A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-16 / 3. szám
Az egyenlőség diadala z életből ellesett történeteknek egy határozott előnyük van — igazak. Az alábbi történetnek Is ez az előnye. Tanulságos történet. Megszivlendő csattanóval. De ne vágjunk a dolgok elébeI Ott kell kezdenem, hogy a nagyváros perifériáján, a külvárosban lakom. De még ott is olyan félreeső helyen, amerre még az autóbusz sem jár. Pedig kellene, hogy járjon, fis ez a történet súlypontja. A ház, melyben lakom, egy rövid utcácska közepén áll, út vezet előtte a város felé. Körös körül elszórt házcsoportok; falust Idill a gyárkémények tövében, tanyavilág. Hajnalban kukorékolnak a kakasok, éjszaka ugatnak a kutyák és a hold teli képpel mosolyog a házak felett. Hát itt lakom én. Az autóbusznak egy hasonló és még távolabbi külvárosból kellene érkeznie hozzánk és felszedni utasait, aztán robogni velük a város dübörögve morajló szíve felé. Minden félórában kellene jönnie, rendszeresen és késedelem nélkül. Várják őt az utasok, reménykedve és bizakodva, hátha fon. Mit tesz erre az autóbusz? Vagy főn. vagy nem jön, polgártársak. F.z a helyzet. Magyarázata pedig a kővetkező: Ha van ideje, útba ejti kis tanyavilágunk főutcáját, de ha nincs, ha késik, vagy a sofőrt várják valahol halaszthatatlan családi teendők és magánügyek, elkerül minket és egy közelebbi, egyenes útvonalon robog a város felé. Türelmes ember vagyok, de egyszer, amikor másfél órás várakozás után lefagyott mindkét fülem, elmentem az autóbuszokat Irányító központba és panaszt emeltem a sofőr ellen. Bizonyítékul felmutattam két cafrangosan vedlő, megkínzott fülemet. — 16, jó — mondta az autóbuszvezetők eligazítója —, én megértem a méltatlankodását, polgártárs, de vajon az a sofőr kartárs megérti-e? — Felelőségre kell vonni — tüzeskedtem —, meg kell fenyegetni, hogy ha nem dolgozik becsű letesen, felmondanak neki... — Hogyne — ijedezett az eligazító, még hogy komolyan vegye és itthagyjonl Inkább fagyjon le még akár az orra is ... Ebből értettem meg, hogy a termelő és közlekedő eszközöket közös tulajdonba vettük, megszüntettük a kizsákmányolást és a sofőr, aki a köz egyenrangú tagja, ugyanúgy rendelkezik az atóbu szávai, mint bárki más. Persze, hogy erre nem gondoltam. Régi dolog. Csakúgy, ahogy az elárusító rendelkezik a ma kapott áruval, a házkezelőségek szerelőt és szobafestői a csapokkal, lefolyók kai, vízmelegítőkkel és gáztűzhelyekkel, festékekkel és pemzíikkel, ahogy a hentesek a bifteknek való hússal, zöldségesek a jonathán almával, jegyárusok a jó jegyek kel és kifőzdések a pacallevessel. A demokráciában mindenki mindennel rendelkezik. így teljes a demokrácia. Amikor azonban vadulni kezdett a tél és egyre több orr és fül fagyott le komor, fekete éjszakák során, nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem tréfadolog. Ha így folytatódik tovább, rövidesen egyetlen épfülű embert nem találunk kis telepünkön. Közbe kell lépni, amíg nem késő. Határozottan és keményen. Tragikus cikkben ecseteltem az újságban egy megfagyásra és tönkremenésre ítélt városrész kétségbeesett panaszait. Olvastán, minden jóérzésű emberben fel kellett, hogy forrjon a nemes Indulat. A cikknek meg is lett a hatása. Egy hét múlva az autóbusz vezetője bejött a szerkesztőségbe. Mindenki láthatta, hogy forr benne a nemes indulat — Maga írta azt az tzét...? — állt meg asztalom felett. — Én — mondtam —, engedelmével. én írtam... Erre egészen elvörösödött az arca és kiabálni kezdett. Hogy merészeltem őt megsérteni és megszégyenítem, most mennyi baja van ezzel, a fizetéséből is lefogtak és a szomszédai nem köszönnek vissza neki. Tönkretettem, azt mondja ... Hát- az én fülem, érveltem, az semmi? fis az orrom, nézze, milyen foltos és duzzadt .. I Egyszóval csupán összevesztünk. Sértegettük egymást, vertük az asztalt kegyetlenül. — Nézze polgártárs — mondtam szilárdan —, tudom, hogy egy autóbuszvezető csakúgy rendelkezik az autóbusszal, mint a hentesek a bifteknek váló hússal és a kifőzdések a pacallevessel, de az újsággal meg, mint újságíró én rendelkezem! fiz az előbbiből következik. Nem gondolja, hogy a logika törvényei megkövetelik, hogy így legyen? Nem gondolta ... Fenyegetőzött. Utána néz a dolgaimnak Ki tudja, ki vagyok? És ki voltam? Miért fúrom ilyen pimaszul a szocializmus nagy ügyét.. ? Kifüstöl még ebből a meleg odúból . I — Polgártárs — mondtam végül —, arra az ajtó, távozzon békességgel . .. Emberek vagyunk, ebből elég... Még kint is kiabált. Kifüstöl mindenképpen ... Nem lehet, polgártársak. A demokráciában egyenlőség legyen. DUBA GYULA TÓTH ELEMÉR Cím nélkül ,,Egy szép napon véletlenül felrobban egy bomba, és mi adjuk meg az egész cirkusznak az árát . . (Jorge Amado - A vén tengerész) Egyszer elindul minden a változás felé. Lassan, alig porszemnyi lüktetéssel, de változás lesz, s nincs, aki megmagyarázza. Nincs fiúja a lánynak — a fiúkat, jaj, ki sajnálja? Nincs értelme a repülésnek — a madarak butaságát ki bánja? Nincs két egyforma lépés, az embert, az embert, ki naponta indul, van-e még isten, aki védje, aki szánja? 9 Látjátok, igy változik körülöttünk minden, elröppent madarak visszatérnek, fekete viráqon, a kilincsen már béke ül, - • tépett tollán fekete vércsöpp. Képletek légiója röppen, savakban pácolt ezer méreg. Kitisztul, felszökik az ég? A fejedre is süt a nap: e kis lombikban dől el az élet. És indul, nyüzsög köröttünk minden, molekulák törnek, hasadnak, sejtek osztódnak, eqyesülnek, s születnek, halnak az emberek mert mindennek értelme az ember. Feltalálja a mérgeket, s megeteti a gyerekekkel. Feltalálja a bűnöket, s örökül hagyja a fiakra, lassan, szirom-életünk is ólommal lesz kirakva. Ez is ember? Egyszer láttam a téren, bús maqányban. Fönt a magasban sárkányok tekeregtek, a madzagot pöttömnyi srácok szorították, s egy pillanatra idegeimben, fordított képre váltott a felismerés: fönt halálvigyorban a fiúk csapkodnak, s a Földön madzagot tartva röhöqnek otromba sárkányok. S mi, bábfigurák, ugrálunk, értelmetlen szálak kötöznek, erőnk is lenne szabadulni, de merszünk nincsen. Pedig egyszer... Egyszer elindul minden a változás felé. Az ember lejön bűnei fájáról, két lábra áll kínnal, meqtanul iárni erővel, meatanul élni tisztasáqqal, hozza az évszázadokon át megküzdött emberséget, hozza az évmilliókon át meqküzdött csendet Zászlója fehér. Beteríti o világot, s a viláa szive egyszerre lüktet És lesz Fiúja minden lánynak, lesz értelme a repülésnek, a madarak mind visszatérnek. Fekete virágom, a kilincsen maid béke ül, és te simoqatod és csókolod és nézed. S2IROTYÁK DEZSŐ RAJZA 11
