A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-06-12 / 24. szám
A számtalan mecset egyike Alexandriában Bevásárló háziasszony Nagy Sándor városában Nyugatra, Tobruk felett már leáldozóban van a nap vörös korongja, amikor megpillantjuk az alexandriai kikötő hatalmas hullámtörő gátját s átellemben a Ras et Tin erőd sötét tömbjét. Mire átahaladunk a szűk szorosan s odaállunk hajónkkal a (külső kikötő mólójához, már ltt-ott felcsillannak a város Jól Ismert fényét. Hiszen nem először kötünk ikl Itt, a világtengereket járó tengerésznek minden kikötő, ahol többször megfordult — s melyikben ne fordultunk volna meg már Hongkongtól ős Oszakától Rio de Janelróig — egy kicsit az otthona Is ... El-Iszkandaríja — így hívják az arabok a Nagy Sándor nevét viselő Alexandrlát — a nagy tengeri kikötők és világvárosok lüktető életét éli. Napnyugta után talán még élénkebb az utcák forgalma, mint a nappali hőségben. A város európalas, sőt ameirlkalEs, de a zaj, a lárma, a tülekedés — egészen keleti. Arab és latin betűs fényreklámok sziporkáznak a felhőkarcolóknak Is beillő házak homlokzatén. Csodálatos látványt nyújtanak a Rio de Jazs&'ro-l Copacabanával vetélkedő félköríves tengerparti strand fényfüzérei, a világítóén fehér szállodasorok, a diszkréten elsuhanó luxuskocsik. Másnap — míg akl-'és berakodás folyik —meg nézzük az arab negyedet, mely merő ellentéte az este látottaknak. Szűk sikátorok váltakoznak, széles, nagyforgalmü utcákkal, mindenütt rengeteg a bazár, piac, utcai árus. Burnuszos és európai ruhás arab nők alkudoznak a pultoknál, szerzik be a napi élelmiszerkészletet. A hal- és húsárusok közeléből menekülnünk kell az európai orr számára elviselhetetlen bűz miatt. Inkább a gyümölcspiac felé tülekedünk az emberáradatban, az Itteni fűszeres Illatok már megnyugtatólag hatnak szaglószervünkre. Veszünk egy-egy fürt banánt, mely Itt hihetetlenül olcsó, bár azért az alkudozásról nem mondunk le, mert tudjuk, hogy a keleti ember számára az alku, a licitálás életszükséglet, és nincs jogunk megfosztani a furcsa torokhangon ágáló utcai árusokat ettől az élvezettől. STEFAN NOVAK A szerző felvételei A fiatal arab nők már európai ruhákban fámák GyUmólcsplac Koszigin „Mr. Kosygin clearly means business in Cairo“ — Így jellemezte a londoni Times a szovjet kormányfő egyiptomi tárgyalásait. Ezzel a nehezen lefordítható mondattal a tekintélyes angol lap azt akarta kifelezni, hogy Koszigin nem udvariasságl vagy rutinlátsigatást tett az EgyesBlt Arab Köztársaságban, hanem komoly ás konkrét üzleti (értsd: politikai) megbeszéléseket folytatott. Az EAK vezetői maguk is mindent elkövettek, hogy aláhúzzák a látogatás jelentőségét. A nagyszabású programon kívül ezt főleg azzal dokumentálták, hogy Natzzer mindenhová személyesen kísérte el Koszlgint, holott ezt a protokoll nem irta volna elő A megbeszélések egyik fő témája a két ország kapcsolatainak még szorosabbra fűzés« volt. Esek a ka peseta, tok immár csaknem másfél évtizede kitűnőek és egyre javainak. Amikor a Faruk-rezsimet megdöntötték, a Szovjetunlú azonnal felismerte a független Egyiptom megalakulásénak jelentőségét és minden segítséget magadott ahhoz, hoy az új, fiatal Állam megszilárduljon. A szovjet kormány segítsége politikai, gazdasági 6s katonai téren egyaránt hatékony volt. Elegendő arra hivatkozni, hogy 1956-ban, a szuezi háború Idején a Szovjetunlú erélyes fellépése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az angol, a francia 6c az Izraeli hadsereg meghátrálásra kényszerít. A Szovjetunió modern fegyvereket szállított az új egyiptomi hadseregnek. Ami pedig a gazdasági segítséget Illeti, a szovjet kormány különböző egyezmények alapján B24 millió 490 ezer dollárt bocsátott az EAK kormányának rendelkezésére, s ebben nem foglaltatik benne a mintegy 110 millió dollár kereskedelmi hitel. A Szovjetunió anyagi és műszaki segítségével épül az éj Egyiptom büszkesége, az asszuénl gát és az erőmű, amely több mént egyharmadával növeli majd az ország megművelhető területét. Teljes joggal Írhatta az Akhbar el Yom című lap Koszlgln asszaéni látogatásának napján, hogy a „napról napra magasodé gát kitünően jelképezi a szovjet és az arab nép becsületes és hatalmas barátságát“. A Szovjetunió akkor sem szüntetta meg az Egyiptomnak nyújtott segélyek folyósítását, amikor Átmeneti nehézségek támadtak a két ország viszonyéban. Ez 1958-ban történt, amikor a Naszzer-korményzat lépéseket tett az egyiptomi kommunisták ellen. Akkoriban Kiszeljov kairúi szovjet nagykövet kifejtette, hogy a szovjet kormány egyáltalán nem közömbös az egyiptomi kommunisták sorsa Iránt, meg Is teszi a kellő lépéseket e tájé kérdés rendezésére, de közben tovább segíti Egyiptomot, mert segít mindeo olyan államot, amely őszintén Imperlallstaellenes politikát folytat. Naszzzer államosította a Sxuezl-csatornát, nem engedi meg, hogy orazéga területén az imperialisták katonai támaszpontokat létesítsenek, s egy kormány magatartásának megítélésében ez a fő szempont — mondotta a nagykövet. Az egyiptomi kommunisták üldözése megszűnt, s az EAK kormúnya töretlenül folytatta és folytatja az bnperialistaellenes politikát. Bebizonyosodott, hogy a szovjet kormány 1938- ban is helyesen Ítélte meg a problémát. A Ingutóbbi években a Szovjetunió és as EAK népeinek kapcsolata tovább erősödött, s már nemcsak a barátság, hanem a szocialista elvek talajéra le épülnek. Koszlgln nemrég befejeződött látogatása még tovább fejleszti ezt a barátságot.
