A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-02-13 / 7. szám
Rhodesia 1965. november 11-én Jen Smith rhodesiai miniszterelnök nyilatkozatot adott ki, amely szerint az ország valamennyi alkotmányos kapcsolata megszűnik Nagy-Britanniával, és kihirdette Rhodesia íüggetlenségét. A gyarmatosítás még a XVI. században megkezdődött Afrikának ezen a részén. 1514-ben a portugálok behatolnak Dél-Rhodesia, akkor Monomotapa néger birodalom területére. 1827- ben a Transvaalból kiűzött matabele törzs elfoglalja Dél-Rhodesia inasone-négerek által lakott területét és hatalmas néger birodalmat alapít 1889-ben, Nagy-Britannia brit érdekszférává nyilvánítja az aranyban gazdag Matabeleföldet és közigazgatásilag a Cecil Rhodes által alapított Brit Dél-afrikai Társaságra bízza, amely meghódítja a Matabeleföldet és a Masoneföldet. Ekkor kapja a gyarmat a Dél-Rhodesia nevet, ami akkor változik Rhodesiára, amikor Észak-Rhodesla Zambia néven függetlenséget kap. A 389 300 km2 kiterjedésű Rhodesia gazdag ország, hatalmas króm, mangán-llthium- és vasérctelepekkel rendelkezik, de mezőgazdasága is jelentős: dohánykivitele az USA mögött a második helyen áll a világon. A földfelosztásről hozott 1931-es törvény lett az alapja a fehér telepesek faji megkülönböztetésen alapuló uralmának; a törvény afrikai és európai körzetre osztja fel az országot. Az európai körzet a legjobb termőföldek összefüggő övezete a vasútvonalak mentén, erre a területre esnek az ország nagy városai és maga a 300 000 lakosú főváros, Salisbury is. Ezzel szemben az afrikaiak számára kijelölt területek kisebb, nem összefüggő földdarabokból állnak. Rhodesia afrikai lakosságának politikai jogairól gyakorlatilag nem lehet beszélni. Az alkotmány értelmében a parlament tagjait a 21 éven felüli európai származású fehér lakosok és az írástudó, angolul beszélő, havi 20 font jövedelemmel, vagy 1000 font vagyonnal rendelkező négerek választják. Ennek megfelelően az utolsó „választások“ alkalmával a 220 000 fehér telepes 50 képviselői mandátumot, míg a 4 millió néger lakosság csak 15 mandátumot szerzett. A fekete őslakosságot a gyarmatosítás kezdete óta a fehér ember szolgájának tartják. A rhodesiai törvények az afrikaiakat rezervácíókba zárják — a négerek csak európai munkaadóik engedélyével élhetnek a rezervációkon kívül. Ha egy afrikait elbocsátanak a munkából, egyszersmind otthonát is elveszíti ás vissza kell térnie a rezervációba. » Rhodesia függetlenségének a fehér telepesek által történt egyoldalú kikiáltása világszerte nagy felháborodást keltett. Az afrikai államok túnyomó többsége politikai és gazdasági bojkottot rendelt el Rhodesia ellen. Az Egyesült Arab Köztársaság lezárta a Szuezi-csatornát a Rhodesiának szánt áruszállítmányok elől. Guinea, Ghana és Algéria csapatokat ajánlott fel egy esetleges Afrika-közi haderő felállításához, a fajvédő Smith-rendszer elleni katonai akció céljaira. A brit kormány is a szankciók mellett foglalt állást s főként az olajembargóval igyekszik térdre kényszeríteni Smithéket. A „független“ Rhodesiában azonban egyelőre még a fehér fajvédők az urak ... Meddig vajon? —fa— tp h e io n i kép esla p Megtalálták ai Artemísz-oltárt Egy osztrák régész kutatócsoportnak a törökországi Ajaszoluk falu közelében, az ókori Ephezoszban sikerült megtalálniok Artemisz istennő templomában, az Artemizionban — mely az ókori világ hét csodája közé tartozott — az istennő oltárát. Ephezosz eredetileg föníciai alapítású város, később a görögök, majd a rómaiak foglalták s tették Asia nevű tartományuk székhelyévé. Ephezosz lakóinak száma az í. e. II. században 230 000 a római uralom idején Kis-Azsia legnépesebb városa. Az Artemisz-templommal kapcsolatos bankja igen nagy forgalmat bonyolított le: az istennő számára befolyó kincseket, királyok, városok és magánosok betétjeit őrizték benne s kölcsönözték ki a papok. Az Ephezosz területén végzett ásatások el sősorban Artemisz templomának feltárását célozták. Maradványait az angol Wood hat évi keresés után, 1869-ben megtalálta. Az újabb fallal körülvett hellenisztikus város romjainak feltárása osztrák tudósok érdeme, akik 1895 és 1908 között végeztek itt kutatásokat. Ezek eredményeképpen szabaddá tették a római agorát oszlopcsarnokaival és díszkapujával, a kikötőtől a színházig vezető 200 m széles 500 m hosszú csarnokutat kapuzataival, a színházat, a könyvtár épületét stb. Magát az oltárt azonban akkor nem sikerült megtalálni. Osztrák régészek egy csoportja, dr. Fritz Eichler vezetésével, 1964 őszén újra hozzád kezdtek az oltár kereséséhez. A munka igen nehéz volt. Akárcsak más antik városokban. Ephezoszban is több kultúrréteg fekszik egymáson. A másik akadály az volt, hogy a régészek 8 méteres mélységben talajvízre bukkantak. De végül ts kifizetődött a fáradságuk: néhány héttel ezelőtt rábukkantak Artemisz oltárára. Most már ismeretes a magassága, s a téli kényszerpihenő után az archeológusok rögtön tavasszal folytatni akarják a munkát, hogy megállapíthassák szélességét is. Az oltárt domborműitek díszítik, melyek állítólag Praxttelész kezétől származnak. Az Artemisz-oltár azonban nem egyetlen eredménye a tavalyi kutatómunkának. Feltártak több szobrot, relief részleteket, melyek a kor magas kultúrájáról tanúskodnak. Egy római épület romjai alatt az osztrák kutatók szarkofágra bukkantak, melyet több mint 200 darabból kellett összeállítaniok. —ta— Az ephezosz! f&ru/n dél! ihat Az osztrák régészek 19B2-ben feltárták és rekonstruálták * Trajanus-kalat Hadrianus templomának maradványai Az egyik sírban találták ezt a vázát, mely az I. a. VI. századbúi származik rwTii
