A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-11-27 / 48. szám
Sok legény — egy létra Meg'tetszett a lédeci bírónak az erdOn egy csodaszép madár. Ráparancsolt a falu népére: fogják meg neki azt a madarat, de elevenen. Igen ám, csakhogy a gyónyörü pára fölszállott egy magas fa tetejére, onnan nézte, hogyan hajszolják. A bíró erre parancsot adott: hozzák kt a falu leghosszabb létráját. Nosza, futnak a legények, de a behemót lajtorjával a sűrű erdőben nehezen boldogulnak, — Vágjatok kt minden fát. amt az utatokba kerülI — dörög abíró. — Ne sajnáljátok; amt kidől, az a tietek. Több se kellett a furfangos lédecleknek. A létrát most már nem hosszában vitték, mint eddig, hanem keresztben: hadd állja el minél több fa az útjukat. Hogy a madarat megfogták-e, nem tudom, de a lédeci hegyoldalban még nem Is olyan régen hosszú, székes sávban kt volt Irtva az erdő. Egyesek úgy tudják, a lédeci létravlvés emlékét őrizte ez az trtvány. Aki a mesét nem Ismert, ntncs elragadtatva a lédectektől. „Ügy viszi, mint a lédeclek a létrát“ — szoktuk hallani, ha valaki ügyetlenül ctpedt a terhet, ha a szállítás műveletét agyonkompllkálva csetllk-botltk. Meg Is fogadtam, hogy Lédecre érve kizárom szótáramból a létra szót. Nem rajtam múlt, hogy mégse zártam ki. Október elején, tmmár hagyománnyá fejlődő nagyszabású szüreti mulatságukon a lédeclek létrás-tánccal szerepeltek. Amikor a falu kulturális élete tránt érdeklődöm, az adatok özönét ez a tánc nyitja meg. Az öregeknek eleinte nem tetszett a dolog, a község kicsúfolását látták benne, de a fiatalok nem sokat adnak a tekintélyre, szeretik a mókát, no meg aztán az előbb hallott történet Inkább ravaszságról tanúskodik, mintsem együgyüségről. S a furfang mtatt nem szokás szégyenkezni. A tánc, amit Buday János ötlete alapján Jókay Márta állított össze, nagy visszhangra talált. Egyébként az egéSz szüreti rendezvény jól sikerült, az új kültúrházban mintegy hat-hétszáz fizető vendég tolongott, de sokan kinn Is rekedtek. Egész délután pergett a műsor, a lédecleken kívül Csehi, Nagycétény, Gerencsér műkedvelői s a gímest tskolások ts fölléptek benne. A muzsikát a ttldl zenekar szolgáltatta, s a népviseletbe öltözött menet a lovasokkal és az allegorikus szekerekkel körbe járta a falut. Leleményes amatőrök filmet forgattak az ünnepélyről. De a lédecleknek nem a tánc az Igazi elemük, hanem a színjátszás. Ez a hagyomány Itt nemzedékről nemzedékre öröklődik. A két világháború közt Pecho Lajos rendezte a színdarabokat, aki majd' három évtizeden át volt a falu tanítója, krónikása és mindenese a kultúrában. Manapság vagy húsz pedagógus él a faluban, persze a legnagyobb részük nem Itt működik, hisz a két ötéves Iskolában mindössze három tanerő számára van hely. A nagyobb gyerekek a szom széd Gímesre járnak Iskolába, s a lédect pedagógusok közül ts jónéhányon tanítanak ott. Buday János, a Csemadok lédeci kultúrfelelöse matematika-szakos Gímesen. Tizenöt éve tanít, s ugyanannyi ideje foglalkozik színdarabrendezéssel. Az ötvenes évek elejétől, amikor Lédecen Is föllendült a magyar szellemi élet, évente legalább egy bemutatóra sor kerül. De van úgy, hogy egy évadban három színdarabot Is előadnak. — Melyik rendezvényének volt a legnagyobb sikere? — kérdem. — A „Fehér Anná“-nak — felelt. — Ha jól emlékszem, tizennyolcszor léptünk föl vele, persze neméi színjátszók egy csoportja Gubó Sándor századik föllépése után csak itt, hanem a környező falvakban Is. A történet a közönséget mindenütt könnyekig meghatotta. Tapasztalatból mondom, hogy mifelénk a drámát jobban szereti, mint a vígjátékot. ,A gyüjtogató lánya“ című Tyl-művel Is szép sikert arattunk. A színjátszógárda javarészt alapító tagokból áll; a műkedvelők többsége tíz-tizenöt éve szerepel. De utánpótlásról ts gondoskodnak: csaknem minden rendezvényben föllép egy-két új szereplő. A fiatalok így, az Idősebbek oldalán könnyebben beletanulnak a szakmába*. — Most mit próbálnak? — „A kintornás család‘-ot Tóth Edétől. legyintett, amikor brigádra hívták, a kultúra lelkes támogatói kitettek magukért. Molnár Béla és családja például mintegy ötszáz brigádórát dolgozott le. — A színdarabok bevételéből a legnagyobb összeg eddtg a kultúrházra ment — mondja Buday János. — De azért néhány kirándulást ts rendeztünk a legszorgalmasabb Csemadok-tagok részére: kétszer jártunk Magyarországon, kétszer pedig Gombaszögön. — Most meg, képzelje, miben tört a fejét — szól közbe a felesége; — tengerpartra szeretné vinni a színjátszókat. Persze a közös pénztárból a kiadásoknak csak egy részét fedeznék. LÉTRÁVAL Szüreti köszörű Csúszik a hegy leve Sok házban van televízió, a lédeclek mégis tódulnak a színdarabokra. A még nem egészen kész kültúrházban a Magyar Területi Színház már két ízben szerepelt, s a helybeliek előadásait a község ezerkétszáz lakosának a fele Is megnézi. Pedig nemrég még az Iskolát használták színház gyanánt, s bizony ott a nézőtér mindössze ötven ülőhelyből állott. Egymás hegyén-hátán is csak vagy kétszáz ember gyömöszölödött be a tanterembe. A hivatalos átadásra váró kultúrház földszintje háromszáz ülőhelyes, de a karzaton és az állóhelyeken ugyanannyi ember elfér. Az Impozáns, öltözőkkel, klubhelyiségekkel, könyvtárteremmel, vendégszobával ellátott épület alapjatt 1958-ban rakták le, a telek egy részét a Csemadok helyt szervezete vásárolta meg magánkézből, anyagot ts vett a helyt szervezet, összesen mintegy 15 000 korona befektetéssel. A brigádmunkát szintén a Csemadok szorgalmazta, mert a lédect kultúrház nagyrészt brlgádosok műve. Bár akadt a faluban olyan ember Is, akt csak Merésznek látszó terv, de azt hiszem, reális. Mert ahol a műkedvelő munka szinte az önfeláldozással határos, ahol a szülőfalujuktól távol dolgozó szereplők éjt nappallá téve fáradoznak egy-egy bemutató sikerén, ott bizonyára nem Ismerik a lehetetlent. A próbák gyakran éjfélig elhúzódnak, s másnap kora hajnalban kell kelniük. S ez egyeseknél már másfél évtizede így megy. Három éve ,AZ apa“ című Jlrásek-drámában Gubó Sándor századik szereplését ünnepelték, most Balázs István száza dtk föllépésére készülnek. Gubó Mihály már több éve családostul Aranyasmaróton lakik, mégis be szokott kapcsolódni a lédeci rendezvényekbe. A Fazekasok: Ferenc, Mátyás, János, István a fiával; a Dubayak: János, Ferenc; a Székelytestvérek, Nagy Márta, a Mesterházaspár — mind törzstagnak számít a gárdában. Három éve, amióta Mesterék együtt Játszanak, a próbákat náluk tartják, hogy két kts gyermekük ne maradjon őrizet nélkül. M. R. 12
