A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-16 / 3. szám

Ha egybeolvasztanánk mindazt az aranyat, ame­lyet csnpán az utóbbi ót évazízad alatt bányász­tak, SO 000 tonnát nyomna ás egy Iá máteres ol­dalú kockát képezne. S ba még hozzátennénk az ezt megelfizóen bányászott aranyat is, a kocka oldala még jó néhány méterrel meghosszabbodna. Magától értetűdd, hogy csupán becslésről van szó és a valóban kibányászott arany mennyiségét sen­ki sem számíthatja ki. Ugyanígy nem mérheti fel senki azt a vért, amelyet ezért a fémért kiontot­tak, kezdve az ókori bányák rabszolgáin, folytatva a fehér aranyásók által meggyilkolt Indiánokon, azokon az aranyásókon, akik a természetnek és a banditák golyóinak estek áldozatul, egészen a mai aranybányákban dolgozó munkásokig: 1911-tól má­ig csupán Dél-Afrika aranybányáiban 29 59B bantu és 2407 fehér pusztult el. KrOzus találta fel a pénzt és nyomorban halt meg KrOzus a klsázslat Lüdta királya, volt. Or­szága fővárosában felhalmozott ktncseit fel sem tudta becsülni. Némi képet nyújt gazdagságá­ról, hogy a Delphoi jóshelynek 3500 ki­logramm aranyat küldött ajándékul. Elsőül ve­retett pénzt: arany lapocskák egyik oldalára oroszlán-, a másikra bika-fejet. Miután a per­zsák legyőzték, nyomorban halt meg. Két évszázaddal később Nagy Sándor elfog­lalja Perzsia fővárosát, Perszepollszt. A kira­bolt városból 20 000 öszvéren és 5000 tevén szállíttatta el a zsákmányt: egymillió kilo­gramm rúdaranyai és ezüstöt valamint ék­szert, ezen kívül 250 000 aranyérmét és meg­számlálhatatlan ersiény ezüstöt. Néhány évszázaddal később Róma válik a vtlág urává. A rómaiak azonban az elfoglalt országokban összeharácsolt aranyat nem hal­mozták fel kincstárakban, hanem fényűzést cikkeket és olyan embereket vásároltak meg rajta, akik aranyért hajlandók voltak elárulni hazájukat. Am Róma sem kerülte él az ókort birodal­mak sorsát, áldozatul esett a barbárok roha­mának és a volt római provinciákban közké­zen forgó arany lassan eltűnt. Az ezt követő századokban az arany olyan ritka és keresett fémmé vált, hogy az egész akkori tudomány figyelme reá összpontosult. Sok ezer alktmtsta próbál aranyat csinálni — eredménytelenül! Azaz mégsem: az alkímia a modern vegyészet bölcsőjévé vált. \ 508 ember elfoglal egy óriási birodalmat Ezerötszázttzenkilenc március 12. reggelén tizenegy hajó vetett horgonyt Mexikó partjai előtt. A hajókon 508 spanyol katona, száz ten­gerész, tizenhárom 16 és tíz bronzágyú volt. A parancsnok: Hernando Cortez. Partraszállásuk után nyomban ütközetre ke­rült sor, amelyben egy spanyolra 300 Indián esett. Az ütközetet a spanyolok javára a „négy­lábú emberek", a lovak döntötték el. A benn­szülöttek megfutamodtak. A négyszáz sértetlen spanyol útnak In­dult, hogy meghódítsa az országot. Százezer­nyi Indián harcos ellenében, Ismeretlen, ne­Dawsonbál, az aranyvárosból csak ez a deszkaház maradt hezen járható terepen haladt előre, míg végre november 3-án a főváros előtt állott. A spa- ' nyolok néhány héten belül elfoglalták az or­szág fővárosát. Mikor Cortez belépett a kincs­tárul szolgáló palotába, csodálkozva kiáltott fel: „Micsoda megmérhetetlen kincsl Izek az ékszerek olyan gyönyörűek, hogy sehol sem akad másuk. Ntncs uralkodó, aki csak töredé­kével is bírna ekkora kincsnek!" Ezzel megindult az arany áradata Európa felé, száz esztendő alatt 325 000 kilogramm aranyat szállítottak át az Atlanti-Óceánon. Ez a kincs azonban nem hozott áldást Európára. Megingott a gazdasági egyensúly, az árak el­érhetetlen magasságba szöktek és a dolgozó nép nyomorba süllyedt. Akárcsak Róma, Spa­nyolország sem őrizte meg ktncseit, rövide­sen hanyatlásnak Indult és az európai konti­nens egyik legszegényebb országává vált. 100 000 aranyásó indul Kaliforniába Ezernyolcszáznegyvenktlenc februárjának egyik délelőttjén a svájci Luzernból kiván­dorolt Johann Augustus Suter a Sacramento folyó torkolatánál létesített farmjának szobá­idban üldögélt. Váratlanul kivágódott az ajtó, s egyik munkása, fames Marshall esett be raj­ta. — Valamit mutatnom kell magának, de csak négyszemközt mutathatom meg. Suter bezárta az ajtót és Marshall egy üve­get vett elő a zsebéből. Az üvegben sárga fém — nyilvánvalóan arany csillogott. A Colona melletti hegységben találta. — Tömérdek van ott belőle! — tette hozzá feltndultan. A lelet nem maradt titokban. Egy év le­forgása alatt 100 000 aranyásó érkezett a hely színére. Ezernyolcszázötvenháromban már 90 000 kilogramm aranyat termeltek Itt. Hihetetlenül megnőtt a banditák száma, akik Irgalmatlanul gyilkolták a szerencsés arany­ásókat. Ám megnőtt az ország lakosainak szá­ma Is. Kalifornia, amelynek 1848-ban csupán 20 000 lakosa volt, ma az USA egyik leggaz­dagabb állama. Csak minden negyedik érkezett meg A következő években még három gazdag aranylelőhelyet fedeztek fel: 1851-ben Ausztrá­liában, 1886-ban Dél-Afrlkában és 1896-ban Alaszkában. Az utóbbi az arany utáni hajsza történetének legvéresebb állomása. Ebben az évben több mint 200 000 ember vágott neki az észak felé vezető útnak, közülük azonban csak 50 000 érte el a Klondyke folyó völgyét. A többi a járatlan út és a fagy áldozatául esett. A hely színén alapított új városban — Dawson Clty-ben kemény volt a tél és az em­berek éheztek. Az árak oly magasra szöktek, hogy egy retek egy dollárba került. A lelőhe­lyet a tömérdek aranyásó három esztendőn belül kimerítette, Dawson City elnéptelenedett _s ma már csupán egy fából összerótt épülete emlékeztet a múltra... Aranyásók vonulása a prérln 1833-ban

Next

/
Oldalképek
Tartalom