gyomor-kazánba. A pumpacső-vastagságú nyakér átforrósodik, az ér-csövek fel fűtik a testet, piros pára száll a világra, amely szebb, varázslatosabb most. Ilyenkor hiába jelenik meg ócska, füstöket köpő gépkocsiján a halál, hogy megfenyegessen. Szeme közé röhög a söntés virága, Sőt! Miközben a halál is betér egy fröccsre, a pityókás alak még a rozoga autó kipufogócsövét is leszereli —> merő tréfából persze! &g,a%etta Ügy füstölgőnk az űr hatalmas kék pofájában, mint a cigaretta. Érezzük a roppant pofa szuszogását — ilyenkor, mint kovácsműhelyben a fújtató nyomán — fellobbannak az égen a csillag-parazsak. Halálunk órájára égünk el. Füst sem marad utánunk?! 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom