A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-16 / 3. szám

Vannak az életnek olyan pillanatai, amikor az ember valamilyen kedves, szép estén vesz részt, de nem azzal a szándékkal, hogy Írjon Is róla. Sajnos, az újságíró nem tud úgy elmenni valahová, hogy az Ismerősök ne azzal vennének búcsút tőle; aztán majd elolvassuk, amit Írtál. Így történt Szepsln Is. Kassán volt értekezletünk és csak úgy kiruccantunk a Csemadok évzáró közgyűlésére. S nem olyan szándékkal, hogy jegyzetet készítsünk a vezetőség beszámolójáról, a felszólalásokról. A kíváncsiság hajtott bennünket, Itt a kelet-szlovákiai tájakon hogyan zárja az évet a Csemadok szepsl szervezete.

Persze más a szándék és más a valóság. Az úton fogadkoztam magamban, nem Írok a látottakról egy sort sem, sőt még a gyűlésen sem másítottam meg az elhatározásomat. Ez az évzáró Is olyan, mint a többi, semmi különös nincs sem a lefolyásában, sem a határozati pontjaiban, miért erőltetném a dolgot? Pedig más volt, több volt minden eddigi évzáró közgyűlésnél; az öregek, az Idősebbek Jöttek össze azon az estén. Oszhajú, aranyos öregek, mint apáink s hallgatag Idős nénikék, mint édesanyáink. Ott ültek az első sorban, feszesen, büszkén, vagy szerényen, fegyelmezetten végighallgatták a vezetőségi beszámolót.

A Csemadok szepsl alapító tagjai voltak az első sorban ülő öregek, akik a munkától soha nem riadtak meg, Kodolányl szavaival élve „éltek ahogy tudtak“ s a feladatvállalás elől sem zárkóztak el. Ezek az öreg emberek 1945—48 sovinizmussal terhes évei után megragadták a magyar kultúra fáklyáját és fennen hordozták. Hosszú évek hallgatása után ők magyarázták meg szepsl polgártársaiknak, hogy most már a magyar szó és a magyar ember egyenjogúságot nyert, nem «eil félni, nem kell visszahúzódni, a járási székhelyen és mindenütt szemlátomást terebélyesedik, Izmosodik a felszabadult élet, a járási és helyi nemzeti bizottságba magyar dolgozókat választanak, megnyílnak a magyar Iskolák és megalakul a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete.

Tizenöt év telt el azóta s mennyi fáradtság, öröm és Izgalom fér el másfél évtizedben? Megmondanák: Szabó Ferenc, Légárt Ferenc, Grósz Benő és a többiek, akiknek a nevét nehéz lenne hirtelen felsorolni. Vesződás a színdarabokkal, szaladgálás szereplők után, törni a fejüket valamirevaló esztrádműsoron, hiszen az emberek szeretik a vidámságot,

a derűs perceket, nem lehet meg rendezvény, humor nélkül... s tánccsoport nélkül sem lehet hagyni egy életképes szervezetet. De meg nem Is lehet mindig Szepsln szerepelni, a szomszédos falvak Is kíváncsiak, s ha már megragadtuk a fáklyát, vigyük másüvé és mindenüvé, ahol szeretettel várnak.

Az első sorban ülnek a szén öregek, akik Időt s fáradságot nem Ismertek, lendületet és lelkesedést vittek a Csemadok helyi szervezetének életébe. S velünk együtt hallgatják a vezetőségi beszámolót a tizenöt év történetéről, majd az az évi ténykedésről.

A helyi szervezetnek 244 tagja volt s a tavalyi évzárón elhatározták, hogy további húsz tagot szereznek. Jelenleg 204 tagot tartanak nyilván. Vezetőségi ülésekről alig maradt távol valaki, a tagsági gyűlések megtartása körül viszont rendszerint baj volt. Az elnöki beszámoló azokat hibáztatja, akik borúlátók voltak és a könnyebb megoldást választották: legyintettek, hogy úgysem jönnek össze. Persze, mélyebben el kellene gondolkozni a tagság közönyén és keresni kellene azokat az új formákat, amelyek érdekeltté tennék a gyűlésen való részvételt.

... A helyi szervezet vezetői még tavaly ősszel megkezdték a szereplők toborzását a Buborék előadásához. De csak nagy nehézségek árán sikerült tizennyolc szereplőt összehozni. Azt mondják viszont, hogy evés közben jön meg az étvágy. A szereplők annyira megkedvelték a darabot, hogy idén januárban Szepsln már színre vitték és Ajban, Tornán, Alsóláncon és Páderben is bemutatták. S nem akárhogyan, tessék-lássék alaponl A színjátszó csoport Komáromban is meghívót kapott, s a Buborék nagyszerű előadásáért dicséretben részesült. Jól működött a tánccsoport is, hat alkalommal szórakoztatta a közönséget. A nyárra tervezett kirándulás nem valósult meg s a munkatervükbe foglalt 500 brigádóra ledolgozását sem teljesítették maradéktalanul a fürdőhely építésénél!

... A vezetőség beszámolója utón nem volt vita. Lehet, az ünnepélyes pillanat miatt. Ekkor adták át az öregeknek, az alapító tagoknak az elismerő oklevelet, a vezetőségi tagok és a Járás küldötte Jókívánságaikat fejezték ki a fáklyaláng első fellobbantóinak. Vagy talán azért nem szólalt fel senki, mert a sok sablonos gyűlés hozzászoktatta már az embereket, hogy hallgassanak? Tény az, hogy az egyik idős alapító tagon kívül — aki a díszoklevelet valamennyi társa nevében megköszönte — nem kért szót senki. Az új vezetőségnek kellett színre lépnie s az új vezetőségi tagoknak kellett a határozati pontokat Ismertetnie. Ezt a munkát már az új elnök, Osztró László végezte el:

... További húsz új tagot szereznek ... 1966 április 1-ig rendezik a tagsági dijakat___ A színjátszók egy egész estét betöltő darabot tűznek műsorukra s két esztrádműsort is megtanulnak ... A tánccsoport két nép' tánccal szerepel ünnepi összejöveteleken... A tagság részére társasutazást szerveznek... Kultúrműsorral egybekötött két táncmulatságot rendeznek... A helyi csoportot a tánccsoport képviseli a Csemadok járási ünnepélyén... Az irodalmi kör két könyvismertető estet rendez és egy beszélgetést hazai magyar Íróval... Csemadok klubot alakítunk Ifjúságunk számára... további 100 brigádóra ledolgozásával járulunk a fürdőhely építéséhez... Tíz előfizetőt szerzünk a Hét című képes hetilapra... A közeljövőben vegyes énekkart alakítunk.

Elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a szepsl évzáró közgyűlés szépen folyt le. Az eddig végzett munka és az új vezetőség határozati pontjai mindennél szebben beszélnek. Az alapító tagok megállapíthatták, hogy mindig akadnak Szepsln olyanok, akik tovább viszik a fáklyát. Meghitté, hangulatossá azonban az ügyesen, átgondoltan előkészített kultúrműsor varázsolta az estét. A szavalat, a prózamondás, a tréfás jelenetek, a Leánytánc és a népi tánc, valamint a zenekisérettel (zongora) előadott énekszámok minden dicséretet megérdemelnek.

Nem akartam Írni az évzáró közgyűlésről, hiszen már a bevezetőben elárultam, semmi különöset nem látok az Ilyen összejövetelekben. A szepsl közgyűlés azonban nem hagyott nyugton, képtelen voltam felejteni kellemes benyomásaimat. Lehet, az öregek, a derék alapltótagok buzdítottak e sorok megírására, de az is lehet, hogy a határozati pontok, amelyek semmi különöset, újszerűt nem sejtetnek — elég nagy kéri — csak a munkát, a szívósságot, a türelmet, hogy Ismét össze kell hozni a színjátszó csoportot, a tánccsoportot, a brigádmunkásokat, a két Irodalmi est résztvevőit, az Ifjúsági klubot stb. És hogy csak ennyi történik s nem több, s mindig csak ennyi és nem több, ez már nem csupán Szepsln gond, egész kulturális életünk baja!

MACS JÓZSEF