A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-14 / 33. szám
G yakran halljuk, énekeljük ezt a régi szép dalt: „Kék nefelejcs, kék nefelejcs, virágzik a tó szélén__“ De sokan a losonciak közül sem tudják, hogy a magyar dalkincs sok más gyöngyszemével együtt ezt is városunk szülöttje, Serly Lajos szerezte. Az egykori Rózsa utcában, az ötös számúi házban született 1855. március 13-án Serly Lajos. Apja úgy vélte, hogy elég gondot jelent majd egy gyermekének Iskoláztatása, tgy csak az idősebb fiú, Antal került az egyetemre, míg Lajosnak apja mesterségét (tímár) kellett volna kitanulnia. Az eleven gyerek azonban, amikor csak tehette, bátyja zongorájánál ült. Bár nem ismerte a hangjegyeket, hallás után lejátszotta azokat a gyakorlatokat, amelyekre bátyját tanították. Még csak 15 éves volt, amikor ujjai alól felcsendültek első, kedves, mélabús dalának akkordjai: „De szomorú a tilinkóm hangja . . “ A kis Serlynek vándorszínészekkel kellett megszöknie, hogy apja belássa, fiából sohasem lesz tímár. Beíratta tehát a rimaszombati gimnáziumba, majd onnan Pozsonyba vitte. S ekkor már tanító nélkül is megtanult hegedülni. Thomka István zenede! tanár felfigyelt rá, s bemutatta Liszt Ferencnek, aki további tanulásra biztatta! Serly aztán a budapesti, majd a bécsi konzervatóriumban folytatta tanulmányait. Bécsből már mint karmester került Klagenfurtba, majd Brassóba. Innen aztán egyenesen az akkori zeneélet központjába, Berlinbe jutott. Itt aratta első, világraszóló sikerét a 86 tagú Liebig-féle szimfonikus zenekar élén, csupa új magyar zeneművel. Heteken át zenekaráról és az új magyar muzsikáról cikkeztek a berlini lapok. Már-már úgy látszott, hogy a magyar karmestert végleg elhódítja a német zenei élet, de a kötelező katonai szolgálat hazaszólította. Utána székhelyéül Kolozsvárt választotta. Abban az időben ugyanis még nem Budapesten, hanem Kolozsvárott volt a legjelentősebb magyar színház. Pálmay Ilka és a hírességek egész sora itt lépett fel. A színház legvonzóbb műfaja a falusi életet megszépítve tükröző táncos, dalos népszínmű volt. Serly is írt itt népszínmű-muzsikát, s mindjárt az elsőbe beleszőtte leghíresebb dalát: „Kék nefelejcs,- kék nefelejcs ...“ Serly dalainak híre eljutott Budapestre is, és a Nemzeti Színház akkori igazgatója leutazott a szerzőért Kolozsvárra. Pálmay Ilka és Serly is Budapestre került. Blaha Lujza attól félt, hogy valami német karmestert hoznak a színházhoz, s az volt Serlyhez az első kérdése: „Ön magyar?“ így találkozott a két szomszéd város: Rimaszombat és Losonc két híres szülötte, hogy aztán a losonci zeneszerző dalait a rimaszombati nagy művésznő, a „nemzet csalogánya“ tegye egy csapásra népszerűvé. Nemcsak Budapest, hanem az egész akkori Magyarország énekelte Serly dalait: Teli teljes ibolya. Cigány Panna az a híres, Cica, cica. Búzaföldön, dúlőúton megy a lány, Nincsen csillag, mind lehullott a földre. Édesanyám, édesanyám, mit csináljak, Lemegyek az Ipoly partra pihenni, Még a búza ki sem hányta a fejét, stb., stb. Serly budapesti tartózkodása idején lázas iramban épült a magyar főváros. Nem volt utca, ahol ne dolgoztak volna a magyar kőművesek és iparosok mellett szlovák munkások is. Serlyt ez arra ösztönözte, hogy szlovák dalokat is komponáljon. Voltak népszínművei is, mint a „Csőkon szerzett vőlegény“ és a „Tőt lány“, melyekben vidám szlovák dalok és szlovák—magyar dalszövegek váltogatták egymást. Blaha Lujza és Pálmay Ilka ezeket is „slágerekké" népszerűsítették. Harminchat éves volt az ünnepelt dalköltő és karnagy, amikor megnősült. Egy húsz évvel • Serly Lajos és Blaha Lujza találkozása • Kodály Zoltán tanítványa • „Ifj. Lehár Ferencnek — — Losonc város hölgyei" • A híres Hubay—Popper vonósnégyes • Cigányprímások 12 fiatalabb, ragyogó szépségű lány, volt tanítványa lobbantotta lángra szerelmét. Aztán jöttek a gyerekek ... A tíz közül azonban csak a fele maradt meg, a többit elvitte ez vagy az a járványos betegség. A népes család aztán Amerikába költözött, ahol még egy testvért kaptak a gyerekek. Nem a meggazdagodási vágy, hanem kényszer adta Serly Lajos kezébe a vándorbotot. Könnyes szemmel búcsúzott hazájától. Ahogy teltek-múltak az ősz dalköltö felett az évek, honvágya egyre erősödött. Utolsó éveiben egyre emlegette: „Ha meghalok, testemet vigyétek vissza Losoncra, ott akarok nyugodni, ahol születtem.“ Ezt a kívánságát 1939 tavaszán, halálos ágyán is megismételte. Tibor fia, aki örökölte apja nagy tehetségét, és később világhírű karnagy lett, teljesíteni akarta apja utolsó kívánságát. A New York-i krematóriumból kivett urnával 1939 augusztusában hajóra szállt. Együtt tette meg a hajóutat a világnak talán legnagyobb karmesterével, Toscaninivel. A két karmester azonban csak Párizsig jutott el. Kitört a világháború, vissza kellett térniük Amerikába. SERLY TIBOR is Losonc szülötte. 1901. november 25-én született nagyapja házában, ahová szüleinek akkori helyzete kényszerítette édesanyját. Már 10 éves korában apja zenekarában játszott, New Yorkban. Az egész család Serly Lajos zeneszerző Losonc zenei gyűjtötte a pénzt a hajójegyre, s alighogy vége lett az első világháborúnak, a 19 éves ifjú Budapestre ment, 1922—24 között itt tanult a pesti Zeneakadémián és magántanítványa volt Kodály Zoltánnak. 1925-ben hajózott vissza Amerikába, ahol elsőnek mutatta be Kodály és Bartók műveit. Évenként visszatért Budapestre. 1927-ben a philadelphiai szimfónikusok első brácsása, majd Stokovszky mellett másodkarnagya lett. Egymásután jelennek meg szerzeményei: Hat táncvázlat, Jojce-dalok sth. 1935. május 13-án a budapesti Zeneakadémián önálló hangversenyt adott és augusztus 13-án Szegeden az ünnepi játékok nyitókoncertjét vezényelte. Serly Tibor rendszeresen vezényelt Amerika nagyvárosaiban és a rádióban. 1940-ben .amikor Bartók Béla és felesége is kimenekült New Yorkba, Serly önzetlenül mellé állott. A Mikrokozmoszt azért hangszerelte, hogy Bartókot népszerűsítse. Bartók Béla korai halála után félbehagyott műveit, a III. zongoraversenyt és a Brácsakoncertet Serly fejezte be, úgy, ahogy azt nagy barátja kívánta. Serly Tibor ma Amerika neves zeneszerzője, zenetanára. Világhírességeket nevel, tanít. 1964- ben jelent meg „Második pillantás a harmóniára“ c. könyve. — „Ezt Magyarországnak köszönhetem“ — mondotta, amikor a közelmúltban hazajött. A budapesti rádiózenekart vezényelte és előadást tartott a Magyar Tudományos Akadémián és Miskolcon. Akkor mondotta: „Losonc még hátra van!“ LEHÄR FERENC 1870. IV. 30-án Komáromban született, s mint 20 éves fiatalember került Losoncra és a losonci 25. gyalogezred híres katonazenekarának karnagya lett. Öt évig élt Losoncon, hogy innen Szarajevón, Pólán, Trieszten keresztül eljusson Budapestre, majd Bécsbe. Lehár melódiáival és magával a szerzővel 1943-ban, a budapesti Operában találkoztam, a „Garabonciás“ előadásán. A magyar szabadságharc romantikus levegőjével telített darab előadásakor a zenekart az akkor már 73 éves Lehár maga vezényelte. Majd ötven év távlatából emlékezett vissza a ma már teljesen ősz, de még mindig daliás külsejű Lehár Ferenc losonci szép napjaira. A „Losonc és Vidéke“ 1890. október 12-i számában Lehár Ferenc első hangversenyéről számolt be: „A házi ezredünk zenekara új mestere, ifj. Lehár Ferenc vezetése mellett tegnap tartotta meg első hangversenyét. A fiatal zenész különösen magánhegedű játékával (magyar táncokat játszott) oly tetszést és elismerést aratott, akár mint az igazi virtuózt illeti.“ Az első losonci hangversenyt aztán az eltelt 5 év alatt alatt számos követte. Itt mutatta be először pl. a „Perzsa Induló“ c. hangversenydarabját, a „Korallajkák“ c. polkamazúrt, S „Tarkaságok a hangok világából“ és a búcsúhangversenyén bemutatott „Az utolsó üdvözletek“-et. Abban az időben nem volt népszerűbb embere a városnak és környékének Lehár Ferencnél. A feltűnően csinos és szimpatikus Lehár népszerűségét fokozta kitűnő modora és nagyszerű társalgási képessége. Mondanunk sem kell, hogy a nők körében is közkedvelt volt. Szerelmét, Czaczula Amáliát azonban a főtisztviseltLapa nem volt hajlandó katonakarnagyhoz férjhez adni. A fiatalok szerelme azonban tartós maradt, Málcsival, annak haláláig leveleztek. Losoncon írta Lehár pl. ezt a szép nótát is: „Már Losoncon végigmenni nem lehet, Mert azt mondják, hogy szeretőt keresek, Nem kell nékem, van már nékem egy barna, Jobbról-balról, bal válláról Göndörödik a haja.“ Legutóbb Kristóff Károly budapesti író operettben dolgozta fel Lehár Ferenc losonci tartózkodásának, szerelmének történetét. Az operettet — már csak a közismert, fülbemászó Lehár-melódiák miatt is — nagy sikerrel játszszák Nyugaton. Lehár losonci tartózkodása alatt rengeteget szerepelt a nyilvánosság előtt. Különösen sok jőtékonycélú hangversenyen vett részt, s ezeken egyszer mint karnagy, másszor szólóhegedűsként, vagy mint a losonci vonósnégyes aratott nagy sikert. Búcsúhangversenyére 1894. március 4-én került sor, amelyről a kor helyi krónikása többek között így ír: „Hogy milyen közkedveltségnek és népszerűségnek örvendett Lehár karnagy, mutatta azon körülmény, hogy a búcsúhangversenyére összesereglett — úgyszólván egész Losonc. A Vigadó nagyterme szűknek bizonyult, mert még a melléktermekbe is beszorultak a búcsúzásra eljött emberek..." — „A saját szerzeményű hegedű-szólót (Az utolsó üdvözletek) a hangverseny végén meg is kellett ismételnie.“ Ekkor búcsúztatták nyilvánosan ifj. Lehár Ferencet Losonctól. Thaisz Lajos tanítóképezdei tanár lelkes szavak kíséretében nyújtotta át az ünnepeltnek a gazdagon aranyozott ébenfa karnagyi pálcát, melynek felső végét tömör kis lant ékesítette, és melynek közepén a következő ajánlat volt bevésve: „Ifj. Lehár Ferencnek — Losonc város hölgyei“. Majd a vonósnégyes keretbe foglalt csoportfényképét nyújtották át neki. A zenekar tagjai szeretetük és tiszteletük jeléül egy értékes gyémántgyűrűvel lepték meg. „A válás keserűségét — írja a losonci krónikás — tehát iparkodtak tisztelői és barátai tőlük telhetőleg megédesíteni. Életútjain kí
