A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-28 / 35. szám
• • n / KÉSZÜLŐDÉS A CZUCZOR ÉVFORDULÓRA 1966. szeptember 9-én lesz száz esztendeje annak, hogy a magyar költészet és nyelvtudomány egyik vezéregyénisége, Andód község szülötte, Érsekújvár nagy fia, Czuczor Gergely meghalt. Czuczor Gergely költő volt, a népek szabadságának és egyetértésének szószólója, aki elveiért, népe szabadságáért a zsarnoki uralom legsötétebb börtönét is elviselte. Czuczor Gergely egyszerű szülők gyermeke volt, a népből jött és a népé is maradt. Sokoldalú munkásságával sohasem szűnt meg népét szolgálni, ő volt az a költő, aki irodalmunkban először ütött meg erőteljesen népies hangot s ebben mintegy előfutára volt Petőfi és Arany népies költészetének. Bár forradalmisága nem éri el Petőfi robbanékonyságát, helyéi mégis azon írók között kell keresnünk, akik a tizenkilencedik század nagy vajúdásában igaz emberként tudtak élni. A szabadságba vetett hitét még a súlyos börtön sem tudta megtörni. Czuczor Gergelyt sok bántalom és megalázás érte, hisz abban az időben élt, mikor bűn volt magyarnak lenni. Nemcsak életében érték megpróbáltatások, halála után is a gyűlölettel és megnemértéssel tekintettek rá. Czuczor Gergelyt igazán csak a mai kor embere értheti meg, aki a szabadságot és a népek barátságát a maga valóságában tudja értelmezni. Ml, érsekújváriak büszkék vagyunk arra, hogy Irodalmunk e nagyszerű vezéregyénisége, aki Vörösmarty, Petőfi és Arany útját egyengette, nagyapáink, dédnagyapáink soraiból került kt. Büszkék vagyunk rá, de ez a büszkeség egyben kötelez is. Kötelezi a késel utódokat, hogy jóvátegyűk azt a sok-sok megbántást, mely a költőt életében érte és emléke iránt még a közelmúltban is megnyilvánult. A Csemadok érsekújvári helyt szervezete és a szervezet mellett működő honismereti kör ezt az évfordulót méltóképpen kívánja megünnepelni. Így például tervbe vette, hogy visszaállítja Czuczor Gergely 1945-ben ledöntött szobrát, munkásságáról és életéről ismertető füzetet ad ki, az évforduló előestéjén ünnepi akadémiát rendez és kéri az érsekújvári helyi nemzeti bizottságot, hogy a költőről a városban utcát nevezzenek el. A feladatok, melyeket mi, érsekújváriak tűzünk magunk elé, merészek és méltóak a nagy évfordulóhoz. Megvalósításuk azonban felülmúlják a helyi szervezet és a mellette működő honismereti kör erejét, ezért fordultunk segítségért hazánk íróihoz, művészeihez, közéleti tényezőkhöz, intézményekhez. Örömmel kell megállapítanunk, hogy nemcsak mi érsekújváriak, hanem mások is megértették az évfordutó jelentőségét és segítségünkre siettek. így Érsekújvár fiatal, tehetséges szobrászművésze, Melis György már dolgozik Czuczor Gergely mellszobrán. Nem kevésbé örvendetes, hogy törekvéseinkben mellettünk áll a Szlovákiai Írók Szövetségének magyar szekciója, segítséget nyújt a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum, a pannonhalmi apátság főkönyvtára, a győri gimnázium és még számos intézmény, kulturális életünk kiválóságai. Ez annál is inkább fontos, mert csoportunk az akciót lényegében társadalmi munkában bonyolítja le. A Czuczor kultusznak Ersekújvárott nagy hagyományai vannak. Midőn 1876. június 6 án az érsekújvári diákok Czuczor Gergely szülőházát emléktáblával jelölték meg, Érsekújvár városi tanácsa ezt a napot irodalmi nappá és népünneppé nyilvánította. Hálája jeléül Érsekújvár közönsége a költőnek 1906, június 17-én szobrot állított. Szeretnénk, ha 1966. szeptember 9-e, a költő halálának századik évfordulója ilyen irodalmi nap és népünnep lenne, és nemcsak nekünk, © @ érsekújváriaknak, hanem az egyetemes magyar Ságnak is. Dunaszerdahely, Rimaszombat, Komárom, Szene, Nagykapos már megtették kö telességüket, emléket állítottak nagyfáiknak. Dél-Szlovákia e városai mögött Érsekújvár sem akar elmaradni. Szeretnénk, ha ezen évforduló alkalmával elődeink kölcsönös megismerésével népeink még közelebb kerülnének egymáshoz s ez az ünneplés is elősegítené egyre erősödő barátságunk megszilárdítását. Borgőzben, kék füst illatában táncoltál, hajlottál, mint a vessző, gyors voltál, mint a villanyáram, légies, mint a felhő. S az urak, akiket megnéztél, mozdulattal igéztél, fázni kezdtek, szépséged tüzes szúrásától lázba estek. • Én, a költő, fiatal, csöndes ember, hátul ültem, a terem fényét nem csodáltam, csak téged szívtalak szememmel, megkövültén. Oly büszke voltál, Szemedben vágyak égtek. Ajkadon rózsa festett. Összefolyt csodás lényed, s ezerszer átváltoztál. Bőröd fénye mámort kínált a szememnek, lelkemnek bánatot: olyan volt alakod, mint trópusi virág, mely sarkvidéken él és napfényt nem remél. Ma már nincs olyan férfi, ki szép táncodért János fejét ígéri. Azok, kik puha székből látnak, kiket a ritmus szíven ért. csak bankjegyet kínálnak. JÄN SMREK: so/ome Sajnálom virág-szépséged, mely a világ csodája. Tudom, sárkány jön érted, s ártatlan, gyönge kebled, mint kis diógerezdet, durván szétrágia, kitépi piros szíved, s eltipor patája. Egyszer majd rájössz, hogy olyan nő vagy, kit minden jóság elhagy, mindenkié vagy, s árva leszel. Ma virulsz, sugárzol, — s holnap könnyeid kezedre folynak, e két szemed könnye a sok kínt nem űzi el. Lehet, hogy néhány év múlva újra meglátlak. Akkorra megváltozol, bár fényes lesz a hajad, csak árnyéka marad az üde bájnak. Egyedül jössz majd szembe mint árnyék messzi fényből, s a szemed homályos lesz a füst és bor ködétől. Ford. VERES JÁNOS, (A „Vágtató napok“ c. kötetéből. — 1925.) MAJOR FERENC, Érsekújvár 3 Hét ÍT0d31ITtÍ melléklete 35. 9
