A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
.... JÉI L -Egykorú kőnyomat Lovascsata Perednél 1849. június 20-án A szabadságharc csatái Pered környékén Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyűség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérerünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja... fgy hangzik Petőfi döbbenetes „haditudósításo* 1849 nyarán a szabadságharc tragédiába torkolló sorsáról. 1848 nyarán kezdődött a harc. Szeptember 28-ón Pákozdnál huszonnyolc ezer horvát csúfos vereséget szenvedett tizenhat ezer magyartól, október 7-én Perezel és Görgey három ezer magyarral — nagy bravúrral - elfoqja az ellenség tízezer főnyi seregét. 1849. márciusában Damjanich János, a „vörössipkások* legendáshírű vezére és Vécsey Károly Szolnoknál, Jellasics másfélszer nagyobb erőt képező serege felett egyik legfényesebb győzelmüket aratja. A győzelemsorozat áprilisban még tovább folytatódott Isaszegnél, Vácnál és Nagysarlónól, de ezek a diadalok már egyre 'öbb véráldozatot követelnek. Viszonylag könnyűszerrel megfékezték a megtévesztett nemzetlséaek egyes ellenforradalmi csapatait. így pl. a Pozsony vármegye e. monográfia szerint (652. old.) a Húrban által vezetett szlovák felkelők egyik csoportjának megfutamftásóra elegendő volt, hogy „Petrovits Dani; kossúti közbirtokos és nemzetőr ügyes lövéssel leterítette* a felkelők egyik vezérét. 1849. április 14-én kihirdetett Függetlenségi Nyilatkozat a Habsburgoktól való nyílt elszakadást mondotta ki. A helyzet azonban egyre súlyosabbá vált. Fokozta a nehézségeket a magyar szabadságharc vezetői között meglévő ellentét, különösen Görgey magatartása. Budavár ostroma Idején (1849. május 4-től 21- Ig) és az utána következő- napokban egyre szaporodnak a megmagyarázhatatlan tettek és intézkedések Görgey hadvezér! és politikai ténykedésében. Innen már csak egy lépés választ el bennünket a „szörnyű időtől*; amikor Ferenc József hívására Miklós cárnak „Európa zscndárónak* u mintegy kétszázezres serege fordul a magyar szabadságharc ellen. A véres zsigárdi és peregi csatával megkezdődik o szabadságharc dicsőséges csillagának lehanyatlása. A zsigárdi csata lefolyását a következőkben tömören fgy foglalhatjuk össze: Az osztrák főhadsereg már június elején a Vág vonalhoz nyomult. A Panjutyin féle orosz hadtest pediq Modor vidékén táborozott. Görgey a hatvanezer főnyi dunai főhadsereggel nagy üggyel-bajjal. a Bécsen való rajtaütést elmulasztva, igyekszik megkísérelni a vág vonalon való áttörést. Komáromot s Alsá-Csallóközt Klapka tábornok tartja megszállva lúníus elején a Vágtál balra eső területen - Komáromtól egészen Mocsonokig - a magyar csapatok egy része foglalt állást. Knezics III. hadteste Érsekújvár környékén, Asbóth Lajos II. hadteste június 2-án még Tótmegyeren van. Görgey megmagyarázhatatlan módon késlelteti a dunai hadsereg támadó akcióit, pedig Közép- és Felső- Csallóköz, de főleg a Dudvóg és a Vág közti területet mind jobban elözönlik a császáriak, s Pozsonynál és Módra környékén egyre szaporodnak a Panjutyin parancsnoksága alatt levő cári hadak. Végre 1849. június 13-án Asbóth Lajos ezredes parancsot kap, hogy egy nagy vargabetűt Írva le dél felé, Gútánól keljen ót a Csallóközbe, a Kirólyrév alatt a Feketevlz és a Kis Duna találkozásánál Aszód mellett hidat veressen, átkeljen a túloldalon levő ;,Seregakoly" nevű majorság felé, ahonnan támadást intézhet a Zsigárd, Farkasd és Negyed környékét megszállva tartó császáriak ellen. Az utászok a hidat március 15-re szerencsésen el is készítették. A munka sikerét nagyban előmozdította Kisfaludy dandána, amely a Mdverés megkezdése előtt nagyobb csónakokon* átkelt a bal partra és Seregakolytól egy osztrák zászlóallat visszavert. Asbóth ót zászlóoljjal, két osztály huszárral és 1949 júniusában három üteggel elindul 16-án hajnalban Farkasd elfoglalására. A Feketeviz bal partján ezen a részen egészen Farkasáig és Negyedik mocsár borította; csak egy keskeny száraz út vezetett Királyrév felé. Ezen indult el Asbóth, míg a folyócska iobb partján a hatszóz főnyi Bocskay csapat és a pozsonyi vadászok fedezték a főcsapotok menetét. Szükség is volt rájuk, mert a vfz melletti erdőkben osztrák vadászokra bukkantak s reggel hot óra tájban két osztrák zászlóalj jött Vásárát felől Nádszegen ót Királyrév felé, amely, lehet, hogy véletlenül, lehet, hogy árulás következtében, éppen e napon jött a Pott-féle dandár segítségére. Bocskay vitézei megakadályozták e szándékukat. Eközben a túloldalon, mielőtt Asbóthék támadásra indultak volna. Farkasáról a mocsáron át két paraszt jött, s jelentette hogy az ellenség elhagyta a helyet és Zsigórdra vonult át. Faricasd tehát szabad volt, de annál nagyobb ellenállásra számíthattak Zsigárdnál. Még reggel Reznyicsek, a 25. zászlóalj századosa katonáival felszabadította Királyrévet, ahonnan az ellenség Alsószeli felé vonult. A hős olaszokat Coliig őrnagy vezérlete alatt Zsigárd megrohanására küldték. Az ellenség csapatai Zsigárd előtt ágyútflzzel fogadták honvédeinket, akik azonban a balszórnyon lévő 3. század lovassági rohama támogatósával megfutamították az osztrákokat, akik Zs?gárdra hátráltak. Sikeres volt a Zsigárd ellen? támadás a Coliig őrnagy és Mándi alezredes által vezérelt csapatoknak sikerült a helységet elfoglalnak. Az ellenség Peredre vonult. Dél felé Pott dandárét megfutamították. Zsfgárd a miénk lett. Most kellet volna üldözőbe venni az ellenséget. A legénység azonban fáradt volt, Rakovszky őrnagy csapata sem adott még hfrt magáról, akinek Farkasd felől kellett volna hátba támadnia az ellenséget. Knezics III. hadteste tétlenül vesztegelt a Vágón túl. Nagy Sándor az I. hadtesttel bár június 15-én elfoglalta Patát és Sopomyát, s most is sikeresnek látszó támadást vezetett Sempte ellen, de már Nagy*
