A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-16 / 3. szám
Birkózás — as úllflrótabor nagy eseménye utinapló Mongol láncosok aomioU viseletben koznak, rózsafüzért morzsolgatva, Jobb kezükben csengő. Az elmaradhatatlan ázsiai hangszer, a dob időnként erősen megperdül. A lámák hangosan mormolják az imát. Az Istentisztelet naponta hároma templom előtti kis bódéban szea templom előtti kis bódében szedik a lámák az önkéntes szeretetadományokat, ami bizony jócskán megcsappant az utóbbi Időkben. A kolostorokban — ma jórészt múzeumok — rengeteg a felhalmozott műkincs: Buddha- és más Isten-szobrok rézből és szlnaranyból, hímzett faliszőnyegek, kultikus tárgyak, mint Imamalmok, trombiták, dobok, harci istenek maszkjai, tömjéntartók, füstölők, áldozati tálacskák — a buddhista kultúra felbecsülhetetlen értékű kincsei. Egy kis kirándulás Pár napi Ismerkedés után a fővárossal és a szonginól üdülővel a Túli folyó mentén (ez a folyó az Orchonnal együtt a Bajkál tóba ömlik) következő úticélunk a chudzsirtai üdülő vplt. Chudzsirta 430 km-re fekszik Ulan-Batortól s egy kis tlzszemélyes kétfedelű repülő vitt oda. A fürdő vize hasonló gyógyhatású, mint a mi Pőstyénünké. Iszapos pakolás, medence a szabadban, kénes radioaktív 37—45 fokos termál víz, melyet szívesen vettünk igénybe. E szép fekvésű helyet az Alacsony Tátrához hasonlítanám, nem túl magas 200—300 m-es hegyeivel, habár a tengerszint feletti magasság itt 1680 m. Tiszta, ritka hegyi levegő, s Így a napi 35—40 fokos meleget is jól bírtuk. Nagy a nappali és éjszakai hőmérséklet ingadozása, naplemente után rögtön hűvösebb az idő, s éjszakára plusz 10 fokra süllyed, mint általában a hegyekben. Első kirándulásunk az Orchon folyó vízeséséhez vezetett. Ez kb. 80 km autóút a pusztán. A nyitott ablakon beáradt a sztyeppe virágainak illata. A kocsi a füves sztyeppén fut, ez puha, nem ráz, de helyenként bizony gidres-gödrös az út s Így legjobban megfelelnek a kis szovjet GAZ kocsik, amelyekkel sofőreink csodálkozásunkra bátran hajtottak bele a folyóba Is. A vízesésnél gyönyörű kép tárult elébünk. A növényzet a folyónál még sokkal dúsabb, mint máshol. Az encián és havasi gyopár nagyobbra nő, mint másutt, a puszta füves helyén. A sok-sok ismert és ismeretlen színes virág, a fák, a vízesés, s mindez a sok szépség együttvéve fényképezésre ösztönzött mindnyájunkat. Mongol kolégáink egy szép tisztásra vezettek bennünket. A lobogó tűz, előkészített katlanok, fölállított jurta, ételillat, mind arra mutatott, hogy különleges tábori ebédben lesz részünk. Így Is történt. Amikor ebédhez ültünk a sátorban, kollégáink elmondták, hogy ősi szokás szerint ma minket is parázson sült kecskével vendégelnek meg. A készítési módja az, hogy a belsőrészek, fej és lábak eltávolítása után, izzó köveket raknak bele, a töltelék levébe különböző fűszereket tesznek, s ezután 4 Tevés járár agy Bnnopl folvoanlison A mongolok gyerekkoruk óta kltánó lovasok kötik le. Most ünnepi aktus következett, mert megtisztelő feladat a kecske felvágása. Ez esetben vendéglátónk egyikének jutott ez a szerep. Kis tálakból Ittuk az Ízletes levest. Utána a kecskepecsenyére került sor, majd amint az ilyen nemzetközi összejöveteleken szokás, ittunk a békére, a népek közti barátságra. Augusztus 17-én a Charchurin-i gazdaságba vittek el bennünket vendéglátóink. Ez 52 km-re esik Chudzsirtától. A gazdaság 230 000 ha földterülettel rendelkezik, amiből 20 százalék termőföld, 70 százalék legelő és 10 százalék az erdő. Az állatállomány 57 000 juh, 20 000 tehén, 7000 16, 200 teve, 400 sertés, 4000 csirke és 800 házlnyúl. A gazdaságban 700 emoer dolgoZiX, idényben ezer. Egy dolgozó átlagfizetése 400—450 tughrík (800— 900 korona). A községen az Orchon folyó folyik keresztül, melyen 1959—60-ban 527 kW kapacitású vízierőmű épült. Ugyanitt 350 km hosszú öntözőcsatornát építettek a gazdaság használatára. Természetes ma már Itt is gépesített a gazdaság (kombájn, traktor). A községnek 3000 lakosa van. Hétéves Iskola, kórház, bölcsőde, üzem ebédlő áll rendelkezésükre. Mongol rodeo Egyik kirándulásunk egy lótenyésztő gazdaságba vezetett. Itt ezer 16 gondozását egy három családból álló munkabrigád végzi. Meghívtak otthonukba, s megkínáltak sajátos italukkal, az elmaradhatatlan kumisszal, s az ebből készült sajttal, cukorkával. Beszéltek munkájukról, elmondták, hogy a kancákat naponta négyszer fejik, s ezek átlag 4—5 liter tejet adnak. Ezután a szabadban bemutatták, hogyan „törik be“ a lovat. Még meg nem nyergeit lovakat bocsátottak ki a karámból s fürge, Jó lovasok vetették magukat utánuk. Egyiknek kezében hosszúnyelü ostor, melynek végén bőrlasszó van, amit az állat nyakába dob, s gyorsan tekeri a nyaka körül, de addigra mér ott van még két lovas, kik azonnal felnyergelik. Persze ekkor kezdődik csak a tánc, az állat nehezen adja meg magát, lovasát Is le akarja vetni magáról, de végül Is megszelídül. Egyszerre csak mindnyájunk figyelmét lekötötte egy kis szürke lovacska, amely magányosan állt a karámon kívül, mellső ballába felkötve. Megkérdeztük, mit jelent ez, talán patkolní akarják? Mondták, hogy rossz volt, s kérdésünkre, hogy miben rejlett rosszasága, azt felelték, hogy nem hagyta magát fejni, rúgott. Olyan szomorúan állt ott, s mongol barátaink biztosítottak, hogy az állat megjegyzi a hatásos büntetést. Az úttörőtábor Egy napon nagy örömmel vettük tudomásul, hogy ellátogatunk egy közeli úttörőtáborba. Szerencsénkre már Itthonról tudtuk, hogy lesz egy ilyen kirándulás is, s Így reggel Játékokkal, cukorkával és Jelvényekkel felszerelve Indultunk el. Nagyon szép fogadtatásban volt részünk. A tábor területére lépve tíz úttörő kislány futott elébünk, mindenkit egy csokor réti virággal köszöntve. Magunk közé vontuk őket, s Így érkeztünk be a már felsorakozott úttörőkhöz. Megkezdődött az ünnepély. 200 úttörő jelentése a raj, csapat és osztagokon keresztül a vezetőig, ugyanolyan sorrendben, ahogy ez nálunk Is szokás. Mégis az ember örül, hogy nyár van és szemét fekete üveg mögé rejtheti, olyan megható ez az aktus, hiszen a gyerekek mindenütt szépek és kedvesek az egész világon. — A fogadtatás, üdvözlések és a kölcsönös beszédek elhangzása után a gyerekek nagy kört képezve közre fogtak bennünket, s bevontak játékaikba. A tábor vezetősége egy kis frissítőre hívott meg minket, melyet tejszlnhabos szamócához hasonlítanánk (a tejszínhab édes kefir volt, a szamóca nem olyan piros, min* nálunk, de jó), bonbon és cukorka volt az asztalon. A fogadó jurta különösen szép volt. A világoskék alapú és színes ornamentekkel díszített hengeres keresztlécek olyanok, mint hatalmas legyezők az ember feje felett. Megnéztük az úttörők munkált: A réti virágok albumokba préselve. Sok itt a mezei mókus, a gyerekek csapdába fogják őket. Láttunk ilyen kis kifeszített szőrmét, amiből kesztyű készül. így hasznosítják magukat a gyerekek is. Ezután az úttörők szabadtéri játékait élveztük. A gyerekek a birkózáshoz való nemzeti viseletben voltak. Persze ennek a játéknak is megvannak a szabályai, melyeket be kell tartani. Két karját lengetve, mint egy nagy madár érkezik a kisfiú a kör közepébe, megpaskolja lábalt, meghajol, s utána érkezik a második. Az előjátékban egymás erejét próbálgatják, de nem sokáig, mert a fő maga a birkózás. Állandóan ugyanaz volt a nyertes, meg is kapta az első dijat, ő lett a tábori bajnok. Nehéz szívvel vettünk búcsút vendéglátóinktól. A búcsú mindig fáj, egy kicsit az elmúlásra emlékeztet. Sok-sok kedves élmény maradt meg emlékünkben örökre. A fényképek s a lepréselt színes virágok a sztyeppe illatát őrzik. SZKOCSIR KLÁRA FelvAtalok: Sun« (3), CTK (2) nrm■*
