A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-02-06 / 6. szám

mm Fejezetek a cseh-magyar és a csehszovák-magyar sportkapcsolatok történetéből 4 Ő G SQ tsdtf fa v e fe i 5. A legtöbbet ígérő találkozók Rejtő László Kotek Baumruck Az első két... (vagyis Inkább „másfél“, mert az első mérkőzés hivatalos válogatott volta csak a ma­gyar fél részéről kétségtelen)... magyar—cseh ta­lálkozó még nemigen sikerült. Nem érett meg. Az elsőn, 1903-ban nem Is az akkor még csak alakulgató cseh szövetség csapata szerepelt Pesten, hanem néhány szürke csapatból: a Sport Favoritból, Unlonból, Vlnohradyból és kisegítésként a csehné­­met DSC-ből összeállt kombinált (ez ki Is kapott 2:l-re). A második mérkőzésre Is Pesten került sor. Erre sem Jöttek el a Slávta bajnok Játékosai. Elsősorban azért nem, mert Koäek, a nagy csillag előzőleg egy pesti Postás—Slávia meccsen összeakaszkodott Feke­tével és Csüdörrel. Kiállították, sőt az MLSZ átírt a Cseh Labdarúgó Szövetséghez, a CSF-hez és ga­ranciát követelt, hogy a közelgő válogatott mérkő­zésen Koäek sportszerűen, fegyelmezetten viselkedik. Mire a Slávia valamennyi Játékosa (egy kivétellel) különböző ürügyekkel lemondta a pesti utazást (1:1 lett az eredmény.) ■ Az angolverfik Hanem mostl 1900 októberében! Prága nagyon készült. Nagyon felajzotta közönsé­gét a Sláviának a közelmúltban elért sikersorozata. Ekkor már leszerződtették a plroscsillagosok Madden mestert. A nagyszerű skót edző olyan rendet terem­tett a sztrájkokkal, veszekedésekkel megzavart egy­kori nagycsapatban, hogy — még nagyobb lett, mint valaha voltl Eltávozott, sértődött sztárjai, Baumruck, Heyda, Koäek egyévi hűtlenkedés után hanyatt-hom­lok vlsszaözönlöttek a Slávlába, otthagyva szegény Spartát, amely pedig — ttz évi töprengés után! — végre elhatározta, hogy labdarúgó szakosztályt ala­kit. Micsoda diadaléve lett az 1905/6-os évad a Slávlá­­nakl 1908 első felében például 25 csapattal 28 mécs­esét vívott s' legyőzte többek között a holland válo­gatottat 8:0-ra, a londoni Pllgrlmset 7 0-ra, a Sout­­hamptont 4:0-ra, az I. FC Nürnberget 12:2-re, a Pos­tást 8:0-ra. ■ Baumruck a pályán belül és kívül Akit nemcsak csodáltak Budapesten, nemcsak el­ismertek, hanem szerettek Is, az elsősorban Baumruck Henrik volt. A Sláviának már hosszú évek óta első csillaga. Félelmetesen gyors Jobbszélső. Középterme­tű, zömök, jóerejű Játékos. Nem sztár-típus, kellemes, szerény ember. Civilben — cvlkkert hordott... Ml Jellemezte Játékét? Villámgyors lefutásai, pontos puha beadásai, közben éles kapuralövésel, no meg végte­len önzetlensége. ■ Ezzel szemben Koäek Koäekot más fából faragták, mint Baumruckot. Kemény fából... Csodagyerekként kezelték. Mikor először Jutott be a válogatottba, még 17 éves sem volt. Ezen Prágában mindenki elámult. Persze Pesten ettől nem estek volna hasra. A sakkal kisebb lét­számú magyar futballgárdából került már a váloga­tottba 17, sőt 18 éves gyerek Isi (Fiatal volt az egész magyar foci...) Milyen volt Koäek? Hogy a ma olvasóihoz némileg közelebb hozzuk ezt a remek futballistát, a két vi­lágháború közt szerepelt egyik leghíresebb magyar Játékost kell emlékezetbe Idéznünk: Toldi Gézát. Ko­­äeknek kitűnő volt a labdakezelése. Félelmetes átütő erő volt benne, erőteljesen, sőt sokszor erőszakosan Ax utolsó magyar—cseh vilogatott mérkőzés Budapesten 1808. Április S-én. SStét Ingben a ma­gyar Játékosok Játszott, bombaerősen lőtt kapura. Ennek ellenére — amiben szintén Toldi ősének mutatkozhatott volna — teljes mértékben be tudott Illeszkedni a csapatjáték­ba. ■ Végre a legjobbak A cseh válogatott kifejezetten a Sláviára épült. Pedig az őszi évadnyitó eredménye (FTC—Slávia 5:5 a Millenárison) alapján sokan már elparentálták a piroscslllagosokat. „Főnyevesztett csillagok ... meg­kopott sztárok ... primadonnák hang nélkül... csök­kent a híres ruganyosságuk ... összjátékukba sok­szor csúsznak hibák ... Kombinációjuk híres gyorsa­sága eltűnt, lelassultak..." De hát a Pardubice el­leni 9:0, a Hanauer FC elleni 8:1 (ötöt Koäek lőtt), és a többi cseh csápat legjobbjaiból kiállított „el­len-válogatott“ 6:1 arányú legyőzése szinte kötelező­en Irta elő, hogy legalább (1) kilenc Slávia Játékos legyen a válogatottban. Csak a Sparta tehetséges középfedezete, Reíek és a Meteor nem kevésbé Jeles Jobbfedezete, Kopeck? szorította ki az amúgy is sé­rült Benda I-et és Kotouöot. így állt ki a cseh csa­pat: Jenlk — Benda II, Vesely — Kopeck?, Reüek, Milda — Baumruck, Mal?, Jenny, Koäek, Vanék. ■ Hét (I) magyar újonc Magyarország tervezett csapatát némiképpen meg kellett változtatnia, a válogató bizottságnak, mert Révész MTK és Bródy FTC éppen október 1-én be­vonult katonának. Gorszky sérülten, Borbás betegen nem jöhetett számításba. Egy sereg fiatal erő került a csapatba, nem is csak kényszerbőll Domonkos László, az MTK vékony, csupa Ideg, higanymozgású, vakmerő, remekül vetődő (!) kapusa. Igaz, már elődje, Izsó László is vetődött olykor-olykor, dé az még Inkább csak „eldőlés“ volt. Eldobni magát, olykor szinte vízszintesen repülni a kapuvonal fölött, robfnsonáddal menteni (az angol Robinson kapus híres módján) Domonkos védett Magyarországon — sőt talán az egész kontinensen — elsőként. Újoncként szerepelt Molnár I. Is, az Újpest hátvéd­je meg Schaschek, aki Gorszkynak és Szednlcsek, aki Bródynak a helyét töltötte be. Viszont közkíván­­ságra, „önmagáért“ lépett elő a válogatottba a feno­menális Bíró Gyuszl, az angol profik fölényes, ma­gabiztos, nagyvonalú, széles látókörű fedezettjáté­kának magyar megtestesítője. Végül a válogatók nem tudván választani az Új­pest és a Ferencváros balösszekötője, a 19 éves Mol­nár II Imre és az alig 17 éves Schlosser Imre között, mindkettőt betették a csapatba. A fiatalabbat, Schlos­sert balszélsőnak. így alakult ki a csapat: Domonkos MTK — Manglitz FTC, Molnár I. UTE — Schaschek BTC, Szednlcsek (Törekvés) Bíró MTK — Sebestyén MTK, Károly MTK, Horváth BTC, Molnár II. UTE, Schlosser FTC. ■ „Paprika“ Óriási érdeklődéssel várta Prága ezt az „Igazán első teljes" válogatott cseh—magyar mérkőzést, A Slávia kellemetlenül széles pályáját a magyarok soha sem szerették. Nem érvényesült a Sebestyén- Károly „sztár“-pár rövid adogatás játéka rajtal 6000 néző vette körül a Játékteret. Első ízben lepte meg Prága közönségét (és a magyarokat isii, hogy a ren­dezőség program-füzetet készíttetett, „Halftime“ (Fél­idő) címmel, telve a Játékosok fényképeivel, adatai­val, érdekességekkel. Az ifjú görbelábú, csavaros eszű és csavaros lab­­dájú Schlosser prágai bemutatkozása döntő sikerrel Járt. Szellemes meglepő cselei, gyors és tökéletes labdakezelése, pompás beadásai, közben hatalmas bomba-lövései már a következő évek körülrajongott csatárfenoménját vetítették előre. Az esélyes cseh csapat egy pillanatra sem tudott felülkerekedni. Schlosser és Sebestyén, a két szélső olyan tempót diktált (Slózinak nagyon „ízlett“ a széles pálya!), hogy ezzel lerohanta a szintén mindig nagy iramban kezdő Slávla-Játékosokat. — Ez a futballban a magyar „paprika“! — először hangzott el ez után a meccs után (cseh újságíró részéről) a később közkeletűvé vált — bár nem mindig helytálló — megjegyzés. Bár a cseh csapatnak akadt mentsége — Milda mégsérült és a második félidőben végig hiányzott — a végeredmény, a 4:4-es döntetlen a magyar válo­gatott eddigi legnagyobb sikerét Jelentette. Vastaps­sal búcsúztatta a közönség a magyar tizenegyet, bol­dogan, hogy Koäeknak az utolsóelőtti percben sike­rült legalább egyenlítenie, hiszen a 4:3-as vereséget már majdnem minden néző elkönyvelte. 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom