A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-13 / 7. szám

Mindenképpen jónak és hasznosnak tartjuk a Népművelési intézet nemzetiségi osztályának kezdeményezését magyar népművelési szak-középiskola levelező tagozatának létrehozására. Más kérdés az, hogy a tavaly szeptemberben megnyílt tanintézetről vidéken csak nagyon kevesen tudnak. Talán ez az oka annak, hogy előadásokra — melyekre havonta egyszer kerill sor — a nyugat- és közép-szlovákiai kerületből mindössze húsz-huszonöten utaznak fel. Pedig ez az iskola szakérettségihez juttatja az érdeklődőket. Az illetékesek ez iskola létrehozásával régi mulasztást kívánnak pótolni a népművelésben. Közismert tény, hogy magyar vonalon nagyon kevés a szakképzet dolgozó, különösen a járási népművelési otthonokban. Az érdeklődés nem kielégítő e fontos munkaterület iránt. Meglátszik ez abból is, hogy a szakközépiskola levelező tagozatára nevelőnők, tanítónők, traktorállomási alkalmazottak, Ipari munkások, szövetkezeti könyvelők Jelentkeztek, csupán ketten iratkoztak be az Iskolába a népművelés területén dolgozó közül. Hiányoznak tehát a szakközépiskola levelező tagozatáról a falusi klubvezetők, a községi könyvtárak s a járási művelődési otthonok alkalmazottal. Csak dicsérni lehet a kezdeményezést, a magyar tannyelvű Népművelési Szakközépiskola létrehozását és csak sajnálkozni lehet afelett, hogy kővár a jelentkező. Pedig a központi községek vezetőinek be kell látniok azt, hogy a kulturális munka szakképzett dolgozók nélkül nem lehet eredményes. Nem lenne helyes, ha elhallgatnánk, hogy az Iskola tantervéből hiányzik a könyvtárosképzés, mely nélkül pedig nem lehet teljes a népművelési munka. Magyarlakta vidéken sok községi könyvtár működik, s ha megvizsgálnánk, komolyan, hogy a Jelenlegi alkalmazottak közül mennyi a szakember, szomorú képet nyernénk. Meggyőződésünk, hogy az Illetékeseknek nem jelentene munkatöbbletet, ha a jelenlegi magyar tannyelvű Népművelési Szakközépiskolát levelezési szinten könyvtárosképző szakiskolával bővítenék. Így ez a fontos intézmény egyszerre szolgálná a tökéletesebb népművelési és könyvtárosi munkát.

Ellátogattunk a Népművelési Szakközépiskolába. Otközben Bodnár Béla, a Csemadok KB dolgozója tájékoztatott bennünket.

— Nagy szükség van erre az Iskolára — mondta. Annál ts tnkább, hiszen nem közömbös számunkra, hogyan és ktk irányítják a falu szellemi életét. A tanítót vagy tanárt oklevél még nem elég az Igazán jó munkához. A rátermettség sem minden. Szélesebbkörü műveltségre, nagyobb áttekintésre van szükségük a népművelési dolgozóknak.

Az iskolában éppen Csanda Sándor adott elő:

Hangsúlyozza a szép magyar beszéd fontosságát. Példákat sorol fel a magyar Irodalomból, majd az Irodalmi műfajokról esik szó.

A hallgatók figyelemmel kísérik az előadást. Bár kissé szoronganak a szűk padokban, rövid időre mégis iskolásokká válnak.

A hallgatók Nyugat- és Közép- Szovákia járásait képviselik. A komáromi járásból négyen vannak itt, a dunaszerdahelylből ketten, ugyancsak ketten a losonci és fülekt járásból, a lévaiból hárman, az érsekújváriból egy. Legtöbben

Pozsonyból és vidékéről jöttek el: nyolcán vesznek részt az előadáson.

Valón ml késztette őket a jelentkezésre?

Szakképzettségük növelésére törekednek. Bár a tanterem hűvös, kabátban ülnek, mégis figyelemmel hallgatják az előadót. A következő órán közgazdasági alapfogalmakról lesz szó, a munka, a termelékenység, a gazdaságosság kérdéséről. Száraz anyag, de ez ts hozzátartozik a népművelést dolgozók széles körű képzettségéhez. Fáradtságnak, kedvetlenségnek nyoma sincs rajtuk, pedig a legtöbbjük mögött hosszú utazás van, nem is beszélve a szállás körüli problémákról.

— Tegnap este hárman a Palace szállóban kaptunk szobát, s szerencsénk volt, mert 37 koronából megúsztuk.

Miklós Jolán csallóközkürtt lány, a következőket mondta:

— A vásárútt óvodában tanítok már egy éve. Az érettségi után a dunaszerdahelyl konzervgyárban dolgoztam három hónapig. Húsz éves leszek. Be akarom fejezni a pedagógiai iskolát is, a

Si&H&iépisfafa

amelyről kevesen tudnak

tanfolyam után pedig szeretnék a dunaszerdahelyl járásba kerülni. A férjhezmenetelre egyelőre még nem gondolok.

Lehner Katalin a lévai járásba szeretne majd kerülni.

— Jelenleg Nyitrán, a traktorállomás Irodájában dolgozom. 21 éves vagyok, Ipolyságon . érettségiztem 1964-ben. Egy esztendőt dolgoztam az alsóbodakl óvodában, de ezt a munkát képesítés hiányában nem folytathatom.

Végül a 19 éves felsöszemerédl Balogh Mártát kérdeztük meg tervei felöl.

— Az érettségi után Deméndre kerültem, nevelőnő vagyok. Szeretnék majd valamelyik kultúrközpontban vagy könyvtárban dolgozni. Legszívesebben a lévai járásban helyezkednék el. Egyelőre még én sem gondolok a férjhezmenetelre.

Vonzza a város a fiatalokat? Tagadhatatlanul, de azért akad még a lányaink és ftalnk között is néhány, aki szívesen vállal szerepet a népművelésben. Am amint már azt az elején is elmondottuk, ez a szerep többekre kell, hogy háruljon. —os—

Kéméndtől

A kíméndleknak, amint as a bessémolójukből la kitűnt, a múlt esztendőben nem sok idejük jutott a knltúra ápolására. Igaz ngyan, hogy legalább az évzárót kellemesebb környezetben — az izkola előadótermában — tarthatták, mint tavaly. A batyuból Kíménden már szinte hagyomány. Az évzáró e nőikül szerintük mit sem ér.

Igaz, erre le szükség van, nemcsak beszámolókra msg kurtára sikerült pénztári jelentésekre. Azt hiszem, egyetlen Csemadok tag sem vette volna rossz néven, ha Lakatos Gyula clgényzenéjéra valahonnan előkerült volna egy olyan tűzről pattant kéméndl téncczoport le, mint a két esztendeje még műküdó Szurdl és Spétal Marcella által vezetett „Lakodalmas". Az együttes tagjai nyilván férjhez mentek vagy megnősültek.

Még nem Is olyan régen, ha az ember vasárnap délután végigsétált a falun, szép számban találkozott tarka, népviseletbe öltözött sétáló fiatalokkal.

10—12 évvel azelőtt ez a viselet úgy Kéménden, mint Klsgyarmaton, Fáidon, Klczindon vagy Barton még ünneplőnek számított. Ma a piros csizmát felváltotta a tfisarok, a kurta szoknyát a szűk szoknya, a vastag selymet az orkánkabát és a kasmír-kendőt a mohalr-aól.

Hiába, a fejlődést nem lehat megállítani. És ezt nem Íz kívánja senki.

A jövőben Ismét szívesen köszöntenénk a kéraéndleket a zsslizi vagy a gombaszögi dal- és táncünnepélyeken. Ehhez azonban az. szükséges, hogy legalább a „Daloló Garamvölgy" színpadára kerüljenek el.

A táncegyüttes megszervezése nemcsak a kultárhéztól függ. Habár az sem elhanyagolandó kérdés. Tavaly még a mennyezeten folyott az szó, és az ézott papírszalagok között alig pislákolt két-három 25-ös égő.

1968- ban n renoválás céljára 5000.— Kös-t kapott a HNB. Az áj kultárházat pedig csak

1969— 70-ben kezdik építeni. A fain fiataljainak knltúréletével azt hiszem ez a kérdés nagyon Is összefügg. A helyi nemzeti bizottság olnökétől tudtam meg — a beszélgetés közben — azt Is, hogy a szövetkezetben igen kevés a fiatal. Ez a tény bizony sem a termelést, sem a kultúrát nem viszi egyhamar előbbre. Legyünk azonban tórgyilagoeak. A knltárház hiányával nem lehet mindont magmagyarázni, Szorgalomra és akaratra Is van szükség, amint azt a kéméndl diákok zsendülő Irodalmi színpadának produkciója bizonyltja.

GERSTNER ISTVÁN