A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-10-02 / 40. szám
Lapunk egyik számában csehországi riport jelent meg, a Köztársaság nyugati felébe szakadt földijeink szólaltak meg benne. Egy fiatal asszony arról beszélt, hogy idejött dolgozni, maga mögött hagyva rosszemlékű házasságát, durva és részeges férjét... Eddig rendben Is lett volna a dolog. Az újságot azonban sokan olvassák és néhány embernek szemet szúrtak a jelzők: durva, részeges. Ságénak fejezetét lezártnak tekinti. Volt feleségének Is hasonlóképpen kellett volna gondolkodnia, mert hiszen a legcélszerűbb amit tehetnek, hogy ezekután békén hagyják egymást. — Nehéz nekem így védekezni az lgazatlan vád ellen, ami az újságban nyilvánosságot kapott és olvasta az egész falu. De nemcsak olvasta, állást Is foglalt. Ha pedig nyomtatásban olyasmi Jelenik meg, ami nem fedi a valóságot, azt talasszonynak kellene megszólalnia, ámde őt sajnálatunkra csak másnap várják vissza Csehországból, a besenyői búcsúra, ahová minden jel szerint a vőlegénye társaságában érkezik. Aztán azt is tudjuk, hogy az öregek és fiatalok huzamosabb egyfedél alatti tartózkodásából csak Igen ritkán származott valami jó, Így hét a nagymama tárgyilagosnak és helytállónak ható szavalt — mivel exmenye nincs Jelen — nem részletezzük. S ha már megszólalt az anyós, szóljon az édesanya Is. Az elvált fiatalasszony mamáját nem találjuk odahaza, sétálni ment a faluba, csak kisebbik lánya és annak férje tartózkodik a lakásban. Vacsoránál ülnek. — Jaj, rendetlenség van nálunk, hogy még most sem nyughat. Egyszer az üj udvarlójával akart megveretni. KI tudja, miket hordott neki rólam össze. De az, mikor néhány szót váltottunk, látta mér, hogy nem egészen úgy állnak a dolgok, mint ahogy azt az asszony mondta. Megszólt ő mindenkit, barátnőt, sógornőt, ismerőst, senki sem elég Jő neki. Én eddig nem vettem őt a számra, nem mondtam rőla rosszat sehol, még a válóperes tárgyalások során sem, de miért kíméljem? Ha állítok róla valamit, arra tanúim is vannak. Fiatal nő megy az országúton, gyerekkocsit tol. — Tessék csak tőle megkérdezni, hogy viselkedett a feleségem ORiDÓDY KATALIN AUDIATUR ET ALTERA PARS Ejnye, ezt a Lacit könnyen elintézték. És csúnyán. Nem olyan embernek Ismerjük ml. Mit szól vajon hozzá, hogy volt felesége így nyilatkozik róla. Ez volt az előzménye annak, hogy szerkesztőségünkbe nemrégen egy fiatalember kopogtatott be, elhatározott nyugalmán átütött izgatottsága. — Gódor László vagyok. ö volt tehát a durva és részeges férj. Elmondta, hogy feleségétől mér mintegy két éve különváltan él, a válást mostanában mondták ki és ő sikerületlen házasJÖL ISMEREM A LACIT, FUNKCIÓJA IS VAN A HELYI SPORTKÖRBEN ... HOGY A KORREKT VISZONYT FENNTARTSAK, AZ A KISFIÚ ELSŐRENDŰ Érdeke. helyre szokták Igazítani. Tessék kijönni hozzánk és több oldalról szerezni Információt, vajon az én részegességem és durvaságom miatt borult-e fel a házasságunk? Audiatur et altera pars — hallgattassák meg a másik fél Is tehát. Vitás ügyben mindkét felet megilleti a sző. Az érsekújvári járásbíróságon elém teszik a válóper aktáit. A válást már kimondták, de a döntés még csak e napokban emelkedik Jogerőre. A válást az asszony kezdeményezte, a férj pedig ellenkezés nélkül elfogadta. Leginkább természetesen az érdekelt, hogy kinek a hibájából kifolyólag választották el a hézastársakat, de ezt a döntésben nem találtam. A bíró dr. Cérnái meg Is magyarázza, miért: mindkettőjüket hibáztatta. Számtalanszor láttuk, tapasztaltuk, hogy emberi sorsokban nemcsak maguk az érintett felek szólnak bele döntő módon, hanem a körülmények Is. Gyerünk hát ki Besenyőre, oda, ahol a szépnek Induló és szomorúan végződő regény elkezdődött, oda, ahonnét a fiatalasszony messze menekült, ahová az Újvárban dolgozó fér] még mindig hazajár és ahol a négyéves kis szőke Lacika hol az egyik, hol a másik nagyszülői házban téníereg és még nem sokat ért abból, miért is nem lehet ő mindig apukával és anyukával. Gődorék otthona rendes, tisztaságot lehel, kellemesen hat az odavetődött Idegenre. Míg Lacika új biciklijén a napsütötte udvaron futkározlk, odabenn a nagymama veszi ét a szót. — A baj talán ott kezdődött, hogy Mandlka (ez az ex menyecske) maga sem tudta, mit akar. A fiammal Járt jegyben, de azért találkozott a régi udvarlőjával Is. Nem helyeseltük a házasságot, de mikor egybekeltek, és nálunk laktak, mindent megtettünk a béke érdekében. Nem szóltam én bele a dolgukba, nem akartam köztük botránkozást... És halljuk a sok aprő, Intim családi ügyet, amelyek azt bizonyítják, hogy a fiatalasszonyból hiányzott a Jóakarat, a családi érzés, az őszinteség. És persze az ismerősök Is jöttek-mentek, hozták-vitték a hírt: itt ezt mondta a Mandl, ott meg azt. Ha hívek akarnánk maradni a címben foglaltakhoz, most a fiaépp vasaltam —, menfegetődzlk a fiatalasszony, és vezet bennünket egyik szobából a másikba. Arról kérdezgetem, milyen embernek ismeri volt sógorét. Nehezen Indul meg a beszéd, hiszen Itt nemcsak a volt sógorról kell vallani, hanem akarva nem akarva, édes nővéréről Is. — Hát, bizony, felöntött a garatra néha a Laci... Igaz, három évig Ismerték egymást mielőtt összeesküdtek, akkor semmit sem lehetett rá mondani..» — És durva természetű volt? Gorom báskodott? — Ha felmérgesedett. A testvérére nem akar az ember semmit mondani. Be kell vallanom, a nővérem Is hibás volt, az ő természete sem valami Ideális ... Gódorné húgának pár tartózkodó mondata jobban meggyőz bennünket arról, hogy a válás oka nem a „durva és részeges“ férj volt csupán, mint azt a perlratok, vagy az anyós részletekbe bocsátkozó leírása is bizonyltja. Ezek után nem restelltük felkeresni a Helyi Nemzeti Bizottság elnökét sem, aki ugyancsak olvasta Gödömé nyilatkozatát. Csóválta Is felette a fejét. Jól ismerem a Lacit, funkciója Is van a helyi sportkörben, a fiatalok között tevékenykedik. Szeretik őt, becsülik is, csak a rosszakarója foghatta rá, az Is csak ldelg-órálg, hogy részeges. Jókedvűnek láttuk már, azt Is csak ritkán, de hát ki nem hajt fel közülünk néha egy-egy pohárral? Azt azonban merem állítani, hogy sem részegeskedőnek, sem durvának, gorombának nem Ismeri senki. Veszélyesebb dolog azonban egy házasságba belenyúlni, mint a dárázsfészekbe. Fölösleges felbolygatni a kedélyeket. Nem mondhatok én rosszat Mandlra sem. Mikor még serdülő lány koréban előszűr ment dolgozni Csehországba, Írtak a munkahelyéről Ide a HNB-re, hogy több Ilyen derék kislányt küldjünk nekik. De amit most a Lacira mondott, az nem állja meg a helyét. — Szeretteim volna békében maradni, ami volt, volt — legyint a sértett fél. — Elváltunk, nem kell többé tudomást vennünk egymásról, új életet kezdhetünk. De az asszonynak olyan a természete, NEM SZÓLTAM £N BELE A DOLGUKBA... egy esküvőn, mert ez az asszonyka ott volt. Megszólítjuk. Látszik rajta a meglepődés, mikor az esküvőt, Illetőleg Gödömé felől faggattuk, de aztán kertelés nélkül elmondja, amit látott, hallott. Valóban, nem valami épületes dolgok. Dehát nem a mi feladatunk a vádaskodás, az érdekelt felek kifogásaikat nem egyszer közölték egymással, elhangzottak a bíróság előtt Is, és elvesztek volna a többi hasonló akta tengerében, ha most az egyik oldalról nem kaptak volna nyilvánosságot. A nyilvánosságra pedig érzékenyen reagálnak az emberek. A ml dolgunk csupán annyi, hogy Gödömé szavalt, amelyek olyan egyoldalú megvilágításban mutatták be volt házastársát, helyreigazítsuk. A házasság zátonyra futásának oka és főleg mint egyedüli oka, semmiképpen sem volt Gödör László részegeskedése és durvasága. Sokkal szövevényesebb szálakból fonódtak az elmérgesedett gócok. És hogy a korrekt Jő viszonyt a házastársak további életükben — bármiképpen is alakuljon az, — fenntartsák, azt annak a szőke, szomorú tekintetű kisfiúnak az elsőrendű érdeke kívánja, aki végül Is mindkettőjüknek édes gyermeke.
