A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-29 / 22. szám
szüld a Az embernek, mint minden élőlénynek az élete egybeolvad a környezettel, amely őt körülveszi. Az egyén élete tulajdonképpen a családban kezdődik, ahol a gyermek, ez az önállótlan és viszonylag szegényesen ellátott teremtmény, elindult a társadalmi fejlődés útján. A családi környezetben kezd kialakulni az ember egyénisége. A kezdetben csupán biológiailag létező ember azáltal válik társadalmi lénnyé, hogy magába szívja környezetének kultúráját. Ennek a szellemi táplálkozásnak, amely az ún. szocialista tanulás (vagyis élettapasztalatok szerzése és felhasználása) útján történik, a legfontosabb közvetítője a család. Ez továbbítja a társadalom felé a társadalom életstílusát. Kultúrantropológusok pl. megállapították, hogy Öceán a egyes primitív törzseinek a gyerekei azért olyan agresszívek, mivel a gyerekek és a szüleik érzelmi kapcsolata igen alacsony fokon áll. Azoknál a törzseknél ellenben, amelyek gyerekeit a szüleikhez való viszony érzelmileg kielégítette, nem fordultak elő ilyen vagy más szembetűnő negatív jellemvonások. A családi környezet eleve meghatározza a gyermek fölfogását, a külvilághoz való közeledésének módját, az értelméig hatoló fogalmak megtöltését tartalommal, a gyermek első erkölcsi és esztétikai vonzalmainak jellegét. H. Hetzer pszichológus megvizsgálta, hogyan tükröződik a családi helyzet a gyermek nyelvének fejlődésében, mivel a beszéd aránylag jól mutatja a gyermek értelmi színvonalát. Vizsgálódásának eredményét az alábbi táblázat tartalmazza. A használt szavak száma: A gyermek életkora 1 1,3 1,6 1,9 2,0 2,6 Kedvező családi viszonyok 7 49 91 121 216 sok Kedvezőtlen családi viszonyok 0 1 4 8 27 92 H. Hetzer továbbá megállapította, hogy a kedvezőtlen társadalmi-gazdasági viszonyok közt (túlnyomórészt proletár családokban) élő gyermekek több optimizmust, valóságérzéket és nagyobb társadalmi alkalmazkodó képességet tanúsítanak. Ebből is nyilvánvaló, hogy a gyermek lelkületére elsősorban a kedvezőtlen érzelmi viszonyok vannak káros hatással, vagyis a szeretet, a figyelem, a gyöngéd gondoskodás stb. hiánya. E. Frey svájci társadalompszichológus kimutatta, hogy a kiskorú bűnözőknek csupán egyheted része származik rendes családból, míg a kétharmada rossz, illetve nagyon rossz családi körülményekből való. Rossz családi körülményeken azokat értjük, amelyekre a káros szellemi légkör Jellemző, tehát amelyek a gyermek lelkét a szeretetlenség, durvaság, brutalitás, megvetés jeleivel sebzik meg, vagy amelyek közt a gyermek benső énje valami más módon szenved (földúlt családok stb.). K. Gottschaldt német pszichológus az NDK- ban nyilvántartott „nehezen nevelhető“ gyermekeknek a 70,8 %-ról állapította meg, hogy fölbomlott családokból, rendezetlen családi viszonyok közül kerültek ki. Az amerikai Ball szerint az életben a jó családi környezetből indult gyermekeknek mindössze 28 %-a küzd nehézségekkel, ellenben a szétdúlt, diszharmonikus családok gyermekeinek 48 %-a. Itt a társadalomba való beilleszkedés buktatóira gondolunk, konkrétan a munkaviszonnyal, házassággal, iskolával stb. járó tömérdek konfliktusra. Nálunk a pszichológusok gyakran mutatnak rá a szülők elválása folytán megbolygatott családi környezetnek és az ilyen környezetből származó gyermekek nehéz boldogulásának szoros kapcsolatára. Azt állítják, hogy a zilált házasságokból kikerült gyermekek felnőtt korukban maguk is szerencsétlen házasságokat kötnek. A családi diszharmónia a gyermek lelkivilágának minden területére ráveti árnyékát. Erről vallanak H. Thomae nyugatnémet pszichológus vizsgálatai, aki a jó és a rossz családi körülmények közt növekedő gyermekek megítélésében a tanítók véleményét vette alapul (az eredményt százalékban közli): A megfigyelés tárgya Rossz családi környezet 16 családi környezet Ismétlők 12,3 2,9 1—2,5-ös osztályzati átlag 25,2 42,7 Nyelvi kifejezőkészség 13,6 26,4 Figyelmetlenség 72,5 56,4 Gyönge önérzet 18,6 14,1 Élénk munkatempó 29,3 39,6 A munkában való állhatatlanság 38,0 22,7 Családi környezet alatt általában a komplex családi környezetet értjük, tehát a szülők és gyermekek kölcsönös viszonyán kívül a szülők egymásközti viszonyát is, esetleg a család kötelékében élő más hozzátartozó (nagyszülő stb.) iránti viszonyt. Mindezek a viszonylatok kihatnak a gyermek fejlődésére. Gyakran előfordul például, hogy az egyik szülő, házastárs közönyének vagy hűtlenségének következtében gyermekeinél keres megnyugvást. A nevelés szempontjából fontos kielemezni, mi és hogyan hat pozitív vagy negatív értelemben a gyermek jellemére. A jellemvonások ugyanis nem öröklődnek — a gyermek lélektanilag nem hasonmása szüleinek, ám a szülők a hozzá való viszonyukkal és általában egész viselkedésükkel lényegesen befolyásolják gyermekük lelkületét. Hogy nem létezik egyértelmű hasonlóság szülő és gyermek szellemi tulajdonságai között, bizonyítják H. Schelsky nyugatnémet szociológus kutatásai, aki többek közt ezzel a kérdéssel fordult a m ndkét nembeli fiatalokhoz: „Életszemléletét szüleinek a nézetei alapján, azoktól függetlenül, vagy azokkal ellentétben alakította ki?“ íme a válaszok (százalékban ): Válasz 14—17 évesek 18—21 évesek 22—25 évesek A szülők nézetei alapján 25,5 21,8 20,8 Függetlenül tőlük 41,6 61,5 62,8 Velük ellentétben 5,1 4,4 3,1 Nem válaszoltak 18,4 6,0 4,1 A táblázatból kitűnik, hogy serdülő és felnőtt korában a gyermek, nézeteit illetően, nemigen függ a szüleitől, ám a függő viszony csak fokozatosan csökken. Fiatalabb, még nem iskolaköteles korban a gyermek abszolút tekintélynek véli szüleit. Csak társadalmi tapasztalatainak a gyarapodásával változtat ezen az álláspontján. R. R. Sears amerikai pszichológus a gyermeken alkalmazott fenyítésl mód és a gyermek agresszivitása közti összefüggéseket vizsgálta. Megállapította, hogy az odahaza állandóan büntetéssel sújtott kisgyerek a játékbabáival szemben, kíméletlen, töri-zúzza őket, durván bánik velük, de más gyerekek felé meglehetősen kevés agresszivitást mutat. Ellenben azok a gyerekek, akiket a szüleik aránylag ritkán büntettek meg, a többi gyerekhez durvábbak, bábáikkal viszont kíméletesebben bánnak. Ilyen és hasonló összefüggésekből kiindulva terjeszti elénk Kanner gyermekpszichológus azt a sémát, amely szerint a gyermeket a szülők ellenséges magatartása bűncselekményekbe hajthatja, az elnéző nevelés önzővé, az aprólékosság önállótlanná teszi, holott az egészséges szülői szeretet örömmel és aktív életérzéssel tölti el, a nevelői szigor dacot és ingerültséget vált ki belőle, a túlzott aggódás pedig félénkségre, ráutaltságra és passzivitásra teszi hajlamossá. W. Metzger német pszichológus kielemezte a a gyermek ideális fejlődésének alapvető tényezőit: ezeket, egyéb forrásokból kiegészítve, tíz kategóriába foglalhatjuk össze. Mit nyújtson tehát a család a gyermekeknek? 1. Benső ragaszkodást. 2. Érzelmi egyensúlyt. 3. Egyértelmű nevelést. 4. A biztonság és bizonyosság érzetét. 5. Az anyagi szükségletek fedezését. 6. A szellemi szükségletek kielégítését 7. Elegendő józan szeretetet. 8. Elegendő teret 9. Elég szabad időt, 10. Elegendő kritikai támaszt. Végezetül elmondhatjuk, hogy a szülő—gyermek viszony nagy jövőtformáló szerepénél fogva fokozott figyelmet érdemel mind a szülők, mind a pedagógusok részéről. Ennek a viszonynak a boncolgatása a gyermek sok jellemvonására deríthet fényt
