A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-10-16 / 42. szám

MISSOVITZ MIHÁLY. Adósságot ró le a jelenkori történelemku­tatás, amikor kellő figyelemben részesíti a Rákóczikor e kiváló rozsnyói iskolaszervező­jét és pedagógusát. Neve Stökel, Melanchton és Comenius mellé kívánkozik, hiszen a „prae­­ceptor Hungarís“ címet érdemelte ki. Eddig csak elvétve emlegették. Ojabban Esze Tamás foglalko zik vele. Megállapítja, hogy 17—18. századbeli latinnyelvü iskoladrámák nem az akkor létesített jezsuita iskolák sajátja. Ezeket az iskoladrámákat a jezsuitáknak Habsburgházat dicsőitő színtelen­­ségéből a Rákóczi kor két fontos evangélikus tan­intézetében: Eperjesen és Rozsnyón Rezik János, illetve Missovitz Mihály állították a nemzeti füg­getlenség nagy szabadságharcának szolgálatába. II. Rákóczi Ferenc négy éven át bírta Rozsnyót e ezalatt szervezte meg Missovitz az ellenreformá­ciótól szétvert iskolát szinte egyik napról a má­sikra s évről évre előadott egy-egy nemzeti irány­zatú darabot minden alkalommal mintegy száz diákjával. Missovitz ősei horvátok voltak. A liptói Smre­­cany—Szmrecsány községben született nemesi családból. Mikor Thököly alatt az evangélikus ta­nítók visszatértek Rozsnyóra (Bánoczi) Braxatoris János rektor keze alá került 1603-ban. Négy évvel később tanítóival együtt kellett elszenvednie isko­lája összeomlását Thökölyi leveretésével. Láthat­ta, mennyire áll vagy bukik a függetlenségi har­cokkal a protestantizmus ügye. Mesterével együtt először Rahóra kerül, majd innen Losoncra, ahol már maga is tanít s nem kisebb nevek vannak ta­nítványai között, mint Bél Mátyás és Ráday Pál. Innen Ozorócra kerül, mint az Ottlyk-család ne­velője, majd a trencséni evangélikus iskolában tanít. Itt írja Donatus nyomán Rudimenta-ját, latin nyelvtanát. 1699-ben már Osgyánban találjuk az ottani, szintén jeles evangélikus iskolában. Itt már az iskola rektora. Az új század első eszten­dejében itt adatja elő tanítványaival a ,.Kimúlt század“ című színjátékát, melyben a letűnt évszá-ÍRÓK, neves emberek zadot búcsúztatja. A következő négy évben még két helyen működik: Selmecbányán és Korponán, hogy 1705-ben elfogadja a nevelő város, Rozsnyó hívását. Itt újonnan szervezte az 1687-től szüne­telő iskolát és azt úgy felvirágoztatta, hogy ab­ban mind az alsó, mind a felső fokú oktatást be­vezette. E megemlékezésnek legyen kicsit felhívás jel­lege is. Irodalomtörténeti kutatásunk, Esze Tamás is a felsorolt négy iskoladráma eredeti kéziratát keresi, melyek másolata Budapesten található az Országos Levéltárban s az Országos Széchényi Könyvtárban. Kultúrmunkásaink tehát irodalom és iskolatörténetünknek tennének szolgálatot, ha akár Sajógömörben, akár Osgyánban, akár Rozs­nyón fellelnék ezeknek a Missovitz-féle iskoladrá­máknak kézírásos példányait. CHÁZÁR ANDRÁS (1745-1818) Rozsnyó mellett egy szerény kis falu — Jólésx, büszkén őrzi nagy szülöttjének emlékét. Itt szü­letett 1745-ben Cházár András, ügyvéd, Gömör megye főjegyzője. Ö alapította meg 1802-ben az első süketnéma Intézetet Magyarországon. Az In­tézet küldetése, hogy felszámolja a süketség okoz­ta beszédképtelenséget, védenceit alapfokú okta­tásban részesítse és llymódon a társadalom hasznos tagjává tegye. Nem csupán ezért őrizte meg emlékét á hálás atókor. Cházár András részt vett a II. József ön­kényuralma ellen Irányuló mozgalomban, mint óm­nak egyik vezető egyénisége. Kortársai jó ember­barátnak ismerték, aki mindenkor szívén viselte az elnyomott nép ügyét. Kevesen tudják Cházárról, hogy ő honosította meg Gömörben a burgonyát. Ez a — ma már nél­külözhetetlenné vált — kultúrnövény a 16. szá­zadban került Európába, de csak nagyon lassan terjedt. PÁKH ALBERT (1832 — 1867) Rozsnyón született, tanulmányait Debrecenben végezte. Ügyvéd volt és újságíró. Sokan mint a ,,magyar újságírás atyját“ emlegetik. Itt ismerke­dett meg és kötött örök barátságot Petőfi Sándor­ral. Ő volt az, aki meleg baráti otthonnal fogadta a költőt,'amikor az betegen és^ nincstelenül érke­zett egy télen a városba. írói és újságírói működését az 1840-es években kezdte a Pesti Hírlapnál, a főváros életét ábrázoló népszerű humoros elbeszélésekkel (Kaján Ábel álnév alatt.J Tompa és Jókai mellett ott van ő is a Petői alapította Tízek Társaságában. Bírálja az elmaradottságot, magasztalják a francia forradal­mat és küzdenek a sajtószabadságért. A negyvennyolcas forradalom idejében külföldön gyógyíttatta magát. Talán ennek köszönhette, hogy később megkapta az engedélyt a Vasárnapi Újság szerkesztésére. 1854-től 1866-ig szerkesztette a la­pot. • 1855-ben kiadta az Újabbkori Ismeretek Tára című kitűnő lexikont. Pákh az irodalom terén könyörtelenül kigúnyolt minden sablonos művészi fogást, idegenmajmolást és divatos áramlatot. Gyulai Pál így jellemezte: ,,Mint ember és író a nagyban vagy nagynak tet­szőben kereste az árnyoldalt, s a kicsinyben vagy kicsinynek látszóban könnyen tudott valami érde­kest felfedezni.“ Művei: Utazás Debrecenben, Egy városi írnok szerelme, Fiatal óriás és mások. GYÖNGYÖSI ISTVÁN (1629—1704) Gyöngyösi István, gömöri alispán s a 17—18 szá­zad legtöbb dicsőséggel koszorúzott költője, 1629-ben született. Hogy hol, arról az adatok na­gyon eltérőek. Egyesek szerint Ungváron, más források szerint pedig Rozsnyóbányán. Ugyanígy bizonytalanok vagyunk a sírhelyét illetően is. Iskoláit Sárospatakon végezte Komensky ott­­tartózkodása idejében. Itt sajátította el a klasszi­kus latin költészet ismeretét s itt kezdett maga is verselni. A kollégiumot jogi képzettséggel hagyta el. Mint neves jogász, főúri családok szolgálatába lépett. E tény határozta meg költészetének tar­talmát is: udvari költő lett, az akkor elterjedő barokk irányzat legünnepeltebb művelője. 1656-tól 1663-ig a füleki végvárban volt seregbíró s egyben Gömör vármegye esküdtje. Ezek után Wesselényi Ferenc nádor és Széchy Mária szolgá­latába lépett. Később az Andrássyakban, majd Koháry István katolikus főúrban talált pártfogóra. Ez a változó politikai tájékozódása költészeté­ben is megmutatkozik. Művei nem adnak választ a kor nagy nemzeti kérdéseire, ám formai csiszolt­­ságukkal és ügyes alkalmazkodásukkal nagy ol­vasóközönséget nyernek. Gyöngyösi így kelti fel és tartja ébren a társadalom széles köreiben a magyar betű igényét. — Különben egyénisége az akkori kor forgatagában nem kristályozódhatott ki. Mindennek ellenére még a 18. század végén is őt tartják a legnagyobb magyar költőnek. Művei: Márssal társalkodó Murányi Venus, Po­­rábul megéledett Phoenix, Rózsakorszerű és mások. Gyöngyösi István több ideig tartózkodott esetnek! birtokán, miért is Csetnek község lakosai büszkén vallják a költőt földijüknek. Dr. HAZYLINSZKY REZSŐ (1869—1914) Életének utolsó tizenhét évében a rozsnyói evangélikus főgimnázium latin és tőrténelemsza­­kos tanára. Nemcsak kiváló pedagógus, hanem hí­res történész is volt. Művei hívták fel rá a tudo­mányos világ figyelmét. Történeti művei: ,,A Ja­gellók korának kútforrásai“, „A világtörténelem főbb adatai“, ,,A magyar föld és népe történetének főbb adatai“, Latin nyelvű értekezése a ,,De codi­­cis Telekiani latinitate“. Emlékezetesek Gömör megyei történeti munkái is. Felújítást érdemelne a túristák számára kiadott műve: Kalaúz Rozsnyó és vidéke számára. Ezenkívül számtalan cikke jelent meg a helyi és környékbeli lapokban. Rövid negyvenöt esztendős életében olyan utazásokat tett, hogy az maga életprogramnak is beillett volna. „Kelet“ című művében számol be kisázsiai útjáról. Mind itt, mind Franciaországban, Angliában és Olaszországban főleg a történeti emlékek keltet­ték fel érdeklődését. Ennek tudható be, hogy ami­kor Rósznyón a városi múzeum felállításának kér­dése felmerült, ő kezdte el az anyaggyűjtést 6 né­hány év alatt többezer múzeális tárgyat tudott a létrejött intézetben elhelyezni, melynek első igaz­gatója lett. MIKULIK JÓZSEF A fiatalon elhunyt Mikulik József a magyar mo­nográfia és történetírás ismert személyisége. Dob­­sinán született 1852-ben. A szegény bányászfiú páratlan szorgalommal küzdötte fel magát addig, hogy ügyvédi oklevelet szerzett, Számos munkál közül legismertebbek: A bánya és a vasipar tör­ténete Dobsinán. Magyar kisvárosi élet a XVI-* XVII. században. BASILIDES MÁRIA (1888—1946) Jolsván született és onnan indult el a tiszta, fennkölt művészet s a világhír felé. Korának leg­kiválóbb oratórium- és dalénekese volt. Kristály­­tiszta hangjával, bensőséges, nemes előadásával nemcsupán gyönyörködtetett, hanem nevelt és har­colt is. Lelkesen propagálta Kodály és Bartók mü­veit, s a Horthy-időszakban rendszeresen fellépett munkáselőadásokon. Eleinte á budapesti Népope­ra, később az Állami Operaház tagja volt. Gyakran szerepelt csehszlovák, román, osztrák, német és egyéb külföldi operaszínpadokon. Muzsikusnemzsw dékek tartották példaképüknek. Beszélő múlt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom