A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-10 / 15. szám
Fejezetek a cseh*ftiagyar is a csehszlovák magyar sportkapcsolatok történetéből Zátopek fidvfiilt elt< lvgjresSJAt Kovács IAuetet. (1984. Jttl. 8.) Zátopek ei 1892-ee olimpiai maratoni tatáu végén beérkaUk a halalnkU etadlonba. Zétopak BdvUslése gvéialma atán. O farcífSaf 14. Zátopek ét a magyarok Három ausztrállal fiatalember bukkant fel az otanieml olimpiai falu kapujában, kát nappal az 1852- es helelnkll olimpiai játékok megnyitása előtt Izgatottan kérdezték: — Itt ven? Edz ma? Lehet vele beszélni? Milyen ember? Nem utasít vissza? Éppen égy magyar versenyzőhöz fordultak kérdésükkel. — Hogy lehet-e beszélgetni Zátopekkal? Hogy szOba áll-e Idegenekkel? — No, látszik, hogy nem Ismerik a világ legbarátságosabb ellenfelét! Percek múlva mér kérdések kereszttüzében állott Zátopek. — Edz ma? — Hogyne! — Végignézhetjük? — Kitüntetésnek veszem! Hát volt Is mit nézni Zátopek edzésén! Gyökeresen szakított a hosszútávfutök (és általában az atléták) eddigi elveivel. Ezt a régi elvet „szentlrássö" tulajdonképpen Nurml formálta. Nunnl előtt a távfűtők versenyüknek ceak telét — kétharmadát futották edzéseiken, hogy „le ne törjenek". Nurml viszont versenytávjának többszörösét futotta edzésein, mégpedig egyenletesen, öramüszerü pontossággal. Azt vallotta, hogy „automatlzfllódnta" kell a tempónak, az egész futásban. Nemcsak öramüszerü pontossággal futotta körbe a salakpályát az eleve kitervezett és megállapított percek és másodpercek alatt, hanem mindezt kezében tartott őráján Is ellenőrizte. 0 volt a futógép. Zátopak forradalmi újítást vezetett be edzésein és a versenyzésben is. Edzésein ugyan összességében nem csökkentette a Nurml óta általánossá vált hatalmas mennyiséget, de felbontotta, Sokszor egészen apró, 200—400 méteres töredékekben rótta le napi adagját, sürú egymásutánban és sürü pihenőkkel. Versenyeiben sem az egyenletes Iram volt a fegyvere, hanem a váratlan beleerősltések iramváltoztatások, megugrások, lassítások tarkasága. Ezt pedig nem titkolta. Ott láthatták az otanlem! táborban az ausztrálok Is. A légbarátságosabb ellenfél Utána elbeszélgetett velük. Már amennyire a gyerekek, az autogrammvadász Ifjú finn legénykék hagyták, s nem zavarták. Ezek ugyanis tömegestül hozták emlékkönyveiket, hogy megszerezzék bele Zátopek aláírását Is. Zátopek pedig szorgalmasan, készségesen — és mindig korrektül! — irta le a nevét. De azért egy megjegyzést megkockáztatott a mindig mindenkihez barátságos, kedves és udvarias Zátopak is az autogramm-vadászokra: Azért bevezethetnék Itt Is a „vadászati tilalmi Időt!" Az ausztrálok pedig Így búcsúztak: — Önnel találkozni, önnel elbeszélgetni — élmény ... Zátopek a világszínpadon Helsinkiben persze mér kevés sportoló akadt, akinek be kellett volna mutatni Zétopekotl Garay Sándor, a magyar középtávfutó bajnok már 1840-ban, az oszlói Eurftpa-bajnokságon találkozott és összebarátkozott vele, s Igen Jó véleménnyel volt felőle: — Félelmetesen fut... Már csak amiatt is, hogy olyan Ijesztő arcokat vág futás közben... A (következő évben már a maga bőrén tapasztalta Garey Sanyi, hogy milyen félelmetesen fut. A párizsi főiskolai világbajnokságon ugyanis 1500-on Is elindult Zátopek, nemcsak akkori kedvenc távján, 5000-«n. Mindkét versenyt megnyerte, 1500-on többek között Garayt Is megelőzte. A londoni olimpián azután már vitathatatlanul a világ legjobb távfutőjának bizonyult. 5000 méteren ugyan — az esőben, a sáros, sőt pocsolyáé pályán elszámltotta magát — kikapott a belga Relfftől, de már 10 000 méteren — kedvenc, legjobb távján diadalmaskodott. Az 1850-es brüsszeli Európa-bajnok- Ságon mindkét versenyszámát megnyerte. Ekkor már kacérkodott a még hosszabb távokkal Is és 1851-ben felállította kolosszális világcsúcsát az 1 órás futásban. Több mint 20 kilométert futott be 60 perc alatt. Azóta sem tudott Ilyesmit produkálni senki sem. lsét A hélsinkii hórom arany No de mindez csak előjáték ahhoz, amit Helsinkiben véghez vitt Egyazon olimpián 5000, 10 000 métert és a tetejébe taég 42 kilométert futni, s mindegyiken győzni — erre nincs példái Erre csak Zátopek volt képes. A belslnkll olimpia első száma — néhány selejtezőtől eltekintve — a 10 000 méteres futás volt, 1852. Július 20-án. Régen a hosszútávfutó versenyek (a hajrától eltekintve) a legunalmasabb sportesemények voltak. Zátopek aztán gyökeresen megváltoztatta ezek hangulatát, képét. Annyi lendületet, szellemességet, taktikát, változatosságot, izgalmat vitt bele, hogy az első lépéstől kezdve herei Játékká vált, olyan érdekfeszltővé és minden plllantban váratlan, egyben bizonytalan alakulásává, mint valami bokszmeccs. (Ütések nélkül.) Zátopek 2000 méternél vette ét a vezetést, onnan végig vezetett Játékos Iram változtat ásókkal, 8000 méternél pedig olyan erősítéssel lepte meg ellenfeleit, hogy pillanatok alatt elfutott tőlük úgy, hogy azok azinte összeroppantak ennek hatása alatt. Másnap délelőtt a magyarok közül néhényan kimentek az otanleml edzőpályára. Éppen edzett. Mikor szünetet tartott, Sir dr., a magyarok szakvezetője fordult hozzA: — Egy Ilyen nagy verseny másnapján újra edz?! — Ahl — nevetett Zátopek. — Ez nem Igazi edzés. Csak tegnap, a nagy únnepeltetések közepette nem Jutott időm arra, hogy levezető mozgást végezzek. Hát most lefutottam néhány könnyed kört. Húszat... huszonötöt — nem Is tudom... Sir tovább fagatta: — Igaz, hogy elindul a marathonl tévőn? — Feltett szándékom. — Akkor tehát kihagyja az 5000 méteres versenyt. Miért hagynám ki? A marathonl csak 5 nap múlva lesz. Hát addig Is kell valamit csinálnia az embernek! Ezt nevetve mondta. Es nevetve nyerte meg köt nap múlva az 5000 métert Is. Csak més taktikával, mint a 10 000 métert. Most hagyta vezetni, örülni a többieket. Higgyék, hogy ö fáradt, nem bírja. S mikor azok mér gyilkolták egymást a nagy hajrában — az utolsó száz méteren elszaladt mellettük. Aztán jött a maratoni. Itt 25 kilométerig hagyta, hogy a többiek vezessenek. Akkor előretört és többé mér nem látták riválisai. 600 méteres előnnyel futott be a stadionba! Este, a vacsora utáni közös sétán megkérdeztük tőle: — Három aranyérmet nyert! Melyiknek örül a legjobban? — A negyediknek! Amit a feleségem hoz haza, a női gerelyvetés győzteseként. Tombol a lelátó 1954-ben Július 3-én és 4-én került sor a magyarcsehszlovák atlétikai viadalra Budapesten, az új Népstadionban. Zátopek az első napon mér meglepően kis előnnyel nyerte csak meg az 5000 méteres versenyt Szabó Miklós dr. előtt. Mésnap kedvelt tév- Jén, 10 000 méteren vette fel a küzdelmet, azon a távon, amelyen eddig még sóba la nem győzték. Kovács Jóska, a „Bütyök" állt vele szemben. A hatalmas Zátopek és az aprútermetü Kovács olyan küzdelmet produkált, amely valóban lézba hozta a nézősereget. Tombolva hajtotta előre a közönség a kis Kovácsot, s még altig hallott olyan diadalmas üvöltést a Népstadion atlétikai versenyen, mint ez esetben. Kovács a hajrában megelőzte Zátopeket, s 8 tized másodperccel előtte szakította el a célszalagot. Igaz, hogy pér hét múlva a berni Európa-bajnokságon mér viszsza Is vágott Zátopek, — de mégiscsak Kovács győzött Pesten. Zátopek tflneményes pályafutása berni Európabajnokl győzelmével nagyjából véget Is ért. Még szerepelt ugyan, sőt sok szép győzelmet Is aratott, de a kővetkező évi magyar—csehszlovák mérkőzésen, éppen Pozsonyban, Szabó dr. és Kovács Is megelőzte. A melbournl olimpiai marathonl versenyen pedig a hatodik hellyel kellett megelégednie. Mindez azonban mit sem von le nagyságából. Változatlanul megmarad emberi csodának, — „Emberi Lokomotlv“-nak, ahogy a nyugati sajtó becézte —, a csehszlovák sport tálén legnagyobb dicsőségének, s a magyar—csehszlovák sportbarátság egyik leghívebb és legeredményesebb ápolójának. 20
