A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-16 / 3. szám

Fejezetek a cseh-magyar és a csehszlovák-magyar sportkapcsolatok történetéből Szokolyt Alajos MAC, Magyarország és Csehország 1896 évi 100 yardos bajnoka A prágai AC Sparta 1896. évi nemzet közi versenyéről. Az 1 mér/Oldes cseh bajnokság Indítása. Indulók (balról): Rudi Bohumil, Wolff fan, Hynek (., Zelenka Hron F., Sacher Gusztáv jelenet a MAC 1896. évi tavaszi via­daláról a Millenáris versenypályán. Porteleky László (MAC) dob. A ké­pen láthatók a földbe süllyesztett,, négyzetalakú fakeretek, amilyenek­ből akkoriban a súlyt tlletve a disz­koszt dobták. Jelenet az egy mérföldes cseh baj­nokságból az AC Sparta 1896. évi ver­senyén. Az utolsó körben Hron vezet Sacher és Wolff előtt. Felvételek: archívum 4 őtireífSoéf követei ! t Rejtő László ■ A Sparta levele 1896... Immár több, mint húsz éve, hogy rendsze­res atlétikai versenyélet folyik Magyarországon. S csak most, csak az athéni olimpiai Ismeretségek felhasználása nyomán kerül sor arra, hogy külföldi atléta látogasson el magyar földre. Az első persze angol. Godfrey Shaw ez, a London Athletic Club nagyhírű rövldtávfutéja és gátfutója, számos angol bajnokság győztese. 130 első díj birto­kosa. Micsoda nagy esemény, micsoda társadalmi és sportünnepség lett volna a rajtja, hia el nem mossa az eső, elriasztva a közönséget. De még Így is be­bizonyosodott, hogy érdemes felvenni a nemzetközi kapcsolatokat és, hogy bátran fel is vehetjükl (Shaw három számban indult, kettőben győzött, de 100 yar­don kikapott a „Jobban indult“ Zachártől.) A Június 7-i verseny kellős közepén érkezett a hír: a prágai Athletic Club Sparta meghívja a magyar atlétákat Július 5-1 versenyére. (Feltehetően azért, mert a cseh atléták nem Indultak az athéni olimpián és mert szerették volna bebizonyítani, hogy ők is ér­tek volna el olyan eredményeket, mint a magyarok.) ■ Staféta? Mi az? Dobák Emil titkár kíséretében hat magyar atléta kelt útra Prága felé: Gerentsér László, Réthy Pál, Sacher-Bárczl Gusztáv, Szokolyl Alajos, Stankovlts Szilárd és Zachár István. Kint azután, amikor kezükbe kapták a részletes mű­sortervet, elállt szemük-szájuk, ezt olvasván benne: „400 méteres stafétafutás, egyenként 100 méter...“ Stafétafutás? Mi az? Ilyen versenyszámot mindezidelg senki sem is­mert magyar földön. Akik az atlétikát Magyarország­ra átplántálták, szigorúan ragaszkodtak a 70-es évek angol szokásaihoz. Az atlétika — egyéni sportl Ép­pen ez a Jellemzőjel A staféta lényegében csapatver­seny. Ilyenre nem is gondoltak az Időben az ango­loki Jóval később a németek és a csehek kezdték felkarolni. Most siettek is megmagyarázni vendége­iknek: — Egy-egy staféta tag 100 métert fut, egymás után, egymást váltva. Aki érkezik, ráüt az Indulásra készen álló következő futó hátranyújtott kezére. Ez a kézráütés nyomán Indulhat csak el. És így tovább.. (Kézráütés, álló váltás! Hová lettél azóta!?) A magyarok rögtön nekiálltak gyakorolni. Nagyon tetszett. Az viszont nem tetszett, hogy eleredt az eső. Egész szombat délután zuhogott. Fellazult a pálya döngölt föld talaja. Ebbe aztán vagy beleragadt a tornacipőben futó atléta, vagy folyton csuszkáit. Szöges cipőt még egy magyar futó sem hordott. Pedig Szokolyiék láttak már az athéni olimpián egyik-másik amerikai futó lábán. Vasárnap délutánra azután ragyogó nap köszöntöt­te a pályára lépő, hatalmas tapsot arató magyar küldöttséget. — Már el is felejtettem azt a tegnapi esőtl — mondotta Zachár. Kár, hogy a pálya talaja még nem felejtette el... ■ Szokolyit biztatja a közönség I Két bajnoki számot is kiirt erre a versenyére a Sparta, a 100 yardos (21,44 m) és az 1 angol mérföl­des (1609 m) síkfutás cseh bajnokságát. A hat ma­gyar atléta nyolc különböző versenyszámban indult. A legnagyobb érdeklődést természetesen a két cseh bajnoki szám keltette. Annál 's inkább, mert nemcsak cseh és magyar, hanem több német résztvevő is akadt. Ott volt a berlini Kurt Doerry, kitűnő rövid­távfutó, athéni olimpiai kiküldött. — Az olimpiai 100-as előfutamában bent ragadtam a startban, — hangoztatta ismételten. — Csak Így történhetett, hogy nemcsak az amerikai Lane, hanem Szokolyi is, meg az angol Cmelin és a francia Grisel is megelőzött és nem Jutottam a döntőbe... No, de majd mostl Két magyar Indult a 100 yardos távon. Szokolyi Alajos, az év magyar hőse, az athéni ol mpla 100-as futásának harmadik helyezettje, aki vidéken, Berne­­cén is, Pesten az Orczy kerti pályán d's, télen meg a Lovarda porondján is — szinte egész évben, szünet nélkül edzett ezekben az években. A másik magyar induló Zachár István volt, aki a nyári pesti nemzet­közi versenyen oly szenzációs (bár vitatott) győzel­met aratott az angol Shaw ellen, 10,3 mp-es magyar csúcseredménnyel. A németeket is két futó képviselte, Doerryn kívül elindult a nem sokkal gyengébb képességű berlini Schultze is. A hazaiak bizalma Havel Jan-ban össz­pontosult. A pisztoly eldördült s pillanatok alatt már Szokolyi volt az élen, a nyomában Doerry. S a közönség, amely eleinte Havel nevét harsogta, most már „átvál­tott“ és — Szokolyit biztatta hatalmas hangerővel. Szokolyi remekül futott, s Jó másfél méterrel győ­zött Doerry ellen, akit Zachár, majd Have! követett. Időeredmény — 10,2 mp, jobb az addigi magyar re­kordnál. ■ A másik bajnoki érem ott marad A többi magyar egymás után győzött magasugrás­ban (Réthy Pál, 175 centi) sülylökésben (Réthy Pál, 933 centi — helyből dobva), hármasugrásban (Szo­­kolyi 12,42 m), sőt a 44 méteres előny versenyben Is, ahol Stankovlts jól kihasználva 20 méteres előnyét megelőzte a 10 méteres előnnyel induló prágai Mane­­yt, a 8 métert kapott berlini Schulzet. Az előnyadók — Gerentsér és Rudi Rudolf — bele sem tudtak szólni a versenybe. Csak éppen az 1 angol mérföldes bajnokságot nem sikerült megnyerniük a magyaroknak. A hat Induló közül majdnem végig a prágai Hron Frantiäek, az AC Trojllstek kitűnősége vezetett. Sacher—Bárczi végig a nyomában haladt, abban a hitben, hogy majd a hajrában, a finisben felülkerekedik. Meg is pró­bálta, ám Hron visszaverte a támadást és ádáz küz­delem után jó fél méterrel elsőnek futott be. Viszont a magyarok megnyerték még a 4 X 100 méteres váltófutást is Szokolyi, Gerentsér, Stankovlts, Zachár összeállítású alkalmi csapatukkal a németek (Berlin) és a csehek (Prága) ellen, tehát azok ellen — akik megtanították őket arra, mi a váltófutás. A cseh atlétikát, első magyarországi szereplése alkalmából négy versenyző képviselte. A két Rudi fivér, Havel és Hron Frantiäek. Az angol Shaw egyéni vendégszereplését nem számítva ez volt tehát az első alkalom, hogy idegen atléták Magyarországra Jöttek versenyezni, mégpedig csoportosan. Havel Ján 100 yardon akart visszavágni Szokolyi­­nak, a cseh bajnokságban elszenvedett vereségért. Nem sikerült. Szokolyi, aki ekkor már az újdivatú, szögekkel ellátott futócipőben versenyzett, újra biz­tosan győzött Manno Leonídasz, Zachár és az újra negyedikként beérkező Havel előtt. Viszont a magyarok visszavágása sem sikerült 1 mérföldön. Hron Frantiäek újra legyőzte Saeher- Eárczit, megszerezve az első ízben kiírt magyar 1 mérföldes síkfutó bajnoki címet. Harmadiknak Rudi Bohulik, a Sparta tagja érkezett be. A következő év­ben újra eljött és 1897-ben már ő nyerte meg a ma­gyar 1 mérföldes bajnokságot. ■ Szövetség itt, szövetség ott A versenyzői tapasztalatok kicserélésén felül még egy haszonnal Járt a cseh atléták magyarországi útja. A versenv utáni lakomán élénken megtárgyal­ták a két nagy magyar atlétatábor, a MAC-MUE-OTE csoport és a BTC-MTK-NTE csoport közötti ellentéte­ket. A csehek felvetették a magyar sajtóban egyéb­ként már egyszer megpendített gondolatot: — Atlétikai főhatóságot kellene alakítani, szövet­séget, amely elosztaná a bajnokságok rendezési Jogát a klubok között, ellenőrizné a versenyeket, igazságot szolgáltatna vitás ügyekben. A csehek maguk nem csak ajánlották az atlét’kai szövetség megalakítását, hanem jó példával előljár­tak. Még ebben az évben, novemberben összeültek egyesületi képviselői és kimondták a Ceská Ama­­tefská Athletická Unie megalakítását. Fél évvel ké­sőbb a magyarok követték a példát, s 1897 már­ciusában megalakult a Magyar Athletikal Szövetség is. Hogy azután ez nem tudta elegyengetni a klubok közötti ellentéteket, sőt a magyar sport eddigi leg­vadabb belharcához a MASZ-MOTESZ (atlétikai szö­vetség kontra tornász szövetség) ellentét kirobban­tásához vezetett, arról a csehek igazán nem tehet­nek. ök tovább ápolták a barátságot, Következő évi V. nagy nemzetközi atlétikai viadalára még magyar nyelvű propozlciót is nyomtatott a Sparta! Indult is rajta újra egy egész kis csapattal a magyar atlétika szine-java. S jó pár éven át mi sem zavarta a kölcsönösséget, a Jó viszonyt. ES320

Next

/
Oldalképek
Tartalom