A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

A cseh válogatott 1915. április 4-én 4:Ö-ra győ­zőit Szegeden A csehszlovák válogatott az 1920-as antwerpeni olimpián 6. Háború és béke Egyetlenegy külföldi országot sem érintett oiyan súlyosan a cseh futball, illetve az akkori Cesky Svaz Fotbolovy kizárása, mint a magyart. A FIFA, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 1908. évi bécsi kongresszusán hozták meg azt a döntést, amely szerint csakis „politikailag független államok“ szövetségei lehetnek ta­gok, s minden ilyen államot csak egy szö­vetség képviselhet. Ezen az alapon a CSF el­vesztette addigi — Ideiglenesen kapott — tag­sági jogát, s be kellett volna olvadnia az ÖFV- be, az Osztrák Futball Szövetségbe. Nem tette. Inkább vállalta a kizártság, az elzáródás sú­lyos terhét. ■ Magyar mentő indítványok A magyar szövetség, ha nem Is mindent, de sok mindent megtett ennek a méltánytalan helyzetnek enyhítésére. Nemcsak azért, mert az angoloktól eltekintve semmiféle ország játé­kosaitól annyit nem tanultak a magyar futbal­listák, mint a esetiektől, elsősorban eleinte — a Slávíátől. 1909-ben a budapesti kongresszuson az MLSZ képviselői azzal a javaslattal álltak elő, hogy minden ország szövetségesének öt szavazata legyen a kongresszusokon. Az a mellék^on­­dolat vezérelte őket, hogy így talán, — ha az ötből kettővel ő rendelkezhet — a cseh szövet­ség beáll társ- vagy alszövetségként az oszt­rák mellé. A FIFA azonban ezt a magyar indítványt nem fogadta el. Ennek folytán a régi és oly hasznos magyar—cseh futball-kapcsolatok megszakadtak. Csak az első világháború alatt beállt új helyzetben, 1916-ban és 1917-ben — amikor megtörtént a kényszer jellegű osztrák—cseh egybekapcsolódás — jelent meg újra Budapes­ten a Sparta, a Slavia, a Viktória Ziiíkov. Az új önálló Csehszlovákia megalakulása me­gint csak szakításhoz vezetett. Eleinte ugyan átjárogáttak magyar csapatok Szlovákiába és Kárpátaljára. Csakhogy errefelé nehézségekbe ütközött a szereplésük, mert a csehszlovák ha­tóságok politikai propagandisztikus szándékot láttak a magyar futballcsapatok fellépésében, de meg az elzárkózást hirdető magyar poli­tikai körök sem nézték jő szemmel a futbal­listák barátkozását. Hosszú időbe tellett, míg a sport felül tudott kerekedni ebben a birkó­zásban ... Végre 1925. február 7-én Pozsony­ban összeült a kibékülést előkészítő konferen­cia, majd hamarosan meg Is kötötték a kar­tellt. A prágai Szeged FC—Slavia és Szombat­helyi AK—Sparta mérkőzés jelentette a kap­csolatok űjrafelvételét. S Űj leckét kap a magyar futball A Slávla—Szeged mérkőzés sorsa nem lehe­tett vitás. A prágaiak 5:0-as győzelme nyomán a magyar szaksajtó újra felfedezte a cseh baj­nokcsapat értékeit: az abszolút önzetlen játé­kot, az állandó, okos helyezkedésre törekvést, elsősorban a remek csatársor kiváló tagjainak 4 G tw Q tSay k é ű efe í Rejtő László Fejezetek a cseh* magyar és a csehszlovák magyar sportkapcsolatok történetéből mintaszerű összjátékát, a szinte gondolatolva­sásnak tűnő egymás-megértést. A csapat nem volt gyors, de annál erőteljesebb. Keményen, a testi erőt (szabályosan!) kihasználva játszott. Ehhez meg is volt a játékosok fizikai adottsá­ga: gyönge testalkatú, törpe játékos nem jut­hatott be a Slávia első csapatába. — Gyengén lehet játszani! — szólt az éppen 20 éves prágai működését ünneplő skót Madden mester szentenciája, — de erőtlenül nem! A kettős prágai vereséget követően sem htztak sikert a magyar csapatok próbáik‘zá­sai. Még 6:0-as vereség is előfordult. (Sláv::a— FTC 1925-ben, Prágában.) A kibékülést azonban — természetesen — a szövetségek válogatott csapatainak találkozói kellett, hogy megpecsé­teljék. Fz kettős találkozó formájában meg is történt. ■ Szegény Dudás! Sportvonalon nem, egyébként azonban erő­sen kutya-macska barátságot mutatott a meg­­békülés. A trianoni békekötés alapján kiala­kult új helyzetbe a magyarok semmiképpen sem akartak belenyugodni. A csehszlovákok pe­dig a magyarok minden lépésében az új állam felbomlasztására Irányuló törekvést láttak. Különösen a határon vártak kellemetlen percek a Prágába induló magyar válogatottra. Szobon a csehszlovák vámvizsgálatot vezető tisztviselő kívánságára a Játékosoknak le kel­lett venniük gomblyukaiból az MISZ jelvényét. — De hiszen ez futballjelvény! — tiltakozott a csapat vezetője. — Csakhogy benne van a régi magyar cí­mer. Márpedig az — nem gilt. Mit volt mit tenni, zsebrevágták (Prágában újra feltűzhették.} 91 Egy kis társalgás — de hogyan? Prágában a Wilson pályaudvaron hatalmas és roppant barátságos tömeg fogadta a ma­gyar csapatot. Persze — az addigi klubtalálko­zók folytán — ekkor már rég Ismerősnek szá­mított a legtöbb vezető, sőt a játékosok több­sége is ismerte egymást. Ott volt Káda — tu­lajdonképen Pesek dr. — a csehszlovákok legfőbb támasza, a világnak akkor talán leg­jobb középfedezete is. Káda még tudott ma­gyarul, bár már 30 Wes lévén — rég elmúlt az az idő, amikor ő még magyar elemi Iskolá­ba járt gyerekkorában, az akkori Liptószent­­iniklóson, ahol édesapja vármegyei altisztként szolgált. Derűsen, kedvesen, „figyelmesen“ magyar nyelven fordult a magyar küldöttség egyik Idő­sebb, őszhajú tagja felé: — Hogy utaztak, hogy érzik magukat? Mire a „magyar“ vezető széttárta karját és mente,getődzve így válaszolt: — Sorry! I am at a loss to understandt... értem ,.. nem beszélek csehszlovákul... I do not speak Czechoslovak... Sajnos nem Kisült, hogy Káda éppen Jimmy Hogant szó­lította meg, s az meg azt hitte, csehül vagy szlovákul szólnak hozzá. Az MTK egykori aranycsapatának kikovácsolőja ez időben — rö­vid Idő'e — újra visszatért Magyarországra és ö végezte a magyar válogatott csapat felké­szítését is. A derűs közjáték után a prágai vendéglátók az Iránt érdeklődtek, hogy igaz-e, hogy Knapp, a remek kapus után most még az Olaszország­ba került Rokken, a nagyjövőjű fedezet Is el­hunyt. Vértes Imre szomorúan bólintott és ke­sernyés hangon válaszolt: — Olyan a magyar futball ma, mint a krump­li... a java a földben van ... M Miközben Pesten ... A legjobb csapatok prágai mérkőzésével egy Időben a két ország B/válogatott csapata —■ Prága és Budapest néven — a magyar fővá­rosban mérte össze erejét. Az idő [távlatából nézve az ember már kételkedni hajlamos, me­lyik volt az A és valóban B volt-e a B.,. Mert például a magyar B csapat kapuját a legendás Zsák Károly védte, a prágaiét pedig Plánicska! Csak hát akkor tulajdonképpen Zsák már nem, Plánicska pedig még nem mutatko­zott annak a tüneménynek, amely emlékeze­tünkben él. Sőt. Zsáknak akadtak igen gyenge pillanatai is. Jellemző, hogy mikor egyszer Pe­tek messze a kapu fölé lőtt, Zsák megindult, hogy visszahozza a labdát, Salamon Béla, Pest népszerű futballrajongó kabaré-sztárja így ki­áltott fel: — Skaja! (Zsák beceneve) Hagyd! Ne menj értei Hadd legyen egy nyugodt percünk! A prágai csapat első útja Pesten — a sza­natóriumba vezetett. Meglátogatták Orthot, a magyar futball az idő szerinti legnagyobb büsz­keségét — aki éppen a ragyogó pályafutását de”íkba tö'ő súlyos sérülését, térdficamát, ín- és szalagszakadását sínylette. Egyébként Prágában 2:0-ra győzött a cseh­szlovák nagyválogatott, Pesten l:0-ra a B, azaz Prága. A magyarok tulajdonképpen nem is elégedetlenkedtek. R A csehszlovák futball Az első magyar—csehszlovák mérkőzés nap­jáig, hat év alatt 26 válogatott meccset vívott a csehszlovák csapat és mindössze kétszer ka­pott ki, egyszer egy tálon túl barátságos jelle­gű mérkőzésen Jugoszlávia újsütetű csapatától, egyszer pedig — Párizsban. A magyarok „egyiptomi csapásnak“-nak nevezik az 1924-es olimpián az akkor szinte teljesen ismeretlen és jelentéktelen Egyiptomtól elszenvedett ve­reségüket. Ugyanakkor hasonló sors érte a nagy esélyes Csehszlovákiát is, egy másik, szintén lebecsült ellenféllel, Svájccal szemben megvívott és elvesztett mérkőzésükön. Az 1925- ös magyar csapatban Prágában az 1924-es „egyiptomi csapást“ elszenvedett együttesnek már egyetlen egy tagja sem szerepelt! Pe sze a csehszlovák futball sikereit a ha­talmas belső megerősödésen felül az Is előse­gítette, hogy bőven adtak teret külföldi játé­kosoknak s a magyar Konrádoktól az angol Ottowayig számosán szerepeltek a kisebb-na­­gyobb klubokban különböző képességű külföl­di futballisták. Miközben a magyar csapatokat ugyanilyen tömegben hagyták el legjobbjai. De hát ezt a jelenséget már nem Is annyira a lutball-szakmai helyzet magyarázza, mint In­kább a gazdasági helyzet. A két állam polgá­rainak akkori életviszonyai között ugyanis — gólokban ki sem fejezhető különbség mutat­kozott. A csehszlovák válogatott (a tartalékokkal), amely 1925. októberében 2:0-ra győzött Prágá­ban a magyar vólogatott ellen Képek: prágai Testnevelési és Sportmúzeum arch. A Hungária csapata 1928-ban: Fehér, Kocsis, Braun, Schneider, Mandl, Koorád, Opata, Kié­ber, Skvarek, Hirzer, Rebrő 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom