A Hét 1967/1 (12. évfolyam, 1-26. szám)
1967-02-12 / 7. szám
Gyän'°“,ä Túzvirág — De hiszen ez valódi briliáns — méltatlankodott az asszony, — harminckét rubelbe került, pedig alkalmi vétel volt. A oecsüs fáradt közönnyel hunyta le a szemét. — Nekünk, az mindegy, asszonyom. Drágaköveket nem .s fogadunk el — mondta már a következő tárgyat dobva a mérlegserpenyőbe —, mi csak a nemesfémet becsüljük fel. Az ódivatú, elgörbült karperecét ellenben, Vera legnagyobb meglepődésére, igen sokra értékelte. Huszonhárom rubelt kaptak az összes holmiért, jóval többet, mint amennyire szükségük volt. Mire Ahnazovék a kertészhez értek, a pétervári fehér éjszaka már kékes tejként áradt szét az égen meg a levegőben. A cseh kertész, az aranykeretes szemüveget viselő, kis termetű öregember, éppen akkor ült vacsorához családjával. Meglepődve és elégedetlenül hallgatta késői vevőinek szokatlan kérését. Valami misztikus dolgot gyanított mögötte, mert Verocska állhatatos kérlelésére nagyon ridegen felelte: — Sajnálom, de éjnek idején nem küldhetek munkásokat olyan messzire. Ha holnap reggel megfelel, rendelkezésükre állok. Nem volt más hátra: apróra el kellett mondani a kertésznek a szerencsétlen folt históriáját, és Verocska meg is tette. Az öreg eleinte hitetlenül, majdnem ellenségesen hallgatta, de amikor Verocska arról számolt be, hogyan támadt az az ötlene, hogy arra a helyre bokrokat ültessen, a kertész figyelmesebb lett s egyszer-kétszer részvevőn elmosolyodott. — No hát, mit tehetek — adta be a derekát, amikor Verocska elhallgatott —, mondják meg, milyen cserjékre van szükségük. A kertésznél található fajták közül azonban egyet se tartottak megfelelőnek. Végül, kénytelen-kelletlen, orgonabokrokat választottak. Almazov hiába könyörgött a feleségének, hogy menjen haza. Verocska követte a férjét a város határába, s mialatt a bokrokat ültet ték, folytonosan a munkások körül buzgólko dott, s hátráltatta őket. Akkor volt csak haj landó hazamenni, amikor meggyőződött róla, hogy a bokrok körül a gyepkockákat nem lehet megkülönböztetni a lapályban növő fűtől. Másnap Verocskának nem volt maradása otthon, férje elé indult, Almazov élénk, kissé ugráló lépteiből már messziről sejtette, hogy az orgonabokorcsíny szerencsével végződött ... Nem tévedett: Almazov csupa por volt, alig állt a lábán, farkaséhes volt, de az arcán a győzelem diadala ragyogott. .^ Rendben van! Nagyszerű! — kiáltotta már tíz lépésről, látva felesége izgatott arcát. — Képzeld, kimentünk a bokrokhoz. Nézte a professzor, nézte, még levelet is szakított róla, rágcsálta. „Micsoda fa ez? — kérdi. Mondom: „Nem tudom, méltsásuram“. — „Alighanem nyírfa.“ Én meg rámondom: „Lehet, hogy nyírfa, méltsásuram.“ Akkor odafordult hozzám, még kezet is nyújtott. „Bocsásson meg, főhadnagy. Úgy látszik, öregszem, hogy erről a bokrosról megfeledkeztem.“ Nagyszerű ember ez a professzor, és milyen okosl Szinte sajnálom, hogy becsaptam. Az egyik legjobb előadónk. Csodálatos, hogy mennyit tud! És milyen gyorsan és pontosan át tudja tekinteni a terepet — bámulatos. Verocska nem érte be ennyivel. Almazovnak újabb meg újabb részleteket kellett elmondania a professzorral folytatott beszélgetésből, milyen arcot vágott a professzor, milyen hangon beszélt az öregedésről, mit érzett közben Kolja . .. Ügy lépdeltek hazafelé, mintha rájtuk kívül egy lélek se járt volna az utcán: kézen fogva, szakadatlanul nevetve. A járókelők értetlenül fordultak meg, hogy még egyszer megnézzék a különös párocskát. Nyikolaj Jevgrafovics soha nem ebédelt még olyan jó étvággyal, mint ezen a napon . .. Ebéd után, amikor Vera bevitte a teát a dolgozószobába, mindketten egyszerre kacagtak fel, és egymásra pillantottak. — Mit nevetsz? — kérdezte Vera. — Hát te? — Előbb te mondd meg! — Én... szamárság! Eszembe jutott az egész móka az orgonabokorral. Hát te? — Én is szamárságon nevetek, én is az orgonabokrokon. Azt akartam mondani, hogy mától fogva az orgona a legkedvesebb virágom .. . RAB ZSUZSA fordítása A kétszeres József Attila-díjas fró nagy sikert aratott regényciklusának befejező része a Tűzvirág. A hatalmas történelmi regény, önálló mű, amely a nagy társadalmi problémák, háborús viharok rajzában három szerelem érdekes, izgalmas és szenvedélyes történetét mondja el. A kalandokban, izgalmakban bővelkedő, pergő cselekményű regény a fiatal Kalla Mihály sorsában a század eleji magyar társadalom fejlődésének és ellentmondásainak keresztmetszetét nyújtja. Képet kapunk a dualista Monarchia megszilárdulásáról, majd belső ellentmondásairól, és felbomlásáról, a világháború előtti mágnás—dzsentri világról. A regény cselekménye a Gömör és Losonc közötti dombsor tájaira, a Rima völgyébe, a világháborúk csatáinak viharába, a Tanácsköztársaság északi hadjáratainak színhelyére vezet. A Rámosy család is a regény cselekményébe épül. Az Olaszországba, majd Dél-Amarikába kiszökött Arthúr mérnök levélben leplezi le Kalla Mihály előtt a Rámosyak alakoskodó és kétszínű magatartását. „A kivándorlókat jó tanáccsal, néha meg egy kis pénzzel is ellátta, ami persze búsásan megtérült neki a jutalékból. A kis emberek jó ideig, mint a „szegények jótevőjéről" beszéltek róla. Mikor apám súlyosan megbetegedett, Rámosyhoz küldött, nézzek körül, mi van. Ekkor már erősen gyérülni kezdett azoknak száma, akik Rámosyhoz fordultak. Kapott hát rajtam, hogy majd én segítek rá beszélni a munkásokat, meg a magyar és szlovák parasztokat a kivándorlásra.“ Rámosy Tivadar igazi énjét a történet befejező részében mutatja bo igazán, mikor mint „Ramosics úr“ beépül az eperjesi Szlovák Tanácsköztársaság vezető szerveibe, hogy segítséget nyújtson a menekülő ellenforradalmároknak. Csak Kalla Mihály és Töröki munkásvezér közbelépésén bukik el a tervük. Ebbe a tervezgető és tétovázó, de ugyanakkor bomló század eleji dualizmus-hangulatba, robbant bele 1908 nyarán a Törökországban kitört forradalom híre. Az „ifjú törökök“ jutottak uralomra. Ferdinánd bolgár fejedelem gyorsan megszüntette a török uralmat és felvette a Bulgária királya címet. És ekkor ismét robbant a bomba. A törökországi „ifjú török“ párt forradalma, a boszniai délszláv mozgalom miatt, no meg az osztrák miniszterek hízelgő sürgetésére a császár-király október 5-én deklarálta, hogy Bosznia — Hercegovinát bekebelezik a Monarchiába. A belpolitikában erre újra kitört a forrongás. Kalla Miskát vérig sértette az annexio. A nagy elvet, ami gyerekkorában ivódott bele, hogy a magyar nem támad, nem hódít, legfeljebb szabadságharcot folytat, ha megtámadják, most a magát „negyvennyolcasnak“ nevezgető parlamenti többség dobta sutba. A „negyvennyolcas“ parlament beleegyezett egy félszerb, félmuzulmán ország bekebelezésébe. A hadparancs szerifit a piros fezes bosnyák újoncok ezentúl a K. u. K. esküt teszik le. Imádkozhatnak ugyan a szultánért, megtarthatják vallásukat is, a piros fezt is, de a Monarchia állampolgárai és katonái lettek. A regény cselekménye érinti a század eleji szociáldemokrata mozgalom kibontakozását, a párt balszárnyának kialakulását, a forradalmi értelmiség szervezkedését Pesten és vidéken. Töréki a szociáldemokrata párt megbízásából a munkások és parasztok sztrájkját szervezi, a szociáldemokrata párt opportunista gyakorlata szembeállítja a parasztokat a gömöri munkásokkal... „A pesti szalmakalapos szakszervezet leinti a Himnuszt, szidja a Kossuth-kultuszt, és nem akar földet osztani a földesúréból, mert azt mondja, nem kell a kis tőkés, a nagybirtokból nagy, szocialista állami gazdaságot kell csinálni. Pedig földosztás nélkül nem lehet a parasztkérdést rendezni!“ Miska a haladó értelmiséget képviselő gömöri származású Libertinivel utazott Gömörba, a radikálisokat és a Világ olvasótáborát szervezni. Miska bízott a haladást képviselő erők megszervezésében, derülátó volt. Csak arról feledkezett meg, hogy vidéken alig akad megszervezhető etroer. Vajon volt-e a század első évtizedének végén radikális értelmiségi egy felvidéki megyeszékhelyen? Egy ember nem akadt, aki Adyt komolyabban ismerte volna. A városban csak egy-két ember olvasta a Huszadik Századot. Voltak szomjú lelkek, de nem keresték a forrást. A század elején a demokratikus erők szervezetlensége lehetetlenné tette a nagyobb méretű politikai megmozdulást az országban. Kalla Mihály kiábrándulása Tisza István politikájából és a „negyvennyolcas hazafiak“ üres szólamaiból a világháború harcterein kezdődik. Sok sorstárssal együtt végigszenvedi az olasz harctér minden poklát. Már az olasz fronton kételkedik a háború és az áldozatok szükségességét hirdető propaganda hitelességében. — Miska benyitott Járdy százados fülkéjébe, ahol az olasz háború okait tárgyalták. „A határ Adriáig 520 km. A taljánok vagy másfél milliós sereget állítanak fegyverbe. Egy kis területi engedménnyel megúszhattuk volna. Berlin most eléggé szemére is hányja az agg királynak, hogy túl zsugori volt. Ha a tiroli sáv átengedéséért az olasz hátba támadta volna a franciákat, Párizs már tavaly elesik. Erdély román részéért pedig oldalba fogta volna az oroszt“. Kalla Mihály illúziói csak a háborús vereségek és a szenvedés növekedésig láttán szűnnek meg. A háború utolsó heteiben letartóztatják, mint katonaszökevényt, és kivégzik Miska barátját, Pokorágyit, az „apolitikus“ mérnököt. Misk" már kiábrándult a töprengésből, meg a filozofálgatásból és elindult a forradalom és a cselekvés útján. Am még sok szállal kötőt! i a múlt, az az általános humanizmus, ami még csak a krisztusi tantételeket próbálta alkalmazni, de alig jutott túl a szép kenetes szólamokon. „Békesség a jóakaratú embereknek!“ De már gondolatban felvetette a kérdést: „És a rosszakaratúaknak?“ De a választ a kérdésre maga az élet adta meg, a dualistá társadalom teljes felbomlása. Kalla Mihály 1918 őszét Pesten éli át. Részt vesz az őszirózsás forradalomban. Az októberi forradalom vezetőinek intézkedései a következetes forradalmárokban kétkedést váltottak ki. — Töréki dühbe gurult — a mostani kormány (Károlyija demokrata burzsujok, a radikális toilforgatók, a passzív pacifisták koalíciója és azoké a kispolgároké, szociáldemokratáké, akik 1912-ben elsikkasztották a forradalmat, mert féltek átvenni a hatalmat. Pedig most volna arra szükség, hogy a rumokon megvédjük az önálló köztársaságot! De mit csinál az eszét vesztett honvédelmi miniszterünk?... A katonáknak, akik azzal a fogadalommal tértek vissza a frontról, hogy többé nem védnek idegen érdekeket, de felajánlják szolgálataikat a köztársaságnak, odakiáltotta: „nem akarok többé katonát látni!“ — Ez egy úri és nyárspolgári forradalom — háborgott Miska. A szerző Töréki szavaival, a magyar munkásosztály véleményét és válaszát tolmácsolja a Tanácsköztársaság ellenségeinek: — „Kurtán szólva úgy, hogy én nem azért raktam le a magyar nacionalisták manlicherjét, hogy más nacionalista manlicherjét fogják rám. A monarchiát oda kell adni a népeknek, de ezek a népek ne engedjék, hogy hadiszállítóik, bankárjaik és ügyvédjeik most kis burzsuj államokat csináljanak. Teremtsék meg mindenütt a népek Köztársaságát, amelyek összefognak! Itt is, ott is a nép demokrata kormányai! Tanácsköztársaságok és :épeurópai Szövetség! Nem német „Mittel Europa“ Nem! A Tanácsköztársaságok szövetsége és a csendőrök helyett a dolgozó népek barátsága!“ Károlyi Mihály szavaival válaszol a szerző „az ellenforradalmárok mesterkedéseire 1919 Nagy Tavaszán“ — „Ha Európa becsap bennünket, mi az európai forradalomnak adunk szabad utat.“ Győry Dezső történelmi regénye sokkal mélyebb társadalmi elemzést nyújt az olvasónak, mint hasonló tematikájú regényes viszszaemlékezése, a Nagy érettségi. A Tűzvirág társadalmi mondanivalójával és reális ábrázoló módszerével kiemelkedő helyet foglal el a magyar történeti tematikájú szépirodalomban. HAMAR KALMAM
