A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-24 / 30. szám
- - ____________r *'!<&. A vásárlók már reggel ötkor az üzlet előtt állnak, a nyitásra várnak. Pedig szívesebben töltenék el az idejüket valami hasznos dologgal. Tornaijai vázlat 1964 IV. 13-án Jelent meg a Hétben egy riportunk Tornaijáról. Leírtuk benne a kisváros történetét, említést tettünk a pápai vámszedőkről, a tatárjárásról, a török hódoltságról, Rákóczi Ferencről, aki fitban Rozsnyó felé Tornaiján utazott keresztül ás Csoltón hált meg egy Rozsnyó nevű egyszerű embernél; Kazinczyról, Jiskra huszitáiról és Petőfiról, aki szintén járt ezen a vidéken: Táti Sámuelről, a gályarabságot szenvedett református lelkészről, a Magyar Tanácsköztársaság idején a várost kormányzó három tagű derektórlumról... Persze a város gazdasági és kereskedelmi fejlődését, a lakosság szaporodását és a problémákat sem hagytuk figyelmen kívül, amiket komolyan kifogásoltunk: 1. Míg járási székhely volt Tornaija, a várost tervszerűen rendezték, építették. Aztán elköltöztek Rimaszombatba a hivatalok, üresen maradtak a középületek, alábbhagyott a lendület és mintha megállt volna az élet. 2. 1957-ben ivóvíz után kutattak a tornaijai réteken és száz méter mélységben ásványvízforrásra bukkantak. A tornaijai forrás a legbővebb források egyike Szlovákiában. Másodpercenkénti teljesítménye 27 liter. Miért nem épül a palackozóüzem? Miért nem teremtünk Tornaija és vidéke több mint kétszáz asszonyának munkalehetőséget? 3. A hatósági húskimérést másfél éve megszüntették és csupán az aratás idején engedélyezik az árusítást. 4. A város közepén 80 000 koronás költséggel lebontottak egy régebbi épületet, hogy majd új közszolgáltatási házat építenek a helyére. A járási hivatal elköltözött és elfelejtkeztek mindenről. Ezek voltak a főbb kifogásolni valók, s 1966 májusában arra voltunk kíváncsiak, ml változott Tornaiján a több mint két év alatt, bíráló cikkünk megjelenése óta. A válaszadásra legilletékesebb ember, a Városi Nemzeti Bizottság elnöke, azonban elutazott valahová, Iván Lajos, a VNB egyik alkalmazottja felelt kérdéseinkre: 1. A cikk megjelenése óta elkészítettük a tekepályát. Szabadtéri színpadot létesítettünk a gyermekparkban. A tavaszi, a nyári és az őszi hónapokban így már van hol megrendezni kulturális népünnepélyünket. Más megfelelő helyiség úgy atncs Tornaiján, csak a szabad ég alatt, de ott is jobb, mint sehol. Most kezdtünk hozzá 29 milliós költséggel a takarmánykeverő építéséhez. Tervünkben szerepel egy 300 férőhelyes internátus is a mezőgazdasági iskola részére. Sajnos, a szülészeti klinika nem került vissza Rimaszombatból, pedig nem valami rózsás ott a helyzet, azt hallani mindenfelé, hogy az asszonyok a kórház folyósóján és hordagyakon szülnek. Itt nálunk. Tornaiján nagy költséggel átalakítottuk szülőotthonnak a bíróság épületét, de hatéves eredményes működés után átköltöztették a szülészeti osztályt Rimaszombatba. Mire volt ez jó? Az egész város és az egész környék a tanú, hogy évente legkevesebb 300, de már előfordult az is, hogy 600 csecsemő nevét jegyezték be az anyakönyvbe... 2. Nem valósult meg a palackozóüzem, az értékes ásványvíz elfolyik a semmibe. A kisvárosiak korsókban, üvegekben hordják haza a vizet, de ez persze nem meríti ki a forrás teljes kapacitását. A víz szétfolyik a réten, tizenöt-tizenhat hektár területet elönt, sem az ásványvíznek, sem a rétnek nem veszi senki hasznát. Palackozóüzem nem épült, bírálatunknak azonban lett foganatja. Palackozóüzem helyett létesített a trencséni nemzeti vállalat Tornaiján. 1965 áprilisában adták át rendeltetésének. Nyolcvan munkaerővel kezdte a munkát, s ma már két műszakban kétszázharminc alkalmazott jár be dolgozni az üzembe. A kisváros és a környék büszkesége lett a ruhaüzem, s kétnyelvű táblája országnak-világnak hirdeti, hogy Dél- Szlovákla is egészen jól belefér a párt Iparpolitikájába. Persze a munkalehetőség csak akkor ér sokat, ha szociális létesítményekkel párosul. További bölcsődéket kellene nyitni, mert az egy máris kevésnek bizonyul, legalább ötvenhatvan férőhelyesre lenne szükség! 3. A hatósági húskimérést bevezettük, de ott sincs minden rendben. A vásárlók már reggol ötkör az üzlet előtt állnak, a nyitásra várnak, ipedlg szívesebben töltenék el az idejüket valami hasznos dologgal otthon, a szövetkezetben, az állami gazdaságban, vagy akárhol másutt mert a sorbaállásnál nincs rosszabb, a birkatürelmű ember is ideges lesz, harag és indulat söpör végig a várakozók népes csooprtján... — mondja Iván Lajos, a többit , ml tesszük hozzá: kezdhetnék korábban is a kimérést, este helyszínre szállíthatnák a húst, feldolgozhatnák, s reggel Időben nyithatnák a boltot, s a várakozók nem állnának egész délelőtt a tűző napon, nem szidnák s nem is gyanúsítanák a hentest, hogy félreteszi és eldugja a jobb minőségű húst. De erre a hentes nyilván azt mondja, kt fizeti meg nekem, hogy mindez másképp legyen? Ki fizeti meg nálunk a vásárlók Iránti emberséget, figyelmességet? Egy hat„Végre befejezés előtt áll a 80 ezer koronás költséggel épülő közszolgáltatások háza" Tornaija diákváros. S amikor ott jártunk, az érettségizők búcsúztak az általános műveltséget nyújtó középiskola és a imezőgazdasági szakiskola padjaitól. Képünkön: négy örömtől kipirult arcú lány — Varga Magda, fánosdeák Klára, furcsák Ildikó és BÓdt Márta a könyvesbolt kirakata elötu A tornaijai főtér autóbuszmegállókkal rain20
