A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-26 / 9. szám
Dr. Szabó Iván pszichológus G. F. írja Kassáról: Feleségem tanul, ennek következtében eddigi harmonikus családi életünkben törés állt be, ami odafejlődött, hogy már a válás gondolatával foglalkozunk. Ügy néz ki, ha feleségem nem hagyja abba tanulmányait, családi életünknek vége szakad. Van-e megoldás, mit tegyünk? Kedves olvasónk, fő problémáját, amiről levelében fr, talán a fentiekben foglalhatjuk legfrappénsabban össze. Írja még, hogy van két családjuk is és a háztartási tennivalók egyre nagyobb sóllyal nehezednek Önre, stb. stb. Minden esetre felmerül a kérdés, nem csupán az ön oldaláról túlzott, s helytelenül szubjektív meglátásról van-e szó, vagy mim Írja, felesége valóban kevesebbet foglalkozik a család problémáival, gyermekeivel, mint amit tanulmányai mellett is megengedhetne. Azt írja, többet foglalkozik új ismerőseivel, kollégáival, mint Önnel. Mielőtt a részletekre kitérnénk, állapítsuk meg, hogy az egyetemi tanulmányoknak valóban vannak olyan sajátságai, melyek a kívül álló számára, helytelen beállítottsággal, esetleg ferde megvilágításba kerülhetnek. Az elkövetkezendő vizsga anyagának négyszemközti megbeszélése a kollégával az egyetem berkeiben természetesnek számit, míg az On számára — mint Írja, — legalábbis furcsa! Különösnek találja még, hogy felesége konzultáció céljából többször elutazik és ilyenkor a háztartás teljes mértékben az ön vállaira nehezedik. Valószínű, hogy mikor mindketten elhatározták felesége egyetemi beiratkozását, egyikük sem gondolta, milyen irányt vesz majd további életük. Az ember gondolkozésmódját lényeges mértékben megváltoztatják az egyetemi tanulmányok, ennek következtében sok kérdésben, melyben eddig egyetértettek, most majd különböznek nézeteik. Felesége érdeklődési köre Is természetszerűleg magváltozik, és lehetséges, bogy jelen esetben a cél, azaz a diploma érdekében bizonyos dolgokat háttérbe szőrit. Nem kell azonban arra következtetnie, hogy már nem szereti úgy önt és családját, mint azelőtt. Hiszen, ha valaki napi nyolc órát dolgozik a munkahelyén, majd az egyetemi vizsgákra készül, nem marad annyi idaje és energiája a harmadik műszakra. Próbálja mag felesége tanulmányait és az azzal összefüggő tevékenységét nem negatív előítélettel szemlélni, hanem amennyire csak tud, legyen segítségére. A jelenlegi kritikus helyzetet nemcsak felesége tanulmányai okozzák, hanem az ön helytelen magatartása (esetleg felesleges féltékenysége) is. Mindenekelőtt igyekezzenek az egymás közti bizalmat helyre állítani és a felmerült problémák okait nem kölcsönösen, csak a másikban látni. Feleségének pedig esetleges indokolatlan mulasztását a családdal szemben semmiképpen sem szabad tanulmányaival msntegatni, még önmaga előtt sem. Nem szabad megfeledkezni róla, hogy a tudás fejlesztése nemcsak a társadalom hasznúra kell hogy váljék, hanem a családéra is! A megoldás tehát nem a tanulmány megszakításában, hanem annak a családi élet érdekeivel történd optimális összhangba hozásában rejlik. Ordódy Katalin írd Sz. L. ligetfalusi olvasónk kérdi Francolse Sagannal kapcsolatban: Hogy értékelik nálunk a francia írónő Irodalmi munkásságát, mert erről egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket hallott és olvasott. Két főiskolás barátnője nagyon lenéző hangon nyilatkozott Saganról, míg 0 magyarra fordított könyvelt örömmel olvasta és öt jó írónak tarifa. Sagan első könyve, a Bonjour Tristes (jó reggelt, búbánat) kétségkívül óriási sikerét két körülménynek köszönheti. Az egyik az, hogy maga a szerző meglepően fiatal volt, alig 18 éves, a másik pedig, hogy kedves stiláris lompossággal megirt könyvének hangjában felfedeztek valami irodalmi deiejasséget, eredetiséget, frésművászetét nálunk sem vonták kétségbe, csupán Sagan mondanivalója nem számíthatott különösebb elismerésre, hiszen csupán annak a kis körnek szólt, a gazdagok, gondtalanok és kissé mindig unatkozó tétlenek körének, ahová ő is tartozott, meg azoknak, akik ábrándjaikban hasonló élet után vágyódnak. Sagannak, a regényírónak, következő könyveiben kellett volna bebizonyítania, hogy ettől sokkal többet is tud. Bár óriási sajtója van, se szeri se száma az interjúknak, a kritika se hallgat és megállapítja: Sagan, sajnos, ismétli önmagát. Qj műveiről sokkal kevésbé lelkesen szólnak, mint a riporterek magáról a szerzőről. Sagan rutinra tett szert s ez a rutin megfosztja Írásait első könyvének üdeségétől. Enarvélt, fárasztóan intelligens alakokat szerepeltet, szokványos jelenetekkel, fogásokkal él, mégsem tagadhatjuk meg tőle, hogy Írásaiban igyekszik most már jobban részét alkotni életünknek és korunknak. Sagan ma már 311 éves, és az érettségin annak idején megbukott leányból azóta rekord gyorsasággal sikeres szerző, gyorsan gyarapodó vagyon tulajdonosa, az újságok nagyvilági és botránykrónikájának gyakori hőse, több autóbaleset áldozata, egy viharos házasság és még viharosabb válóper főszereplője, e reklámirodák kedvence lett. Ne legyünk azonban igazságtalanok. Bár könyveinek színhelye, akárcsak magánéletéé, a párizsi mulatókban és a rivierai razarváciökban zajlott, Sagan csatlakozott a francia értelmiség tiltakozásához az algériai háború idején és az 0. A. S. plasztikbombát robbantott lakásán. Hihetünk őszinteségében, amikor azt mondja: „Szeretnék biztos lenni abban, hogy jó könyvet Írtam, vagy fogok Írni... Annyi jó és remek művet ismerek, mindent odaadnék, ha bizonyos lehetnék abban, hogy magam is Írtam egyet.“ Ez már a lelkiismeret hangja. A műveit ért különböző kritikai elmarasztalások ellenére tagadhatatlan, hogy Sagan tehetséges és ez a tény hosszúlejáratú irodalmi hitelt nyújt neki. Végleges értékelését nagyon nehéz megadni, hiszen a franciák, — akik olyan sokat foglalkoznak vele, — sem biztosak még abban, minek adja meg végül is magét, a rutinnak vagy a művészetnek. Csak tréfa volt...? Gian Luigi Meronl úr tetteivel világhírnevet szerzett magának. A legendás köpentcki kapitány szegényes kezdő volt mellette, és ma úgy beszélnek róla, mint a világ legzseniálisabb szélhámosáról. A fiatal olasz, egy laboratórium-tulajdonos mérnök fia, foglalkozás és állás nélküli, annak ellenére, hogy kétségtelenül nagyon tehetséges. Néhány évig a NATO katonasága kapitányt egyenruháját viselte (természetesen jogtalanul), otthonosan mozgott a kaszárnyákban és tisztekkel barátkozott. Ejtőernyősnek adta ki magát, katonai repülőgépekkel repült, sőt egyszer a milánói repülőtér ellenőrző tornyában Is tartott „szolgálatot", és Irányította a gépek fel- és leszállását. Ezek után a pénzügyi ellenőrző szervek kapitányának egyenruháját öltötte fel, és „különleges megbízatással" látta el magát. Kivizsgálta és letartóztatta azokat az adócsalókat, akik nehéz pénzekkel károsították meg az államot. Karrierje csúcsán mint államügyész szerepelt. Meronl egy milánói bíróságnál ts betöltötte az államügyész ' tisztét, annak ellenére, hogy jogot életében nem tanult. S a bírók és az ügyvédek, akikkel barátkozott, egyaránt megbecsülték. Mint államügyész határozott és szigorú volt. Vádbeszédet alapján több, mint tíz esetben hoztak ítéletet. Amikor egészen véletlenül kiderült, hogy szélhámos, éppen „hivatalában", az államügyészségen lepődtek meg a legjobban. Az újságok azt írták, hogy az eset szörnyű kellemetlen, mert több ítéletet meg kell miatta semmisíteni. Bár letartóztatták, ügye számára nézve mégis szerencsésen végződött. Csupán fél évi börtönre ítélték, s azt ts feltételesen. Ha a perben ő lett volna az államügyész, az ítélet bizonyára másképp hangzik. Fia huszár-virtusán az egyébként becsületes polgár apa Is nagyon meglepődött, de börtönből szabaduló fiát azért szeretettel ölelte mellére, és megcsókolta, mert a bíróság valóban nagylelkű volt, Gtan Lutgt néhány éven át elkövetett szélhámoskodását tréfának minősítette. (100 + 1 ZZ) hét 18
