A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-23 / 4. szám
A kávéházban találtunk rájuk. Éppen a próbára készültek Kurucz Irénke, Készéit Ferenc és Mészáros Lajos a próbán febiwbflti Dejwifátjiík Vág tornácon élnek — szomszédságban, rokonságban — szlovákok és magyarok. Egymás jellemét gyakran kulturális életük szerint Ítélik meg az emberek. Bizony Így van ez még Tornócon Is, ahol nem csupán az egyéni „papucskultúráról“ van szó, hanem a szocialista falu kulturális életéről. A társasélet régi hagyománya, hogy az emberek szeretnek szerepelni olyan csoportokban, szervezetekben, ahol valamit tanulhatnak és egy kicsit alkothatnak Is. Így van ez Tornócon Is, ahol a Csemadok helyi szervezete nem tartozik ugyan a Járás legjobbjai közé, mégis Itt jönnek össze legpéldásabban a falu kultúrát szerető emberei. A kávéházban találunk ré Kiss Menyhértre, Reszeli Ferencre, Rilsmyék Ilonkára és Mészáros Lajosra. Rusnyák Ilonka kivételével mindhármukat már Ismertem korábban Is. Kiss Menyhértet, mint a tavaly bemutatott „Kakukk Marci“ című színdarab rendezőjét, Reszeli Ferencet mint a szervezet elnökét — Mészáros Lajost pedig csak látásból, mint „Csemadokost“ Ismerem. Megérkezésünkkor az új színdarab olvasópróbájára készültek. Az utcán találkoztunk egy csoport fiatallal, akik ugyancsak a szlndarabpróbára tartottak. A kultúrhéz öltözőjében alaposan befütöttek. Folyik az olvasópróba. Szigligeti Ede és Móricz Zsigmond színművét, a Csikóst tanulják. — Miért éppen ezt? — Mert Tornócra csak ilyen és ehhez hasonló kell. Hiába van más. A MAT'ESZ előadásain 150—200 embernél soha nincsenek többen. Azt a 150 jegyet Is a szövetkezet és az állami gazdaság dolgozói között osztják szét jutalomként. A ml csoportunk meg tavaly három alkalommal mutatta be a Kakukk Marcit és mindig telt ház volt. No, ehhez szólj valamitl Csak a fejemet csőválom értetlenül. A próba folyik tovább. A társaság kicsit szégyelll, hogy egyeseknek még a felolvasás Is kicsit nehézkesen megy. Sokkal jobbhirű ez a csoport, minthogy az Ilyesmi előfordulhasson. Kurucz Irénke viszont szvettert köt és allg-allg néz bele a szerepkönyvbe, ö már majdnem fejből tudja a szerepét, öt is ismerem. Az utóbbi években minden darabnak a női főszerepét játszotta. Irénke a „házi-sztár.“ Óvatosan próbálok magyarázatot keresni arra, hogy miért olvasnak egyesek ilyen rosszul, szaggatottan, mint a negyedik osztályosok?' Kiss Menyhért észreveszi szándékomat s megszakítva a próbát, kérdés nélkül válaszol. — Nem, ez nem szégyelleni való. Sőt, — dicsőség. Hiszen azok, akiknek nehezen megy az olvasás, mint Jo2o és Helenka — szlovák Iskolába jártak, szlovák nemzetiségűek. És látod, Itt vannak köztünk, velünk dolgoznak, úgy mint a többiek — kifogástalanul. Rusnyák Ilonkától kérem a magyarázatot, a saját véleményét. — Szeretem a társaságot, szeretek színdarabot játszani, barátaim körében szórakozni. Nem ülhet az ember állandóan odahaza a televízió, vagy a könyvespolc mellett. Barátok, Ismerősök közé vágyik. A sztndarabtanulás lehetőséget ad erre. A szlovákok közt nem folyik hasonló kulturális tevékenység, ezért jöttem a magyar fiatalok közé. Folytatódik az olvasópróba, Igyekszem nem zavarni. A sarokban egy szőke fiú ül. Mióta Itt vagyunk, még egyetlen szót sem szólt, bár figyelemmel kísérte a társalgást. Csöndesen hozzá húzódom és Ismerkedni próbálok. Szlovákul válaszol, bocsánatot kér, hogy nem tud magyarul. — Bocsánatot kér? Ejnye. Kéri, hogy szlovákul beszélgessünk. Először azt kérdezem, miért van Itt a színdarabpróbán? Talán vár valakire? — Nem. Én is próbálok — mondja természetes arckifejezéssel. Csodálkozó pillantásomra így folytatja. — Igen. Én is játszom a darabban. Könnyen megy, mert beszélnem nem kell. Csupán statisztálok és a szólót táncolom a téncjelenetben. Ha majd jól megtanulok magyarul és elégedettek is lesznek velem, nagyobb szerepet is kaphatok. Oj változatban teszem fel az előbbi kérdést. — Hát hová menjek — mondja, most már kissé hevesebben. — A kocsmába? Ott csak kártya van meg biliárd. Biliárd, meg kártya. Nekem ez nem elég és nem Is érdekel. A szlovákok nem játszanak színdarabot, ahogy Ilonka raond-Kizs Menyhárt, • rendező A színjátszó cioport újoncai Jóske, aki csak statisztál: — Hát hová menjek? A kocsmába? Ott csak a biliárd meg a kártya ... Inni meg nem Iszom ta. Nem túlzás ez. Ez az Igazság és én nem szégyellem kimondani. S utóvégre nincs Is Itt szó nemzetiségről. Ml színdarabot játszunk és tanltunk Is egy kicsit a magunk módján. Vége a próbának. Megbeszélik, hogy holnap hánykor találkoznak. Nem Is olyan egyszerű probléma, össze kell egyeztetni egyesek lehetőségeit. Féltlzkor sokan Indulnak műszakba a vágsellyel vegyikomblnátba, sokan meg késő estig dolgoznak. — De azért nincs fennakadás. Szeretnénk a „Csikóst“ még jobban betanulni, mint a „Kakukk Marcit“. Lehetőségünk van rá, hiszen csupa fiatal, lelkes emberrel dolgozunk. Az állami gazdaság műhelyében már készítik a díszleteket. Megígérték, hogy január végére befejezik a munkát, hiszen február elején meg akarjuk tartani a bemutatót. — Nem hinném, hogy februárra elkészültök — mondom, de azért várom az ellenvetést. Nem késik a válasz. — Ha egyszer kitűztük a dátumot, akkor be is tanuljuk időre a darabot. A közeli bemutató mindenkit jobb munkára ösztönöz. A pontos és határozott dátum nagyobb biztonság, mint bármilyen tennlakarás. Majd meglátod, hogy februárban bemutatjuk. RESZELI FERENC Prandl Sándor felvételei Hazafelé
