A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)

1966-08-14 / 33. szám

kapja meg. 1945 óta aztán már teljesen a fes-* tészetnek és a grafikának él. 1947—49-ig Szlo­vákia Művészeti Társaságának, majd 1949-től a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetségnek rendes tagja. Alapító tagja au 1963-ban meg­alakult „Zivot“ képzőművészeti alkotócsoport­nak. 1937-től a hazai kiállításai mellett Ma­gyarországon és Franciaországban állított ki, s 1957-ben Pozsonyban rendezték meg jubileu­mi kiállítását. Azóta is számos kitüntetésben és jutalomban részesült. Tanulmányúton járt többek között a Szovjetunióban, több európai országban, Közép- és Kis-Ázsiában, a Földközi­tenger országaiban. Alkotásainak értékét és munkásságát leg­jobban jellemzik egy művészbarátjának a nála tett látogatás alkalmából írt feljegyzései: „Letettem a könyvet, melyben a különféle művészeti ágak műfaji végleteiről, modernség fogalmának a tisztázásáról, valamint arról volt szó, hogyan fejlődik ki az a művészi rend, máló erők határozottságát és á belső szerka zet rendjét.“ „Szakít minden régi, elavult konvencióval. Nem komponál architektonikus formában, ké­pei mindannak dacára csodálatosan egysége­sek, mert alkotójuk belehelyezkedik az alko­tás magjába, és szigorúan összefogja a szeszé­lyes formákat.“ „Színkultúrája egyenesen megdöbbentő, szí­nei ránktörnek, és sokáig izzanak szemünk recehártyáján. Ha tudunk játszani az érzelmek húrjain, akkor ezek a színpompás alkotások közel is engednek magukhoz.“ „Babits mondja: a művészetben az egész múlt benne rejlik, s még egy kicsi... Ezzel a KICSI-vel viaskodik most a mester virradat­tól vakulásig. — Igen, ezzel a kicsi-vei... va­lamivel, ami MINDEN.“ Herrmann Sándorné Wellibill Edit gácsi szü­letésű, Losoncon és Szécsénykovácsiban élt, több kiállításon is sikerrel szerepelt festőmű Szabó Gyula műtermébe amely majd á' mai társadalmi rendünknek Is meg fog felelni.“ „Olvasmányom kapcsán, hogy konstruktívabb élményben részesüljek, bekopogtattam Szabó .Gyula műtermébe.“ „A művészt, mint rendesen, most is munká­ban találtam. Előtte egy készülő nagy kép, mely a maga izgalmasságában nagyszerű íze­lítőt adott a további szemlélődéshez. — Nézem a képeket egymás után. A műteremben mély csend, csak a képek beszélnek, folyamatosan, kertelés nélkül és sokat. A köntösről, melyben születtek, a mesterről, aki felajzott idegekkel, szinte transzban hozza létre azokat.“ „Látom, hogy a jelenség értelmén tépelődő mester tárgyai sokrétűek. Ő tudja, hogy a mű­vészet nem magánügy, szólni nem kíván az emberiséghez, és új kifejezési formát keresve: a konstruktív gondolatok robusztus megjelení­tésére törekszik. Nem csinál látszatra modern piktúrát, hanem szigorúan öntörvényei szerint dolgozva deformálásaival a lényeg megdöb­bentő felfokozását akarja kifejezésre juttatni. — Művész, aki nemcsak azért fest, hogy fes­sen, hanem, hogy felszabadítsa azokat a lírai és drámai erőket, amelyeket magában hordoz.“ „Tárgyszerűen szólni ezekről az absztrakt 'művekről lehetetlen, csak követni lehet egy igényes festő lelki követeléseit és érzékelni bennük a belső feszültség levezetéseit, a for-Gyurkovics Ferenc: Önarckép vész. Finom tájképei és bájos virágcsendéletei keltettek feltűnést. GYURKOVICS FERENC. Budapesten, 1876. március 28-án született. A müncheni aka­démián Defregger mellett dolgozott, majd a Glaspalast és Kunsteverein kiállítási csar­nokaiban. Később Losoncon telepedett le. Ő a losonci festőművészek nesztora. Mun­kái sok losonci házban fellelhetők. Nagy érdeme az igazi művészi kultúra oktatása és terjesztése a járás területén. Lehiggadt, kész, komoly impresszionista művész, aki min­dig fiatalos könnyedséggel uralja az anyagot. Kompozíciói mindig hosszú komoly és elmé­lyedt tanulmányok leszűrödései. Kimagasló al­kotások az önarcképei. Tájképeit a könnyed és szellemes impresszionista stílus jellemzi. Az ö képeiben él tovább a régi Losonc, melynek nagy részét lebontották már a városfejlesztés során. Nagyméretű kompozíciói is kiválóak. Nagy kár, hogy a „Losonc égése“ c. művét, me­lyet a losonci városháza részére rendeltek meg, az eredeti megrendelés szerint nem fejezhette be. Kitűnőek Rubens és Murilló reprodukciói is. A művész ez évben ünnepli majd születésé­nek 90. évfordulóját! CSEH LAjOS (Nagyröce 1888—1945) akadé­miai festő, évtizedeken át élt Losoncon. A kép­zőművészeti főiskolát Pesten, Zemplényi Tiva­darnál végezte. Az első világháború után Lo­soncon telepedett le, ahol kényszerűségből ta­nári állást vállalt. Impresszionista, az Ipoly és az Ipoly menti tájak szerelmese, képein a levegő- és fényhatásokat emeli ki. Fő ereje a szín. Gyönyörű interieurjei is vannak, sőt kiváló portréi. Olaj, akvarell és pasztell­­festményei vannak. Egy időben Gerő Gusztáv­val együtt finom batik műveket alkotott. GERO GUSZTÁV, festőművész, tanár. 1889. december 11-én született. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte. Festő, grafikus és iparművész. Naturalista, Il­lusztrációiban gyakran az expresszionizmusba csap át. A modern piktúrának egyik kiváló képzettségű és tehetségű tagja. Sok kiállításon szerepelt, a húszas években Cseh Lajossal együtt sok iparművészeti művet: batikfestést alkotott, melyben a keletről (orosz hadifogság, Kína, Indonézia) magával hozott miszticizmus jut kifejezésre. Tájképeit impresszionista felír gása és modora jellemzi. Ma is Losoncon él, tagja a Csehszlovák Képzőművészeti Szövetség­nek. SZABÓ ISTVÁN szobrász, faszobrász 1940-^ 1945 között éit Losoncon. Jelenleg Benczurfal-Gyurkovics Ferenc: A losonci pincesor Cseh Lajos: Ipoiymenti táj Szabó Gyula: Fametszet ván él és intenzíven dolgozik. Témáit a bányá­szok és parasztok életéből meríti, Kossúth-díjas művész. Losoncon általánosan ismert volt a sokáig kiállított, egy fából faragott „Négyökrös szántó“ c. alkotása. A palóc népélet Jeles is­merője, és alkotásaiban annak megörökítője. VAYSZADA KÁROLY festőművész 1901. no­vember 24-én született Harkácson. Rozsnyón érettségizett és Budapesten végezte el a Kép­zőművészeti Főiskolát, ahol Vaszary jános ta­nítványa volt. 1930-ban került Losoncra, s itt élt 1940-ig, amikor bevonult és munkaszázad­nál dolgozott, majd hadifogságból 1945 végén tért haza. 1945—1960 között Füleken élt. 1961- től pedig Losoncon a „ZDROJ“ kirakatrendező műhelyében dolgozik. 1924-től 1929-ig Budapes­ten mint a KVT és UME tagja állított ki többek között a Budapesti Nemzeti Szalonban. 1950-ben Kassán rendezett kiállítást, s a kassal képtár megvásárolta egyik akvarelljét. 1948-ban Sza­bó Gyula és Reiner István (aki jelenleg Izrael­ben él) festőművészekkel volt Losoncon közös kiállítása. Olajjal, pasztellal is dolgozik, de leg­sikerültebb alkotásai akvarellek. Kompozíció­kat, tájképeket és csendéleteket fest. jelenleg a poltári tájakat járja és festi, különösen az erdőrészleteket kedveli. Beszélő múlt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom