A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-09-18 / 38. szám
a régi Pöhm Társulat helyén. E cég készítményei 1926-ban aranyérmet nyertek a tel-avivi kiálításon.- A minőséggel, hírnévvel most sincs semmi baj - mondja Ripa Adolf, a káderosztály vezetője, aki szívélyesen kalauzolt a hatalmas csarnokokba.- Mit készitenekT- Kézi szerszámokat, kapát, fejszét, csákányt, lapátot, gereblyét stb. 48 kapitalista országba szállítunk termékeinkből.- Különlegességek?- Braziliába dzsungelírtó csákányokat, Afrikába bozótvágó kapát, kanadai favágófejszét és még több furcsa alakú szerszámot, gyártunk melynek nem is tudjuk a rendeltetését, csak a pontos méret után készülnek. A 600 éves évforduló alkalmával az egyik teremben kis múzeumot rendeztek be a gyár termékeiből. Bizony, a feketére lakkozott szerszámok között mi is alig tudunk eligazodni ... répaásó hegyes szarvai, a kenyérsütő lapát gyermekkoromat juttatták eszembe. A csarnok betonja megszázszorozza a légkalapácsok dübörgését, mintha ezer ördög verné a feleségét. A kis hámor zaja itt szúnyogdöngéssé hallkull Percek alatt készül el egy-egy szerszám. Tanúi vagyunk, hogyan alakul át egy kis vasdarab embertsegítő munkaeszközzé. A hámorokat már megrágta az idő foga, pusztulnak, roskadoznak. Az ügyeskezű kovácsok azonban átmentették mesterségüket a jövőnek. ■ Nagyokat nyög Peti. Két könyöke az asztalon. Előtte félelmetesen fehér papír. Kezében töltőtoll, melynek tintátlan vége fogai közt gyalulódik. Peti levelet ír haza. Szülei megengedték, hogy a nyarat hasonlókorú cimborájánál falun töltse el. De hát, sajnos, a minden kalandban, minden csínytevesben hűséges pajtásnak mamája is van. S ez a néni bizonyos dolgokban hajthatatlan. Most például azt akarja, hogy Peti levelet írjon haza, amikor már összebarkácsolták a játékmalmot, hogy csak vízre kellene ereszteni. Peti a mennyezetet nézi, mintha onnan akarná lepuskázni tartalmas levele következő mondatát. A gombázásról már beszámolt: .......tegnap az erdőben voltunk, mert hórom óra hosszat sütött a nap. Én sok csirkegombát találtam. Ezeket megszárítom és hazahozom télire. Tinóiét csak Anti talált, de ő is csak kettőt. A csirkegomba szerintem azon ban jobb, mint a tinorú . . .” Azt persze már nem írta hozzá, hogy ugyancsak tegnap hazafelé jövet szünet nélkül rágta az. Anti fülét, hogy egyik túlóráját adja oda neki. Anti persze nem adta, mert barátság ide, barátság oda, a gombázásban még az édestestvér is vetélytárs. A szünidő nagy szenzációja, hogy Anti jó bizonyítványáért új kerékpárt kapott. Itt nincs Petinek elhallgatni valója, mert Anti szívesen adja neki kölcsön a ,,biciklit". „Tegnap” - írja Peti — „én voltam reggel tejért a biciklin. Már nekem is nagyon jól megy. í gy kézzel is tudok s néha egy kézzel sem fogom a kormányt“. Peti ismét a mennyezetet kémleli. Barna szembogarára árnyék borul. Olyanokat nyög, mintha a kerti Iák súlyos gyümölcsét neki kellene elhordoznia. Mit írjon még? Itt a nyár másik nagy eseménye. Vasbeton börtönbe zárták az. eddig szabadon ásító láncos kutat. Furcsán gubbasztó őrnek reá kékszinű, vastestű szivattyút állítottak. Ez olyan tény, amelyről beszámolhat. Minderről Peti részletesen ír. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy az üresen ásító papirost valamivel ki kell tölteni, de másrészt azért is, mert van itt egy s más, amiről Írni lehetetlen. Apró. de kellemetlen kimenetelű csinytovések, melyek előbbutóbb úgyis eljutnak apu-anyu fülébe s melyeknek sajátkezűleg írt levélben igazán kár szárnyakat adni. S különben is az a letört kilincs az ebédlő s az előszoba között som az apu dorgálása, sem az anyu szomorú tekintete nyomán ép újia nem lesz úgysem s csonkaságávol sem vádolhatja a két fiú egymáson végzett erőmérkőzését, hanem egyedül az efajta közhasználati műanyag-tárgyak silányságát. Peti élvezettel nyálazta meg szájával töltőtolla feketén csillogó végét. Jöhet már a befejezés: „Ami itt következik, az már Zsuzsi hugocskómnak szól. Ezt a részt olvassátok fel neki . . . Édes Zsuzsika. Sokat gondolok rád és nagyon szeretlek. Sokszor csókol bátyád, Peti." Elkészült hát a levél. Peti szívéről mázsás kő hullott le. Felszabadultan sóhajtott. Borítékba zárta irományát s felállt.- Mehetünk is már! - hívta hű cimboráját, Antit. S nincs abban semmi boszorkányság, hogy Anti azonnal kéznél is volt. Peti Antira nézett, Anti meg Petire. S szemük úgy villant össze, mint ahogy csak két serdülni készülő fiúcska szeme tud összevillan-
