A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-09-05 / 36. szám

éljék magukat a fasiszta katona feladatéba, és a fasizmusról alkotott elképzeléseiknek megfelelően viselkedjenek. Mindenki, — aki résztvevője az ilyen játéknak — kell, hogy beleélje magát abba a szerepbe, ame­lyet kiválasztott vagy feladatul kapott. Az utóbbi esetben mind azt meg kell tennie, amit a feladat teljesítése megkövetel, A fiatal ember lelkesedve éli bele magát az ilyen feladatok teljesítésébe. Ugyanezt figyelhetjük meg azoknál a na­gyobb gyerekeknél, fiatal embereknél, akik már a felnőttség határán állnak. Játékuk közben — gyakran huligán csoportok ke­retén belül — annyira beleélik magukat feladatukat teljesítésébe, hogy a meglévő természetes gátlásaikat is legyőzik és tel­jesen másként viselkednek, mintsem akkor viselkednének, ha ennek a tevékenységnek nem lennének részesei. A romantikának ez a vonása, amely egyébként egy egész rend­szerhez kapcsolódik, a fiatal embereket gyakran a felismerhetetlenségig fanazitál­­hatja. Játékuk közben az a szándék vezérli őket, hogy megszabaduljanak az idősebb, úgyne­vezett maradi emberek viselkedési modo­rától. Eredetiek akarnak lenni. Az eredeti­ség utáni igyekezetük oly messzire nyúlik, hogy az élettől való menekülés közben, — mely szerintünk szürke és unalmas — el­jutnak a huligán egyenruháig. Valamennyi­en úgy szólván teljesen azonosan öltözköd­nek. Megfigyelhető azonban, hogy a kirí­vó öltözet fajtát nem saját maguk gondol­ják ki, hanem kopirozzák. Látott már va­laki tatár módra öltözött huligánt? Vagy pedig arab, Illetve eszkimó öltözetben? Nem. Cowboyokat utánzó öltözetet viselnek. Tel­jesen egyformán fésülik hajukat, hasonló cipőfajtát, nyakkendőt viselnek, egyforma grimaszokat vágnak. Némely kapitalista országban az ifjú ter­mészetes romantikus játékosságát gyakran egyházi vonalra, síkra terelik. És Így a fia­tal ember az után vágyakozik, hogy a leg­szigorúbb szerzetesrend tagja lehessen, hogy mindenki tudja róla, milyen hős, hogy mennyire szenved és hogyan mond le a vi­lági örömökről. Napilapjaink és folyóirataink hasábjain elég gyakran olvashatunk cikkeket, érte­sítéseket fiatal rendzavarók, kicsapongók — huligánok cslntalanságalról. Az ellenük folytatott har.c eddigi formál kevésbé nyil­vánultak hatásosaknak. Az új törvénymó­dosítások az eddiginél szigorúbban érinte­nek minden megjavithatatlan rendbontót és egyéb társadalomellenes elemet. Miért voltak az eddigi módszerek kevés­bé hatásosak? Jelentenek majd az ez irány­ban foganatosított új intézkedések lénye­ges javulást? Az egyén gyermekkortól való fejlődése a felnőtt korig folyamatos. Helytelen az az elképzelés, hogy az ember egy bizonyos napon megszűnik gyermek lenni és egy­szerre felnőtté válik. Már a gyermek felfo­gásában és viselkedésében megjelennek lassanként a fiatal emberek gondolkozásá­ra jellemző megnyilvánulások. A gyermeki játékokban egyre több és több olyan érdek­lődéseket eláruló vonások keverednek, ame­lyek korántsem gyerekesek . A gyermek­ként gondolkozó fiatal ember a felnőtt em­ber erejével bír. Ezenkívül a nemi ösztön is hatni kezd, amely a férfiaknál éppen a 18-lk életév körül a legerősebb. A még félig-meddlg gyermek ésszel gon­dolkodó fiatal férfira hat a kalandos film, a rádió és főleg a televízió által tálalt ro­mantika. E korban arra törekszik a fiatal férfi, hogy megszabaduljon a gyerekesség -összes ismertetőjegyétől és valamennyi meg­nyilvánulásában a felnőttekhez akar hason­lítani. Ugyanakkor szeme előtt lebeg az erős, bátor, de egyben durva és az elvekhez minden úton ragaszkodó férfi eszményképe. Miképp lehetséges az, hogy ezek a telje­sen szép eszmék elhajlott formában, éppen a huligánok garázdálkodásaiban nyilvánul­nak meg? Olyan formában, amely ellentét­ben áll valamennyi becsületes ember felfo­gásával, elképzelésével. A fiatal emberek csoportokban, (galeri) kisebb egységekben társulnak, ahol közö­sen hódolnak játékainak. Igen, a Játékok­nak. (Nem tévedés ez részünkről.) Garáz­dálkodásuk tulajdonképpen egy állandó Já­ték. Ugyanúgy játszanak, ahogy a legártat­lanabb gyermekkoruk óta játszogattak. Já­tékuk jellegét azonban a fiatal emberek­nek a felnőttségről alkotott elképzelése módosítja. A gyermekkorhoz hasonlóan, amikor a gyermekek játszanak katonásdlt, betyárt vagy rendőrt, játszanak a huligán csoportokban is, azonban kissé mégis elté­rően. A gyermekjátékok is tartalmazzák az erkölcstelenségeknek, Illetlenségnek vala­mely vonását, egyszóval, tartalmaznak va­lamilyen tiltott elemet. így a betyár- és a csendőrre való játszás közben minden eszközt fel kell használniuk ahhoz, — azoknak, akik a betyárokat „tes­tesítik meg“ — hogy megvédjék magukat az elfogástól. Ugyanígy van ez a csopor­tos katonásdlra való játszás közben Is. Azok, akik a németeket „játsszák,“ kell hogy bele­Hollgán-banda New York utcáin «Mi w • a » I egyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom