A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-08-07 / 32. szám
A mai Kallsz modern lakónegyede Az 1000 éves LENGYELORSZ A lengyelek, akik a népvándorlás korában telepedtek le a Visztula és Warthe folyók vidékén, törzse kben éltek, mint a szláv és germán népek általában. A törzsek közül a hagyomány szerint különösen a Popldel-család emelkedett ki, de annak hatalmát a IX. században Plast ragadta magához. Az ő családjából származott Mieszko fejedelem, aki — mint I. Ottó német császár vazallusa — 960-ban felvette a kereszténységet és megalapította a lengyel államot. Utóbb I. Boleslaw Chrobry, aki felvette a királyt elmet, nemcsak lerázta a német Igát, hanem még Pomerániát, Sziléziát, Csehországot és Krakkó vidékét is elfoglalta, úgyhogy II. Henrik német császár 1018-ban a bautzeni békében kénytelen volt elismerni Lengyelország függetlenségét. A lengyelek 9BB-IÓ1 számítják önálló állami létüket, s Így a baráti Lengyelország az idén ünnepli ezeréves fennállását. A millénlum alkalmából közöljük alábbi cikkünket. Calis castrumtól — Kaliszig Sok o-lyan város van Lengyelország területén, melynek története a lengyel állam megalakulása előtt kezdődik, de a legöregebb város, mely nem akármilyen okmányokkal Igazolja a „családfáját“, kétség, telenül Kallsz. Ez a város ugyanis történelmi dokumentumokkal tudja bizonyítani, hogy tizennyolc évszázados múltra tekinthet vissza. A II. században Ptolemalosz Klaudiosz kiváló ókori csillagász, matematikus és geográfus nagy munkájában a „Geograpihikhé lphégezlsz“-ben említést tesz egy Calisium nevű városról, melyet a tenger és az Iszter (Duna) közé helyez. Hozzuik közelebb azonban a mai olvasó számára ezt a várost: Kallsz Lengyelország középső részén, a Poznaft—LodZ útvonal mentőn, Poznantól 130 km-re délkeletre fekszik. De nemcsak Ptolemalosz Klaudiosz emlékezik meg a városról. Ezer évvel később egy Gallus Anonymus néven Ismert szerzetes, aki megírta a lengyel területek krónikáját, 1108-ban beszámol egy Calls castrum nevű erősségről vagyis Kallszról. Az elnevezés évszázadokon át fennmaradt s azóta Is így szerepel a térképen. A ma már 75 000 lakosú város bizonyéra annak köszönheti a fejlődését^ hogy az ún. borostyánkő-útvonal mentén feküdt; ezen az úton Jutottak el a kereskedők a Földközi-tenger vidékéről a Baltikumba, az értékes borostyánkőért, az ősvllágl fenyőfák megkeményedett gyantájáért, mely azonos értékű volt az ugyanolyan súlyú arannyal. Kallszban (Végzett ásatások azt bizonyítják, hogy római kereskedők Jártak erre árujukkal. Erre vallanak egyebek között az Itt talált ezüst váltópénzek és dénárok, köztük egy Quintus Ruflus Colenus képével díszített érme 1. e. 85-ből, ékszerek, üvegserlegek, agyag- és bronztárgyak. A lengyel millénlum alkalmából új ösztönzést kapott a régésze^, mely szenzációs leleteket tárt fel. Ismeretes volt, hogy a város őslakól halász-vadász életmódo* folytattak, a legfőbb Iparág a fémolvasztás ős a kovácsmesterség volt. Ezt most az újabb ásatások is bebizonyították: találtak olvasztókemencéket, vaseszközöket és gyártmányokat. Feltárták bronzfeldolgozó és takácsműhelyek maradványait; értékes slrleletekre bukkantak. De van Kallsz városának egyéb nevezetéssége Is. Itt folytatta tudományos munkásságát Alexis Sylvius lengyel asztronőmus, abban az Időben, amikor a tudományos felfedezőkre az Inkvizíció kínzásai vártak, Giordano Bruno megégetése után, amikor a bíborosok testületé eretnekségnek bélyegezte Copernicus tanítását (1616) ős bíróság elé állította Galileit. Akkor érkezik Kallszban Malapert de Mans belga csillagász, az első használható asztronómiai távcső összeállítója. Ebben a munkában a lengyel Alexius Sylvius is segédkezett... Aki Kaliszba látogat, az biztosan nem mulasztja el megnézni a város egyik legrégibb építészeti emlékét, a XIII. században épült Szent Miklós templomot. Itt található a város legnagyobb büszkesége: a „Krisztus levétele a keresztről“ című, állítólag Rubens Iskolájából kikerült remek oltárkép. De a legrégibb lengyel város nemcsak a múltból és a múltnak ál. Kallsz Jelene az Ipar — a meszsze földön ismert zongoragyár, s az egyik legrégibb plüss- ős bársonyszövöde. .' > Itt volt bölcsője a lengyel takácsiparnak, mely pompás termékeivel a lengyel mágnásokat „öltöztette“. Külföldi kereskedők hamar felismerték az Itteni művészi textíliák értékét, és Kallsz — mai szóhasználattal élve — szédületes export karriert futott be. Szebbnél-szebb bársony- és damasztszűveteket állítottak itt elő a templomok és főúri paloták számára. Itt vásároltak, a lengyel királyok és ide küldték követeiket a külföldi fejedelmek. A kaltszl takácsok e fallszőnyegek szövésében méltó versenytársai voltak a flamand mestereknek. Kallsz mai textilipara felhasználja az egykori Iparművészeti és kézműipari hagyományokat s az áruk széles skálájával tűnik ki. Gyárt szőnyegeket és fallkárpitokat, vert csipkét és damasztot, függönyt és lakberendezési textíliákat. A termelési számadatok azt bizonyítják, hogy a kallszt bársonyszövöde t gyártmányait az egész világon keresik, becsülik. , Kallsz ipara rohamléptekben fejlődik. A kézművésziparl módszerek hagyományainak ápolása mellett a korszerű nagyipar Is utat tör magának: egyre nagyobb méretű a szintetikus anyagok, a műszál alkalmazása. Ez az élet rendje: haladni kell a korrall S Lengyelország legősibb várósa nem éri be a régi dicsőséggel Természetes, hogy a gyerekeket és a fiatalokat elviszik a városi múzeumba, nem sajnálják a pénzt az ásatásokra és a város múltját feltáró tudományos kiadványokra — de a város lakói elsősorban a jövőbe tekintenek. S a jövő — tudomány és iparfejlesztés, tudomány és technika, beruházás és rentabilitás: egyszóval gazdaságfejlesztés. Ilyen Kallsz — Lengyelország legősibb városa. Ilyen, ha Jobban megnézzük, az egész ezeréves Lengyelország. Nem feledkezik meg a múlt fennmaradt emlékeiről, ápolja a hagyományokat — de a Jövőbe tekint. A Hét számára Irta: Jerzy Kos (Arpress, Varsó)
