A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-10 / 15. szám
MR ■pp *** j fii Ä ! [m Ordódy Katalin: ffflm fe g y e m é e t* A rendőrség sem akad nyomra Kifmtittlk i rUwst Reggel aiig iwtafMtm 18 Az egész községet felbolygatta az eset. Eltűnt egy eafter. Még a legtragikusabb kimenetelű történet is hamarább hozott volna megnyugvást mert a bizonyosság kizárja a reménykedést, mean kavarja fel az eshetőségek után kutató fantáziát, melynek, mint lángnak az oxigén, a bizonytalanság ad tápot. Ez év február 14-án eltűnt KflrtOn egy ember. Megmagyarázhatatlanul, nyom nélkül. Kereste a család, nyomozott a rendőrség, a szövetkezet, az egéaz falu. Nehéz elképzelni, bogy mire ezek a sorok megjelennek, a nyomozás eredményre vezessen. Rejtélyes ügyekre néha csak évtizedek múltán derül fény, de Sánta Andrásról talán tmégis előbb hátiunk majd hírt. A fent említett napon úgy látott teendőihez, mint máskor. Reggel elhozta a tejet, megreggelizett, tett-vet kicsit a ház körűi, aztán munkára indult a pincékhez egy aktatáskával, amibe felesége elemózsiát csomagolt. Azzal a céllal vette magához, hogy visszafelé krumplival tömi meg a hlzú részére. Esős nap volt, botját Is segítségül vette mlkOT megindult a pincék felé a kapujukkal éppen szemben nyíló csúszós, sáros kapaszkodén. Felesége és 90. évén túl Járó édesanyja azóta sem látták. A Köbölkúton állomásozó közbiztonsági kirendeltség parancsnoka, JanCovló Viktor főhadnagy az eltűnés bejelentése után azonnal Intézkedett, hogy Sánta András Só éves kürti lakos, részleges rokkant, az ottani földműves szövetkezet gyalogmunkása élve vagy holtan előkerüljön. Nem csak emberei, de az Érsekújvárból lehozatott rendőrkutyák sem akadtak nyomra. — Húsz évvel ezelőtt történt egy hasonló eset a környéken — emlékszik vissza JenőovIC főhadnagy. — Evekkel később derült ki, hogy az eltűnést bejelentő asszony ölte meg a férjét és ásta el, amiről a lánya Is tudomást szerzett. Kettőjük szörnyű titka mindaddig titok maradt, amíg a lány férjhezmenésekor össze nem különböztek. A fiatalasszony homályos célozgatásokat ejtett, anyját fenyegette. Szaval Idegen fülekhez Is eljutottak és suttogás támadt, mint szél nyomán a nádasban, míg végül Is kipattant az Igazság. Itt azonban Ilyesmiről sző sem lábét. Az eltflnt egész életében Jó megértésben élt családjával, ez köztudomású volt. Sánta Andráséknak van egy férjezett lányuk, aki a község távolabbi részén lakik, de a kát kis unoka gyakran látbaó a Sánta nagyapáék portáján. Akkor is éppen ott tartózkodnak, «mikor benyitok az ajtón. Beszél a feleség... A pld konyhában ebéd főzés folyik. A dédmama bebugyolálva ül a széken, mintha bizony odakünn nem Is májust megszégyenítően ragyogna a márciusi nap, s odabent sem árasztana a tűzhely meleget. Sántáné hellyel kínál e mintha kifutna lábéiból az erő, azonnal leül, mikor megmondom ml Járatban vagyok. Ki tudja hányadszor mondja már el annak a reggelnek a soványka történetét, amelyen utoHszor látta az urát. Anyőia nemigen szél, csak a zsebkendőt emelgeti a szeméhez.-- Hét óra körül mér nyugtalankodni kezdtem. Az én uram sose maradt el, hogy előre meg ne mondta volna — s az egyedül maradt asszony keze fáradtan ez ölébe hull. — KI le mentem a ház elé, körülnéztem, kérdezősködtem, nem látták-e, elég sok nép forgott as utcán. Aztán bementem, mert szemergett, hűvös volt, én meg csak olyan könnyen voltam öltözve. Múlt ez Idő, le kellett feküdni, de elaludni nem tudtam. Egész éjjel Imádkoztam, ádes Jézusként, vezéreld haza épségben... Reggel még reméltem, hogy nincs baj, arra gondoltam, hátha a lányoraéknál aludt, de az már nagyon kétségbeesett reménykedés volt. Még délelőtt Jelentést tettünk az esetről. Átkutattak minden talpalatnyi földet, a házat, padlástól pincéig, a kutakat, udvart, kertet, még a ház mögötti mocsaras földeket Is. Már vett, esek as emágátw kellett át-
