A Hét 1966/2 (11. évolyam, 27-52. szám)

1966-11-27 / 48. szám

Sok legény — egy létra Meg'tetszett a lédeci bírónak az erdOn egy csodaszép madár. Ráparancsolt a falu népére: fogják meg neki azt a madarat, de elevenen. Igen ám, csakhogy a gyónyörü pára fölszállott egy magas fa tetejére, onnan nézte, hogyan hajszolják. A bíró erre parancsot adott: hozzák kt a falu leghosszabb létráját. Nosza, futnak a legények, de a behemót lajtor­jával a sűrű erdőben nehezen boldogulnak, — Vágjatok kt minden fát. amt az utatokba kerülI — dörög abíró. — Ne sajnáljátok; amt kidől, az a tietek. Több se kellett a furfangos lé- decleknek. A létrát most már nem hosszában vitték, mint eddig, ha­nem keresztben: hadd állja el mi­nél több fa az útjukat. Hogy a madarat megfogták-e, nem tudom, de a lédeci hegyoldalban még nem Is olyan régen hosszú, székes sávban kt volt Irtva az erdő. Egye­sek úgy tudják, a lédeci létravlvés emlékét őrizte ez az trtvány. Aki a mesét nem Ismert, ntncs elragadtatva a lédectektől. „Ügy viszi, mint a lédeclek a létrát“ — szoktuk hallani, ha valaki ügyet­lenül ctpedt a terhet, ha a szállí­tás műveletét agyonkompllkálva csetllk-botltk. Meg Is fogadtam, hogy Lédecre érve kizárom szótá­ramból a létra szót. Nem rajtam múlt, hogy mégse zártam ki. Október elején, tmmár hagyo­mánnyá fejlődő nagyszabású szü­reti mulatságukon a lédeclek lét- rás-tánccal szerepeltek. Amikor a falu kulturális élete tránt érdek­lődöm, az adatok özönét ez a tánc nyitja meg. Az öregeknek eleinte nem tetszett a dolog, a község ki­csúfolását látták benne, de a fia­talok nem sokat adnak a tekin­télyre, szeretik a mókát, no meg aztán az előbb hallott történet Inkább ravaszságról tanúskodik, mintsem együgyüségről. S a fur­fang mtatt nem szokás szégyen­kezni. A tánc, amit Buday János ötlete alapján Jókay Márta állított össze, nagy visszhangra talált. Egyébként az egéSz szüreti rendezvény jól si­került, az új kültúrházban mintegy hat-hétszáz fizető vendég tolon­gott, de sokan kinn Is rekedtek. Egész délután pergett a műsor, a lédecleken kívül Csehi, Nagycé- tény, Gerencsér műkedvelői s a gímest tskolások ts fölléptek ben­ne. A muzsikát a ttldl zenekar szolgáltatta, s a népviseletbe öltö­zött menet a lovasokkal és az al­legorikus szekerekkel körbe járta a falut. Leleményes amatőrök fil­met forgattak az ünnepélyről. De a lédecleknek nem a tánc az Igazi elemük, hanem a színjátszás. Ez a hagyomány Itt nemzedékről nemzedékre öröklődik. A két világ­háború közt Pecho Lajos rendezte a színdarabokat, aki majd' három évtizeden át volt a falu tanítója, krónikása és mindenese a kultúrá­ban. Manapság vagy húsz pedagó­gus él a faluban, persze a legna­gyobb részük nem Itt működik, hisz a két ötéves Iskolában mind­össze három tanerő számára van hely. A nagyobb gyerekek a szom széd Gímesre járnak Iskolába, s a lédect pedagógusok közül ts jó- néhányon tanítanak ott. Buday János, a Csemadok lédeci kultúrfelelöse matematika-szakos Gímesen. Tizenöt éve tanít, s ugyanannyi ideje foglalkozik szín­darabrendezéssel. Az ötvenes évek elejétől, amikor Lédecen Is föl­lendült a magyar szellemi élet, évente legalább egy bemutatóra sor kerül. De van úgy, hogy egy évadban három színdarabot Is elő­adnak. — Melyik rendezvényének volt a legnagyobb sikere? — kérdem. — A „Fehér Anná“-nak — felelt. — Ha jól emlékszem, tizennyolc­szor léptünk föl vele, persze nem­éi színjátszók egy csoportja Gubó Sándor századik föllépése után csak itt, hanem a környező fal­vakban Is. A történet a közönsé­get mindenütt könnyekig megha­totta. Tapasztalatból mondom, hogy mifelénk a drámát jobban szereti, mint a vígjátékot. ,A gyüj- togató lánya“ című Tyl-művel Is szép sikert arattunk. A színjátszógárda javarészt ala­pító tagokból áll; a műkedvelők többsége tíz-tizenöt éve szerepel. De utánpótlásról ts gondoskodnak: csaknem minden rendezvényben föllép egy-két új szereplő. A fiata­lok így, az Idősebbek oldalán könnyebben beletanulnak a szak­mába*. — Most mit próbálnak? — „A kintornás család‘-ot Tóth Edétől. legyintett, amikor brigádra hívták, a kultúra lelkes támogatói kitettek magukért. Molnár Béla és családja például mintegy ötszáz brigádórát dolgozott le. — A színdarabok bevételéből a legnagyobb összeg eddtg a kultúr- házra ment — mondja Buday Já­nos. — De azért néhány kirándu­lást ts rendeztünk a legszorgalma­sabb Csemadok-tagok részére: két­szer jártunk Magyarországon, két­szer pedig Gombaszögön. — Most meg, képzelje, miben tört a fejét — szól közbe a fele­sége; — tengerpartra szeretné vin­ni a színjátszókat. Persze a közös pénztárból a kiadásoknak csak egy részét fedeznék. LÉTRÁVAL Szüreti köszörű Csúszik a hegy leve Sok házban van televízió, a lé­declek mégis tódulnak a színdara­bokra. A még nem egészen kész kültúrházban a Magyar Területi Színház már két ízben szerepelt, s a helybeliek előadásait a község ezerkétszáz lakosának a fele Is megnézi. Pedig nemrég még az Is­kolát használták színház gyanánt, s bizony ott a nézőtér mindössze ötven ülőhelyből állott. Egymás hegyén-hátán is csak vagy kétszáz ember gyömöszölödött be a tan­terembe. A hivatalos átadásra váró kultúrház földszintje háromszáz ülőhelyes, de a karzaton és az ál­lóhelyeken ugyanannyi ember el­fér. Az Impozáns, öltözőkkel, klub- helyiségekkel, könyvtárteremmel, vendégszobával ellátott épület alapjatt 1958-ban rakták le, a telek egy részét a Csemadok helyt szer­vezete vásárolta meg magánkézből, anyagot ts vett a helyt szervezet, összesen mintegy 15 000 korona be­fektetéssel. A brigádmunkát szin­tén a Csemadok szorgalmazta, mert a lédect kultúrház nagyrészt brlgádosok műve. Bár akadt a fa­luban olyan ember Is, akt csak Merésznek látszó terv, de azt hi­szem, reális. Mert ahol a műked­velő munka szinte az önfeláldozás­sal határos, ahol a szülőfalujuktól távol dolgozó szereplők éjt nappal­lá téve fáradoznak egy-egy bemu­tató sikerén, ott bizonyára nem Is­merik a lehetetlent. A próbák gyakran éjfélig elhúzódnak, s más­nap kora hajnalban kell kelniük. S ez egyeseknél már másfél évti­zede így megy. Három éve ,AZ apa“ című Jlrásek-drámában Gubó Sándor századik szereplését ünne­pelték, most Balázs István száza dtk föllépésére készülnek. Gubó Mihály már több éve családostul Aranyasmaróton lakik, mégis be szokott kapcsolódni a lédeci ren­dezvényekbe. A Fazekasok: Ferenc, Mátyás, János, István a fiával; a Dubayak: János, Ferenc; a Székely­testvérek, Nagy Márta, a Mester­házaspár — mind törzstagnak szá­mít a gárdában. Három éve, amióta Mesterék együtt Játszanak, a pró­bákat náluk tartják, hogy két kts gyermekük ne maradjon őrizet nélkül. M. R. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom