A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-05 / 36. szám

által eldobált narancshéjat szedtem fel, megmostam a kútnál, és ez volt az ebédem. Nemegyszer úgy vacsoráztam, hogy el­mentem a Lafayette-áruház büféjébe, és összeszedtem a megmaradt kenyőrdarabo­­kat és kiflivégeket. Egyszer véletlenül megnéztem - a Follés Bergére műsorát. Gondoltam egyet, elkészí­tettem jó pár díszlettervet, megálmodtam •'"'■■TiaP FOLIES BERGERE Ketten a Folies Bergere táncolnál köiUl (Foto - MTI — Molnár Edit felv.) A szlnpompés, káprázatos revü egyik jelenete egy pár színpadi képet és elvittem a tulaj­donos Igazgatóhoz, ö megnézte, s azt mon­dotta, jó — jöjjön két év múlva. Hát két év — töprengtem — emlékezik Gyarmathy. — Hogy élek még két évig? Azt csináltam, hogy a szállodában ,ahol laktam, kifestettem a szobákat, máshol Is vállaltam hasonló munkát, de két év múlva, hónom alatt ren­geteg rajzzal, beállítottam a revüszínhéz Igazgatóságára és azóta is Itt dolgozom. Gyarmathy nagy művész, Közismert, hogy a félfasiszta Horthy-rendszer, az úri Magyar­­ország nem becsülte meg az alkotókat. Jó­zsef Attila a vonat alá vetette magát, Bar­tók Béla Amerikába vándorolt, Kozma Jó­zsef zeneszerző Franciaországba távozott. Czóbel Béla festőművész Is az emigrációt választotta. Olyan nagy magyar tudós, mint Szilárd Leó, Is el kellett hogy hagyja hazá­ját. Gyarmathynak is a vándorbot jutott, de Gyarmathy a maga területén, a művészi re­­vüszínház újjászületésével és továbbfejlesz­tésével nagyszerűt alkotott. SZEBELKÖ IMRE, a Hét magyarországi munkatársa

Next

/
Oldalképek
Tartalom