A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-10 / 15. szám
íg«n, mindenkiben felmerült a gondolat, hogy tálén a mocsár... A mocsár, ha nem is túl mély vagy súppedákes, veszedelmes, ás alattomos rejtegetöje tud lannt annak, akit magáihoz ölel. Mit keresett volna Sánta András azon a tájon? Mi vezette, mi húzta volna oda? Tiszta ésszel júzan fejjel ml dolga aükonyatkor a mocsaraknál? De boros fúvói?... Az alkohol a várban, az agyban ezer kis 11* dérclángot gyújt s ezek n megtévesztő, illuzórikus fényecskák lesznek sokszor a gondolatok, a szavak, tetteik irányitól, fis Sánta András azon a napon hat óra tájban boroa fővel indult hazafalé a pincékből. — Találkozott, beszélgetett-e valakivel a nap folyamán? Tudott-e valaki hirt mondani róla? Üres táskáját ás botját ott találták meg a hazafelé vezető út sarában, a birkáéból kőtelében. ... o jó barát Gyerekkori pajtása, a rézsút áttelleoben lakó és névrokon Sánta Sándor, aki aznap ugyancsak a pincéknél dolgozott, többször la beszélgetett vette. Közben — ha már ott voltak — kiki a salát pincéjében felhajtott egy-egy korty borocskát. Hat óra tájban hazafelé tartva, megint csak összetalálkoztak, aztán együtt vették az utat. Sánta Sándor erről így beszél: — Nem álltunk már százszázalékosan a lábunkon, görbén mártttk az dt hosszát, de án pltyókosabb voltam, mint az Andris. Meg Is csusazant alattam a föld, egy darabon az ülepemen szdnkáztam a sé ban. Andris kezéből Is kirepült at táska, a hot, de csak legyintett: annyi ba] legyen, úgy ts firea. Aztán levergödtünk az őrszágütig, ahoi az án házam áll, ott elbúcsúztam tőle és a kertek alatt tértem haza, mert az utcán ' többen jártak ée egy kicsit resteilkedtern. Láttam még, ahogy Andris a házuk felö tart, csak az országúton kellett átmannle. De nem akart a nagy sáron átgázolni, kicsit feljebb tért, ahcfl jobban kitaposott út vezetet a túlsó oldalra. Aztán nem törődtem vele, az 'járt az eszemben, hogy mindjárt elkezd velem zsörtölődni az asszony. Meg Is kaptam a fejmosást, megmosakodtam és fél hétkor már a vacsoránál ültem. Eszembe ae jutott volna, hogy Andrisoknál talán nem Így lehet... Akik utoljára látták Annyit tudunk tehát, hogy negyed hát körút Sánta András hazafelé tartva már csak mint egy húsz-huszonöt méter távolságra volt a házuktól. Mlárt nem tette meg ezt a küszöbűkig vezető hdsz-buszonöt métert? Látta-e még valaki aznap? Igen. Egy fiatal jegyeepár találkozott vela Akkor már Sánta András átjutott az országút túloldalára Egy táglarakás közelében éppen leesett sapkáját kereste, mikor arra Jött Dancl Öcsi és Izsák Margit. Látták lgyekezetfit, a eagitságáre siettek. Villanylámpájuk fényénél hamarább előkerült a sapka. Felemelték, átadták Sánta Andrásnak, aztán tovább mentek. A téglarakástól talán a második vagy harmadik porta már a Sáirtááké volt. Hogy egy-kát perc múlva miért nem nyitott be a kapujukon, azóta la homály fedi. Utolsónak a fiatalok látták ás beszéltek vele. Volt egy olyan elképzelés Is, hogy talán autó gyúrta ed, és a gázolók, bogy a nyomot eltüntessék, bedobták a kocsiba, ki tudja milyen messzire szállították. Ez azonban azért valószínűtlen, mert a dagadó sárban nem közlekedhetett autó. Ha pedig Sánta bement volna a faluba, ahol Jobb állapotban voltak az utak, bizonyára találkozott volna mág másokkal Is. Számmal verés És Itt egy pillanatra megáll a magyarázat után kutató ász. Csak az eltűnt kilencvenesztendős mamája talál magyarázatot a maga módján. — Tizennégyben a háborúban volt nekünk egy tehenünk. Azzal történt egyszer, hogy nem és nem tudott befordulni a kapunkon, mikor este a csordát hazahajtották. Nem tudita megtenni a szokott útjáit az Istállóba. Hiába tártuk szálasra a kaput, hiába hajtottuk, böködtflk, csak állt a kapu előtt és nem és nem tovább. Kittet, elrohant, három napig bolyongott a határban. A negyedik nap mintha ml sem történt volna, kezesen, akér azelőtt, beballagott helyére az Istállóba. Nem füvódott fűi, szerencsére nem ártott meg neki sa.nml, és a rontás Is elmúlt róla. Mart én hiszek abban, hogy van rontás, vannak, akik értenek a azemmelverésbez. A ml tehenünket is megrontották, azért nem tudott befordulni a kapun. Valaki az én fiamat ts megverhette a szemével, azért nem tudott általlépnl a küszöbön. A felaeég megértést keresve rémnéz. ű az ilyesmikben nem hisz már. — Öregasszony a mama, öregasszonyt)« a beszéde is — mondja csendesen. De a mama legalább, ha vigaszt nem is, de magyarázatot talál. A feleség kisirt, álmatlanságról árulkodó szemei azonban arról beszélnek, hogy betek óta a leggyötröbb bizonytalanság marcangolja. Talán másképp történt volna Vagy a Írtke mélyén sejt 0 Is valami magyarázatot, csak az ura hibáját takargató, a férfi méltóságét őrző asszonyt össztöne tiltja a végtg-gondolását is? Mert a tragikus és titokzatos ügy mindenképpen elindít egy logikus gondolatsort: Nem tudni ml történt, nem tudni hogyan Minden arát lathavetettttnk történt, de abban, hogy Sánta András lábal nem tették meg akkor este azt a pár méternyi utat hazáig, nem a szemmelveréenek lehat szerepe, hanem inkább azoknak a már említett lidércléngocskáknak, amelyeket az alkohol tüze gyújt a vérben, amelyek veszedelmes tettre bújtogatnak, veszélyes útra csábítanak. A vízben elveszik a nyom, a legérzékenyebb orrú kutya sem kap szimatot A nyálkás, zöldes mocsár Jöl elrejti azt, aki mámorában megcsúszik, elesik. KI tudja, ha a tavaszi szelek, a nyári nap heve visszaszorítja a vizeket, nem kerúl-e elő szegény Sánta András. Messzire nem Juthatott, pénz nem volt nála. S ba eltűnésének titkát nem is a mocsár őrzi, s ha mög elő Is kerül dive, a riadalom, a bánat elmarad, ha azon az estén kemény, biztos léptekkel, Józan fejjel tart hazafelé. Dehé ki hibáztatná azt, akt csekély gyarlóságáért minden látszat szerint olyan aránytalanul nagy árat fizetett? Csupán arra gondolok, bogy a rossz véletlen könnyebben nyomába szegődik annak, akivel gyenge pillanatában találkozik. hét
