A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-06 / 6. szám
Beszélő múlt " * , Y* . szombat irányából közeledett felé a nagy számú ellenség, amely előző állásaiba kényszerítette vissza. Tehát ő sem segíthetett. Várni kellett. Várták Rakovszky őrnagyot, a III. hadtestet, melynek Negyednél kellett volna hidat veretnie és támogatást nyújtania Asbóth seregének. A donmiguelek megszállva tartották Zsigárdot, a Bocskay csapat a vadászokkal együtt Királyrévet biztosította, a soreg zöme pedig Pered előtt foglalt állásit. Nem kellett soká várniuk. Deáki felől nagy csapatokban közeledett Heizinger egész osztrák dandára: gránátosok, vadászok, vértesek, lovas és röppenytüs ütegek ... Egy ideig sikerült megfékezni, sőt kissé vissza Is szorítani a túlerőben lévő ellenséget. De Zsigórdra szintén túlnyomó erő tört A balszárnyon, Királyrév és Pered között küzdő 3 század Württenberq-huszárt a háromszor annyi német lovasság szétzavarta, az egész balszámy felbomlott. Rakovszky még most sem jelent meg. E tarthatatlan helyzetben Asbóth általános visszavonulást rendelt el Aszód felé. Zászlóaljaink állandó csatározások közben fegyelmezetten vonultak viszsza. Legtöbb véráldozatot a balszómytól követelt a visszavonulás. Mire a nap nyugovóra tért, a kardok is hüvelyükbe kerültek. Veszteségünk 140 halott, 160 sebesült. A császáriak vesztesége holtakban és sebesültekben 140 fő. Asbóth Lajos seregei a többi hadtest által cserben hagyva kimerültén poroszkáltak a véres csata utón Aszód felé. A peredi csata (1849. június 20-21.) Asbóth ezredes seregének zömével Aszódtól indult a lóook közötti úton Királyrév felé. A falu előtti síkon meqállt,' hogy rendezze csapatait, s hogy várja Görgey tábornokot, a fővezért, aki maga akarta vezetni a támadást. Egy órai türelmetlen várakozás utón hadtestét kénytelen volt támadásra indítani, mert a mocsár felett elterülő köd kezdett felszakadozni, s már nem fedte csapatait az ellenséq szeme elől. Közben a Váa felől ágyúdörqés hallatszott: Rakovszky őrnagy Negyedet megkerülve a Vág felől intézett támadást Zsigárd ellen. Asbóthnak tehát nem volt más választása, mint a támadás. Ha be akarta volna várni Görgeyt, Rakovszky egységét kellett volna cserbenhagynia. A II. hadtest megindult. „Nagy baj volt az, hogy búza és kukorica földeken, vizenyős kaszálókon kellett áthatolnunk, mert ez kifárasztott, míg végre kiértünk a nyílt térre hol azonnal szemünkbe tűnt a kedvező állást elfoglalt osztrák sereg* — írja Horváth Mihály volt honvédtiszt visszaemlékezéseiben. Királyrévet az ellenség harc nélkül feladta. Félórás megfeszített harc után a Vág felől támadó hadoszlop Zsigárdot is elfoglalta. Az osztrákok most Pered előtt vetették meg lábukat, s a két sereg közt kölcsönös tüzérségi harc fejlődött ki. Déltájban csapataink jobbszómya a Zsigárd felőli erdőből az ellenséget a Pered előtti tisztásra szorította ki, kapcsolatot teremtett a főhadoszloppal. Ezután seregeink rohamot intéztek a falu ellen. Egészen a templomig sikerült űzniök az ellenséget, de itt az osztrákok egy rejtett gyilkos kartáestüzzel lepték meg a mieinket, akiknek legnagyobb része pánikszerűen hanyatthomlok hátrálni kezdett. Ekkor Asbóth,- látva a veszélyt, maga állt a hátrálok élére. A honvédek vezérük vitézségén felbuzdulva — véres csata árán ugyan —; kiűzték az osztrákokat PeeedrőL akik Vízkelet és Golánta előtt meg sem álltok. Délután két órakor Pered a ml kezünkben volt. A peredi csata utolsó perceiben érkezett meg Görgey, de a III. hadtest Is csak a győzelem ■tán jelent meg a faluban. Görgey, hogy mulasztását még jobban betetőz■e, vezéri tisztségétől nyomban megfosztotta Asbóthot, g nap hőséti mert nem várta be Stj leváltotta Knezicheti aki későn érkezett a csatatérre. A fővezér ezzel a meggondolatlan - vagy talán éppen előre megfontolt - tettével megpecsételte a június 21-i nap sorsát. Mivel 20-án nem folytatták a megszalasztott ellenség üldözését, másnapra fel kellett készülniük a visszavágásra. S ez nem is maradt el. A félnapos pihenő elegendő volt ahhoz, hogy Pozsonytól az osztrákok segítségére siessen Panjutyin tizenkétezer főből álló cári dandárja, s ezzel az ellenség száma harminc ezerre növekedett az alig tizenöt ezerre rúgó elcsigázott, kiéhezett, a vezércsere által megbolygatott magyar had létszámával szemben. Másnap reggel könnyűszerrel vissza is foglalták a magyaroktól Alsószelit és Deákit, amely községeket csupán jelentéktelen számú harcos védett. Délelőtt tíz órakor megindult ellenünk az általános támadás. Pered előtt, kb. a temetőtől a Végig elterülő szakaszon, a késedelmes, pihent III. hadtest védekezett Leiningen ezredes vezénylete alatt — ezúttal vitézül. A falutól nyugatra eső sík terület az Asbóth-féle II. hadtest - most Kószonyi ezredes vezénylete alatt céltáblául volt kiállítva az osztrák ágyúk tüzének. Az elmúlt napok nagy megpróbáltatásai s a gyilkos tüzérségi támadás végül ezt a hadtestet kényszerítette meghátrálásra. Balszárnyunkon ugyancsak forró lett honvédeink talpa alatt a talaj. Alsószeli elfoglalása után az osztrákok jobbszárnya Királyrév ellen intéz támadást. Ágyútűzzel kezdi, majd a lovasságot zúdítja a védőkre. A Királyrév felé vezető utat fedező huszárszázad meginog. A segítségükre siető újabb 12 század sorait is megbontja az ellenséges kartácstűz. Ekkor - mint derült égből a villámcsapás — dördülnek el a közeli kis erdőben a 60. zászlóalj tüzérségi fegyverei. A támadók megtorpannak, majd cseltől tartva hanyatt-homlok koznak, Negyednél átkelnek a hídon, melyet ma-» guk után nyomban szét is rombolnak. A második hadtest állandó csatározások közepette este hét órára az aszódi hídhoz ér, de az nem úszta meg oly szárazon, mint a harmadik hadtest. A túloldalról, Nyórasd frányából újra puskaropogással fogadták. Igaz, ott voltak Klapka csapatai is, ennek ellenére a harc csak este tízkor ért véget. A csatazaj tehát elült. Csak a holtak és sebesültek maradtak a csatatéren. Kétezerötszáz magyar honvéd esett el a peredi csatatéren. Utána még „vesztett csaták, csúfos futások* következtek és Világos. Feketenyéken meg a környéken ma is éneklik a búsan zengő szomorú szép nótát: Múltadban nincs öröm, ■lövődben nincs remény. Hanyatló szép hozóm. Miattad vérzem én. A hősök emlékét kegyelettel őrzi a hálás utókor. 1869-ben már áll az emlékszobor - a felirat tanúsága szerint: „A kegyeletes nép, a bajtársak adakozásából*. Pereden 64 névtelen hőst földeltek el e helyen, a többi pedig jeltelen sírbon nyugszik. Pered és környéke büszke nagy elődei hősies szabadságharcára, erőt merít o határtalan kitartásból, küzdőszellemből, amelyet a nemzet és a nép, a szabadságért az egyszerű honvédek százezrei tanúsítottak. ' M. t. Asbóth Lajos honvédezredes a peredi csatában iramodnak vissza. A túlerőben lévő osztrákok azonban nem nyugszanak. Végül öldöklő rohammal sikerül kiszoritaniok Királyrévből Rakovszky őrnagy hadosztályát. Görgey erről értesülve, lángokban álló házakat hagyva maga után, nyomban feladja Peredet, s hátrálni kénytelen Aszód felé. Görgey mindenáron a Csallóközbe akart viszszavonulnl, ezért Királyrévet kellett újból elfoglalnia. Harmadszori kísérlet után végre ez sikerült is. A védők nagy részét lemészárolták, a házak, udvarok, halottakkal voltak tele. í,Olyan odaadás és halálmegvetés - írta Klapka - minőt a lankodó és kiéhezett honvédek a rohamnál tanúsítottak, a hősiességben olyan gazdag hadjáratunk további harcaiban csaknem páratlanul maradt." A harc ezzel tulajdonképpen befejeződött. Véqül o cári orosz hadak támadásait hősiesen viszszaverő. Pered és a Vág közt harcoló III. hadtest csapatai I» fegyelmezetten a visszavonulókhoz csatla-13
