A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-05-29 / 22. szám
£e£efcn Hétfő van. Sürgős ügyben kell egy másik vállalat osztályvezetőjével beszélnem. Nem ismer engem, csupán egyszer beszéltem vele telefonon. Egy rendelés visszaigazolásáról van sző, az ügy határidős, ha délig nincs meg az aláírás, nem tudjuk vállalásunkat teljesíteni. Hívom a vállalatot, persze foglalt. Többször próbálkozom, már a harmadik számnál kiesik a vonal. Túlterhelés — mondják a szakértők. Az Idő múlik. A készülék a központi fűtés mellett van, elönt a méreg. Tovább kísérletezem. Kiesik, foglalt, foglalt, kiesik, nem jelentkezik. így megy ez hosszú ideig. Egyszeresek mégis megszólal a várva-várt „szabad“ jelzés. A vonal szabad, hallom, hogy csenget a másik készülék, de senki nem jelentkezik. Hátha nincs senki a titkárságon, vigasztalom magam — a titkárnő elmehet a büfébe, feketét kell főznie és vízért szaladt ki, vagy máshová szólította sürgős ügye. Csigavér. Most már kivárom. Végre kattan valami a drót másik végén. Női hangot hallok: — ... és középütt húzva lesz, fent teljesen sima, angolosan. — Hallő? —■ Nem mondja be a vállalat nevét, én is közvetlenül az osztályvezetőt kérem. — Ki keresi? — érdeklődik a hang. Elfut a méreg, de türtőztetem magám, elvégre ezt nem illik megkérdezni addig, amíg nem közölte, ott van-e a keresett személy vagy nincs ott. Mondom a nevem és a vállalatomét. — Nincs itt — hangzik a válasz. Ilyenkor nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy a főnök kiadta az utasítást, hogy van akinek ott van, és van, akinek nincs ott. Mert ha nem így áll a dolog, először közölte volna, hogy az osztályvezető eltávozott, és csak áztán kérdezte volna meg, hogy ki keresi. Mondom, hogy sürgős ügyben kell az osztályvezetővel beszélnem, kérdem, hol találom meg. — Az osztályvezető fontos értekezleten van — hallom a választ. — Hogy mikor végez nem tudni előre. Egy értekezletnél sohasem lehet tudni, mikor fejeződik be — állapítja meg a titkárnő. — Nem, hívni, nem lehet, átkapcsolni is megtiltotta. És mint aki jól végezte dolgát, kattan a készülék és kezdhetem elölről. . Nem adom fel a harcot. Egy gépkocsink éppen abban az irányban megy, beülök és néhány perc múlva ott vagyok az osztályvezető előszobájában. Mondom a titkárnőnek, hogy vállalatuk felettes szervétől jöttem és az osztályvezetőt keresem. Kolleganője sietve az iratok, alá dug egy divatlapot és fontoskodón keresgélni kezd a papírok között. Kérdezem, hogy tart-e még az értekezlet. — Igen — válaszolja kedves mosollyal, hellyel kínál, és megkérdi, óhajtok-e egy feketét. Mondom, hogy nagyon sietek, erre készségesen közli, hogy azonnal bejelent. Nálunk ugyanis, mondja — a fél az első, senkit nem váratnak meg. Nyitja a párnázott ajtót' és még mielőtt megszólalna, hallom, hogy bent valaki érces hangon mondja: — De a másik gól, az gyönyörű voltl LOOSZ DEZSŐ Ibolya jeligére 1. Az érettségi bankettre szép tdö esetén feltétlenül elég egy délutáni ruha. Sötét alapon, világosabb színű elmosódott vlrágmlntás tisztaselyem anyagot ajánlunk. Ilyet most többféle színben kapni. 2. A ruha legyen ujjatlan, elöl gömbölyű, hátul mélyen ékalakban kivágott, két oldalt mély hóllal, elöl a kivágás közepén vagy a csípőn egy chanel rózsával. Ez a ruha tánchoz kiválóan alkalma•>, vacsoránál pedig viseljen hozzá a saját anyagából készült rövid ujjas kabátkát, amelynek sálgallérja készüljön a virágminta valamelyik világosabb színével megegyező egyszínű selyemből. Ugyanebből az anyagból csináltathat divatos, gyűrött-ráncolt turbánt is. Hűvös, esős idő esetén a vacsorához könnyű szövetruhát viseljen, lehet az világos színű is, fő, hogy szabása, díszítése legyen ünnepi jellegű. Ilyesmi biztosan akad ruhatárában. 3. Karra akasztós táskát vegyen. de ne nagyformáját, s a táskával egyező színű kesztyűt. 4. Pénztárcájától függően vehet bőr levéltárcát, csináltatott ezüst monogrammal, finom töltőtollat, fényképezőgépet, táskarádiót, irattáskát vagy ha szereti, szép, értékes könyveket. mki SS' 5
