A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-04-10 / 15. szám

Fejezetek a cseh*ftiagyar is a csehszlovák magyar sportkapcsolatok történetéből Zátopek fidvfiilt elt< lvgjresSJAt Ko­vács IAuetet. (1984. Jttl. 8.) Zátopek ei 1892-ee olimpiai maratoni tatáu végén beérkaUk a halalnkU etadlonba. Zétopak BdvUslése gvéialma atán. O farcífSaf 14. Zátopek ét a magyarok Három ausztrállal fiatalember bukkant fel az ota­­nieml olimpiai falu kapujában, kát nappal az 1852- es helelnkll olimpiai játékok megnyitása előtt Izgatottan kérdezték: — Itt ven? Edz ma? Lehet vele beszélni? Milyen ember? Nem utasít vissza? Éppen égy magyar versenyzőhöz fordultak kérdé­sükkel. — Hogy lehet-e beszélgetni Zátopekkal? Hogy szOba áll-e Idegenekkel? — No, látszik, hogy nem Ismerik a világ legbarát­ságosabb ellenfelét! Percek múlva mér kérdések kereszttüzében állott Zátopek. — Edz ma? — Hogyne! — Végignézhetjük? — Kitüntetésnek veszem! Hát volt Is mit nézni Zátopek edzésén! Gyökere­sen szakított a hosszútávfutök (és általában az at­léták) eddigi elveivel. Ezt a régi elvet „szentlrás­­sö" tulajdonképpen Nurml formálta. Nunnl előtt a távfűtők versenyüknek ceak telét — kétharmadát fu­tották edzéseiken, hogy „le ne törjenek". Nurml vi­szont versenytávjának többszörösét futotta edzésein, mégpedig egyenletesen, öramüszerü pontossággal. Azt vallotta, hogy „automatlzfllódnta" kell a tempó­nak, az egész futásban. Nemcsak öramüszerü pon­tossággal futotta körbe a salakpályát az eleve kiter­vezett és megállapított percek és másodpercek alatt, hanem mindezt kezében tartott őráján Is ellenőrizte. 0 volt a futógép. Zátopak forradalmi újítást vezetett be edzésein és a versenyzésben is. Edzésein ugyan összességében nem csökkentette a Nurml óta általánossá vált ha­talmas mennyiséget, de felbontotta, Sokszor egészen apró, 200—400 méteres töredékekben rótta le napi adagját, sürú egymásutánban és sürü pihenőkkel. Versenyeiben sem az egyenletes Iram volt a fegy­vere, hanem a váratlan beleerősltések iramváltozta­tások, megugrások, lassítások tarkasága. Ezt pedig nem titkolta. Ott láthatták az otanlem! táborban az ausztrálok Is. A légbarátságosabb ellenfél Utána elbeszélgetett velük. Már amennyire a gye­rekek, az autogrammvadász Ifjú finn legénykék hagy­ták, s nem zavarták. Ezek ugyanis tömegestül hoz­ták emlékkönyveiket, hogy megszerezzék bele Zá­topek aláírását Is. Zátopek pedig szorgalmasan, kész­ségesen — és mindig korrektül! — irta le a nevét. De azért egy megjegyzést megkockáztatott a min­dig mindenkihez barátságos, kedves és udvarias Zá­topak is az autogramm-vadászokra: Azért bevezethet­nék Itt Is a „vadászati tilalmi Időt!" Az ausztrálok pedig Így búcsúztak: — Önnel találkozni, önnel elbeszélgetni — él­mény ... Zátopek a világszínpadon Helsinkiben persze mér kevés sportoló akadt, aki­nek be kellett volna mutatni Zétopekotl Garay Sán­dor, a magyar középtávfutó bajnok már 1840-ban, az oszlói Eurftpa-bajnokságon találkozott és össze­barátkozott vele, s Igen Jó véleménnyel volt felőle: — Félelmetesen fut... Már csak amiatt is, hogy olyan Ijesztő arcokat vág futás közben... A (következő évben már a maga bőrén tapasztalta Garey Sanyi, hogy milyen félelmetesen fut. A pá­rizsi főiskolai világbajnokságon ugyanis 1500-on Is elindult Zátopek, nemcsak akkori kedvenc távján, 5000-«n. Mindkét versenyt megnyerte, 1500-on töb­bek között Garayt Is megelőzte. A londoni olimpián azután már vitathatatlanul a világ legjobb távfutőjának bizonyult. 5000 méteren ugyan — az esőben, a sáros, sőt pocsolyáé pályán elszámltotta magát — kikapott a belga Relfftől, de már 10 000 méteren — kedvenc, legjobb távján dia­dalmaskodott. Az 1850-es brüsszeli Európa-bajnok- Ságon mindkét versenyszámát megnyerte. Ekkor már kacérkodott a még hosszabb távokkal Is és 1851-ben felállította kolosszális világcsúcsát az 1 órás futás­ban. Több mint 20 kilométert futott be 60 perc alatt. Azóta sem tudott Ilyesmit produkálni senki sem. lsét A hélsinkii hórom arany No de mindez csak előjáték ahhoz, amit Helsin­kiben véghez vitt Egyazon olimpián 5000, 10 000 mé­tert és a tetejébe taég 42 kilométert futni, s mindegyi­ken győzni — erre nincs példái Erre csak Zátopek volt képes. A belslnkll olimpia első száma — néhány selejte­zőtől eltekintve — a 10 000 méteres futás volt, 1852. Július 20-án. Régen a hosszútávfutó versenyek (a hajrától elte­kintve) a legunalmasabb sportesemények voltak. Zá­topek aztán gyökeresen megváltoztatta ezek hangu­latát, képét. Annyi lendületet, szellemességet, takti­kát, változatosságot, izgalmat vitt bele, hogy az első lépéstől kezdve herei Játékká vált, olyan érdekfeszl­­tővé és minden plllantban váratlan, egyben bizony­talan alakulásává, mint valami bokszmeccs. (Ütések nélkül.) Zátopek 2000 méternél vette ét a vezetést, onnan végig vezetett Játékos Iram változtat ásókkal, 8000 méternél pedig olyan erősítéssel lepte meg el­lenfeleit, hogy pillanatok alatt elfutott tőlük úgy, hogy azok azinte összeroppantak ennek hatása alatt. Másnap délelőtt a magyarok közül néhényan ki­mentek az otanleml edzőpályára. Éppen edzett. Mi­kor szünetet tartott, Sir dr., a magyarok szakvezetője fordult hozzA: — Egy Ilyen nagy verseny másnapján újra edz?! — Ahl — nevetett Zátopek. — Ez nem Igazi edzés. Csak tegnap, a nagy únnepeltetések közepette nem Jutott időm arra, hogy levezető mozgást végezzek. Hát most lefutottam néhány könnyed kört. Húszat... huszonötöt — nem Is tudom... Sir tovább fagatta: — Igaz, hogy elindul a marathonl tévőn? — Feltett szándékom. — Akkor tehát kihagyja az 5000 méteres versenyt. Miért hagynám ki? A marathonl csak 5 nap múlva lesz. Hát addig Is kell valamit csinálnia az embernek! Ezt nevetve mondta. Es nevetve nyerte meg köt nap múlva az 5000 métert Is. Csak més taktikával, mint a 10 000 métert. Most hagyta vezetni, örülni a többieket. Higgyék, hogy ö fáradt, nem bírja. S mi­kor azok mér gyilkolták egymást a nagy hajrában — az utolsó száz méteren elszaladt mellettük. Aztán jött a maratoni. Itt 25 kilométerig hagyta, hogy a többiek vezessenek. Akkor előretört és töb­bé mér nem látták riválisai. 600 méteres előnnyel fu­tott be a stadionba! Este, a vacsora utáni közös sétán megkérdeztük tőle: — Három aranyérmet nyert! Melyiknek örül a leg­jobban? — A negyediknek! Amit a feleségem hoz haza, a női gerelyvetés győzteseként. Tombol a lelátó 1954-ben Július 3-én és 4-én került sor a magyar­­csehszlovák atlétikai viadalra Budapesten, az új Népstadionban. Zátopek az első napon mér megle­pően kis előnnyel nyerte csak meg az 5000 méteres versenyt Szabó Miklós dr. előtt. Mésnap kedvelt tév- Jén, 10 000 méteren vette fel a küzdelmet, azon a távon, amelyen eddig még sóba la nem győzték. Ko­vács Jóska, a „Bütyök" állt vele szemben. A hatalmas Zátopek és az aprútermetü Kovács olyan küzdelmet produkált, amely valóban lézba hozta a nézősereget. Tombolva hajtotta előre a közönség a kis Kovácsot, s még altig hallott olyan diadalmas üvöltést a Nép­stadion atlétikai versenyen, mint ez esetben. Kovács a hajrában megelőzte Zátopeket, s 8 tized másod­perccel előtte szakította el a célszalagot. Igaz, hogy pér hét múlva a berni Európa-bajnokságon mér visz­­sza Is vágott Zátopek, — de mégiscsak Kovács győ­zött Pesten. Zátopek tflneményes pályafutása berni Európa­­bajnokl győzelmével nagyjából véget Is ért. Még szerepelt ugyan, sőt sok szép győzelmet Is aratott, de a kővetkező évi magyar—csehszlovák mérkőzé­sen, éppen Pozsonyban, Szabó dr. és Kovács Is meg­előzte. A melbournl olimpiai marathonl versenyen pedig a hatodik hellyel kellett megelégednie. Mindez azonban mit sem von le nagyságából. Vál­tozatlanul megmarad emberi csodának, — „Emberi Lokomotlv“-nak, ahogy a nyugati sajtó becézte —, a csehszlovák sport tálén legnagyobb dicsőségének, s a magyar—csehszlovák sportbarátság egyik leghí­vebb és legeredményesebb ápolójának. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom