A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-04-10 / 15. szám
Jelenet Komárom ostrománál Kérve kérlek tehát, hogy azzal az önmegtagadással. melyet én és szenvedő társaim, kiknek nevében is könyörgök. tették, hajolj meg te is a megmásíthatatlan végzett előtt s szüntesd meg a harcot." Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy Klapka továbbra is szorgalmazta a megegyezést, amely szeptember 27-én Pusztaharkályon létre is jött. Ebben biztosították a várörség szabad elvonulását, a külföldre távozni akarók részére az útleveleket, a bénák és 'a betegek további gondozását. Az átadás okt. 2-án kezdődik a város déli részének megszállásával. Következő nap került sor a sziget, az ó- és újvár átadására, okt. 4-én pedig az Apáliasziget védműveit. a Vág- és Nádor vonalat veszi birtokába az osztrák haderő. A lefegyverzéshez kivonulnak a császári tábornokok is, látni akarják, hogy hull ki a fegyver a Württenberg és Lenkey huszárok kezéből. De ők is tudják, hogy a figyelem rájuk irányul: teljes díszben vonulnak ki, arcukon most is ott tükröződik a harci tűz. Mikor Klapka megérkezik, az ezred zenekara rázendít szeretett vezérük csafára-hívó indulójára. A sorok megélénkülnek, a tekintetek ráirányulnak, mintha most is parancsát várnák, az olyan sok győzelmi babért aratott derék huszárok. De Klapka most nem harcra tüzeli bátor katonáit, hanem elbúcsúzni jött tőlük. Hangja el-elcsuklik, amikor most utoljára szól hozzájuk, mert fájó azoktól elválni, akikhez véres csatákban szerzett barátság köt. Nobili osztrák altábornagy bizony irigykedve nézegetni a délceg huszárokat, majd így szól Klapkához: „Kérem, tábornok úr, intézze a huszárokhoz azt a kérdést, nem volna-e kedvük a mi szolgálatunkba lépni?" Klapka teljesíti kérését, de még a megismételt kérdésre sem mozdul senki. Ekkor megszólal egy öreg huszár: „Tábornok úr! Mi a némethez nem lépünk át, de ha édes hazánknak ismét szüksége lesz ránk. isten úgy segéljen, mindnyájunkra számíthat." Az osztrák főtiszt ekkor csodálkozva Klapkához fordul: ,',Vajon mivel tudtak az urak ezekbe az egyszerű műveletlen emberekbe annyi hűséget és kitartást önteni?" — Hazaszeretettel — válaszol röviden Klapka. E beszélgetés után megkezdődik a lefegyverzés. Erről Szinnyei József jegyezte fel a következőket: „Fájdalomtól megtörve borultak a huszárok lovaik nyakára, öszbecsavarodott emberek mint gyermekek sírtak, nem tudván paripáiktól megválni. Végre az osztrák lovasság előre nyargalt és átvitte a huszárok lovait, akik még egy utolsó tekintetet vetve azokra, elhagyták a szomorú helyet." legtöbben a dunai uszályokról intettek búcsút Komáromnak, de sokan távoztak a pozsonyi kapun és a keszegfalusi hidon keresztül is. Október 4-én nehéz szívvel Klapka is elhagyta városunkat, hogy aztán idegen, földön harcoljon a haladásért és igazságért. A kegyetlen sors vándorútra kényszerítette Komárom hősét, de emléke itt maradt azon bástyák között, amelyeken egy „hűtlen korban", utolsó harcosként védte 1848 ragyogó eszméit. G. T. Nec arte, nec merte — Sem csellel, sem erővel- Ezt a latin nyelvű feliratot találjuk a komáromi vár tornyos bástyáján álló, kör bői faragott, kezében babérkoszorút tartó női szobor, az úgynevezett „Komáromi Kőszűz“ talapzatán. Anonymus krónikája szerint a várat még az Árpáddal jött Ketel fia, Olup-Tulma építette a Vág és a Duna egybefolyásánál. Anonymus idején (XII. sz.) jelentékeny erősség volt. (Komárom várának környékén a középkorban számbavehető erősség nem volt.) A tatárjárás alatt bevehetetlennek bizonyult. 1241 tavaszán, a tatár betörés idején nemcsak a környékről, de messzi földről is itt találtak sokan menedéket. A várat Folwyne, a király híve a tatár támadás első hírére megerősítette. A vár 'erősítési munkái egyre nagyobb arányokat öltöttek a tatárjárás után, de különösen akkor, amikor IV. Béla király a várat Walter comesnek adományozta, aki azt egy 1265-ből származó oklevél szerint: „saját költ ségén, a királyi felség tiszteletére és az ország díszére, nagy mértékben gyarapította". V. László, aki Komáromban született, 1456- ban 8000 forintért Széchy Dénes esztergomi érseknek zálogosította el a várat, amelyet Mátyás király is megerősített, mert 1460-ban Széchy Dénest beiktatták a vár és tartozékainak birtokába, 1465-ben a király birtokába került, aki azt, Bonfiní krónikája szerint, nagy költséggel újjáépítette. Mátyás király gyakran látogatott el Komárom városába, ahol gyümölcsöse, vadaskertje — Örsújfalu mellett Vadaspuszta elnevezése innen ered — és a révben állandó hajója volt. A király 1465-ben Komáromot szemelte ki a csehek és lengyelek ellen irányuló hadműveletei kiindulási pontjául. A mohácsi vész után, 1526 novemberében, a vár Szapolyav jános király birtokába jutott, de 1. Ferdinand hadai már 1527. augusztus 9-éri félnapi heves ostrom után elfoglalták. Az ostromot megelőzően a várörség a várost felégette. Két évre rá, 1529-ben Szulejmán szultán az üres várat ostromolta. Ugyanis Gortschaclier német várkapitány a várost előbb felperzseltetle, észrevétlenül megszökött embereivel és a Csallóközbe vonult. A két ostrom alatt nemcsak a város vált kétszer is a lángok martalékává, de a vár is erősen megrongálódott. A második ostrom tönkretette Mátyás király alkotását, a vár nagytermét is, amelyet az első ostrom megkímélt. A várat Ferdinánd, miután a törököktől visszafoglalta, kijavíttatta. Az óvár kapuja felett olvasható feliratból tudjuk, hogy a munkálatokat 1550-ben fejezték be. A 140 évig tartó török háborúk idején Komárom alatt állomásoztak a dunai hadihajók, a naszádok. A naszádosok gyakran visszaverték a török támadásokat. Az 1594. évi ostromot Szulimán szultán Győr elfoglalása után indította a vár ellen. (Ennek alkalmával a várost az őrség megint felégette). A magyar katonaság és a naszádosok, de maguk a város polgárai is hősiesen harcoltak. Végül Pálffy Miklós generális kapitány hadai közeledtének hírére a törökök felhagytak az ostrommal Az ellenség sebesül tjei és hadiszerei jó részének hátrahagyásával nagy sietve távozott Komárom alól. A 30 éves háborúban (1618—1648) is ostromot állott ki Komárom és a vár egy része és a város leégett. A komáromi vár legújabb részét 1655-ben kezdték építeni. Ekkor sok épületet kisajátítottak, köztük a városházát, a református templomot, iskolát, paplakot és a görögkeleti templomot. Ezek helyén épült az új vár. Még a komáromiak közül is kevesen tudnak arról, hogy az öreg vár és a Csillag-erőd között, a Duna medre alatt, egyidőben a Csillag-erőd építésével, tágas összekötő alagutat építettek védelmi, és egyben támadási célokra. Elképzelhető, hogy abban az időben milyen hatalmas munkát jelentett ez az „Öregduna“ medre alatt, ahol számos vízbetörést kellett eltömíteniök. egy tágas alagút megépítése, mely még a mai technika mellett is sok goirdot okozna. Sajnos, a gondoza Hanság itt is elvégezte romboló hatását, sok helyütt kisebb beomlások történtek, víz van benne és mivel közvetlenül a határon van, befalazták. Pedig nagy kár történelmi és vártörténeti szempontból is, mivel a turisták érdeklődését bizonyára felkeltené. A vén Duna alatt a Fekete-erdőtől egészen a Fekete-tengerig még egy ilyen alagút nem létezik. Illik, hogy megemlékezzünk az 1848—49-es szabadságharcról is. mivel 1849-ben a komáromi vár a világosi fegyverletétel után egyedül képviselte a nemzeti ellenállást. Klapka György tábornok hősiesen védte harci állásait még a világosi fegyverletétel után is. A komáromi vár hős védőiének a hálás utókor ércszobrot emeltetett, amely a Klapkatéren (ma NOSZF-terel állt. Róna József szobrász terve szerint készült: a főalak magassága 3 méter, a talapzat magassága 4,2 méter, úgyhogy az» egész szobor magassága a föld színétől 7,2 méter volt. A szobor Komárom város hozzájárulásából, az egves törvénvhaiőságok területén végzett gyűjtésből és a törvényhatóságok adományaiból nyert fedeeetet Leleplezése 1896. november 10-én ünnepélyes keretek között történt meg. A felszabadulás után. 1945 májusában illetéktelen egyének ledöntöttek — csak Komárom várossá nyilvánításának 700 évfordulója alkalmából, 1965 október 28-án állították fél újra. Sz. (. 11 Egykorú metszet. A VI. erőd főkapuja (Szénássy felvétele) A komáromi vár történelmi múltja
