A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-21 / 34. szám
MACS JÓZSEF; Repülőcukrászda A többiek mind táncoltak menet közben. Hirtelen megálltak. Hátrahúzódtak s aztán megint előre perdültek apró körökben kanyarogtak tekeregtek a tánc hevében kevély vakmerőséggel szökkentek a magasba, hajlong-* fák tobbra balra. hopsz=.-za! A nap veröíényes sugaraiban bársonyosan és izgaton pörgött a dob. A hegedű csicsergése simogatta a levegőt és a táncosokat. A lányok zöld ruhája ki-ki villant a tánc hullámaiból. akár a tenget habjaiból. A virágos pruszlikok a színek tarka szalagjaiba lógtak mindenkit, s az ingujjak fehér ágyneműre emlékeztettek. A lányok alázatosan emelték arany-piros alma-arcukat a legények arcához, vodka- és mahorkaszagú szájához. Oly eszeveszettül sebesen pörögtek, hogy szinte tántorogtak tőle. Nyissátok ki a kaput, tárjátok ki, szolgák, elvégeztük odakint, a mezőn a munkát. S hogy ne csodálkozzunk, amiért „belőlük ilyen sok van, mert a kezük majd letört a nehéz dologban.“ Vészjósló kacérsággal énekelték: Ne bújjék el az úr előlünk, mert mi az ablakán benézünk, mert mi se bújtunk el előle, mikor hajlongtunk a mezőbe. Varga Lajos rajza S apa nem bújt el. Apa kiment elébük fehér kabátban, mosolygott, meghajolt az első lány előtt, s táncra perdült vele. Lélekzetvisszalojtva, várakozón néztük, büszkén és boldogan. Apa táncolt! (1923.} Kora hajnalban vontatták a kétmotoros repülőgépet az udvarunkra. Szárnyait le* szerelték, hogy a kanyargós úton simán begördülhessen jelenlegi helyére. Így hát a repülőnek, gyermekeink csodájának na* pokig le volt metszve a szárnya, mint abban a híres-nevezetes versben. Aztán jöttek a szerelők, s napokig nézegették a földre fektetett szárnyakat, hogyan szerelhetnék fel a testre újból. Végül emelőszerkezettel helyére pászították, majd kötélleli körülkerítették, s most innen az ablakom* ból úgy fest szegény repülőgép, mint egy óriás bokszoló a ringben, aki partnerére vár. Ide vontatták a kétmotorost az ablakom elé, így ki se kell mozdulnom a házból, hogy lássam, csodájára járnak a gyerme-kek, ifjak és felnőttek. Délután seregestől veszik körül, alá állnak, elsétálnak mellette, s örömmel újságolják egymásnak: — Nézzétek, itt, ezen a helyen repülő* cukrászda leszi Én is megragadtam néhányszor lányaim kezét, kimentem velük a repülőhöz, meg* néztük minden oldalról a hatalmas gépet, amely hátulról úgy fest, mint a szárnyait szétterjesztő nagy madár. S magyaráztam nekik a szülők szenvedélyével, látjátok, lánykáim, ez a hatalmas test, ha felemelkedik a magasba, apró pontocskává válik, mint az írásjel a mondat végén. Nem hallgatták okoskodásaimat, azt kérdezték únos-untalan: — Mikor nyitják meg a repülőcukrászdát? Mikor, mikor ... bosszankodtam a kér* désen. Az nem az én dolgom. Az én dolgom csak annyi, hogy hetente néhányszor meg* fogom a kezeteket, elsétálok veletek a géphez, jól szemügyre vesszük az acél madarat elölről, hátulról és kész. A megnyitás mások dolga, a cukrászdák országos felelőséé, vagy ha nem az övé, a cukrászdák helyi vezetőié, akiknek az a legfőbb gondjuk, hogy nektek kiváló cukrászsüteményt készítsenek, meg a mostaninál jóval édesebb fagylaltot. Az ő gondjuk a nyitás, a tiétek pedig a türelem. Nem olyan egyszerű egy ilyen nagy repülőt cukrászdává átalakítani. Sok minden kell hozzá, édes kis leánykáim, különös, szokatlan fülű csésze, gusztusos tálacska stb. De mindezeken túl is elsősorban türelem. Mert... mit mondtatok? Hogy titeket már csak a nyitás érdekel? Haszontalan gyerekek. A nyitással kapcsolatban már mindent elmondtam, az időpontot a hatóság határozza meg. Kérlek hát benneteket, amennyire egy apa kérheti gyermekeit, ne legyetek türelmetlenek. Nálunk nem kapkodnak az emberek, ezt vegyétek végre tu* domásul. Százszor megfontolnak mindent. Én feltételezem, hogy ama nevezetes kora hajnal óta, amikor ezt a gépóriást ide vontatták az udvarunkra, különféle ál- és fő* bizottságok tárgyalják a repülőcukrászda jelentőségét, az ebből eredő bevételt, a miiliős összegeket, amelyeket különböző jótékony célokra fordítanak Majd. Meggyőződésem, hogy az illetékesek már mindent tudnák, mert a szakemberek az illetékesek rendelkezésére állnak: a napi bevételt, hol nyitnak újabb nyalánkságboltot. stb. Haragosak és durcásak vagytok!, Hányszór elmondtam már, nem olyan egyszerű egy ilyen repülőcukrászda megnyitása, S nem■ akarjátok megérteni. A hatóság mindig körültekintő. Meg akar előzni minden bajt. Most mosolyogtok magatokban, hogy de hiszen ez a repülőgép a sok cukrászsüteménnyel, fagylalttal és a sok gyermekkel nem tud lezuhanni, mert a földöt}. * .in. $ áll. Fölröppenni sem tud a magasba, ugyanis pilótafülkéjének az ajtaja zárva lesz. Ha csak automatikus vezérlőberendezéssel meg nem indítják. De hol itt a kifutópálya? Nem erre gondolok én, leánykáim, amikor a hatóság körültekintéséről beszélek, Sokkal inkább arra, ami valami újdonság bevezetésével jár. Emlékeztek még Góliátra, az óriásbálnára, amelynek csodájára jártak az emberek tízezrei. Még bécsiek is megnézték. Számukra is érdekes volt Góliát. S hány embernek taposták össze a lábát, tették tőnkre a cipőjét a nagy tolongásban, s ilyen esetben ki térítse meg a kárt derék polgártársainknak? Tudjátok, hiszen saját szemetekkel is meggyőződhettetek róla, hogy az első napokban milyen forgalma volt a repülőgépnek, amelyet cukrászdává kellene átalakítani. Közel háromszázezer lakosa van Pozsonynak, s ha százezren nem járták, körül a gépet, akkor egyen sem. No most már, ha mindjárt az első héten megnyitották volna a cukrászdát, pár nap alatt ki tud nálunk százezer felnőtt és gyermek számára cukrászsüteményt, fagylaltot, presszókávét készíteni? Nem, ezt a mt. cukrászainktól nem kívánhatjuk. Ők is emberek. Ók sem élnek rezervált területen, nekik is lehetővé kell tenni, hogy tervezzék a munkát. Tervezik is, éppen most, miből mennyit kell készíteniük, tervszerű felmérést folytatnak, beszélgetnek velünk, szülőkkel, s veletek, gyermekekkel, mibők mennyit vagyunk képesek repülőgépben elfogyasztani, ne érje őket meglepetés, ha a cukrászdát megnyitják. Megint azt kérdezitek, mikor kerül sor, e rendkívüli eseményre? Mikor, mikor, ebadta kölykei, hát hiába beszélek nektek, hiába magyarázom. Értsétek meg végre, mi nem vagyunk kapitalista kereskedők, hogy van egy szenzációs ötletünk és máris pénzt csinálunk belőle! Nem nehéz kitalálni, mit csinálna a halódó kapitalizmus a repülőcukrászdával. Teljesen felszerelve, cukrászdává átalakítva vontatná ide éjszaka, s reggel már árulná is benne a tortát, a nyalánkságokat. S a százezer ember tolongana a gép körül, sorba állnának, csakhogy mielőbb ők szállhassanak be a repülőbe valamit fogyasztani. S mi következne ebből? Hogy egy-két héten belül mindenki jóllakna cukrászsüteménnyel, fagyival és aztán senkit nem érdekelne a gép. Verhetné az eső, fújhatná a szél, belephetné a hói Nem, lánykáim, mi nem megyünk a kapitalisták után, a mi cukrászaink tervszerűen átgondolnak mindent. Különben is, a tolongásból, a sorbanállásból volt már. nekünk elég. Látjátok, hogy megcsappant a nép a gép körül, ma jó, ha öt gyermeki eljön ide. Türelem rózsát terem, lassan lehiggadnak a kedélyek, a repülőgép egészen beleilleszkedik a terepbe, tálán már el sem hiszik az emberek, hogy egy tavaszi hajnalon vontatták ide, nem érdekli őket különösebben a dolog, csak ti vagytok makacsok és nyűgösek, csak ti bosszantotok engem örökké a nyitással, ti, a legtürelmetlenebb gyerekek a világon. Mert nem gondolkoztok, csak hajtjátok, konokul a magatokét. Ha gondolkoznátok, inkább azon lennétek, hogy most már ne nyissák meg. Ha eddig vártak vele, most már várjanak tovább, hiszen néhány hét még és itt az ősz, s néhány hónap, s itt a téli. Hideg szeles őszön, vagy zord hideg télen akartok a repülőcukrászdában fagyizni, vagy cukrászsüteményt fogyasztani?, 'Azon legyetek, hogy jövő tavasszal végre nyissák meg a cukit! Ezért teszek, én is lépéseket., . M I
