A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-25 / 30. szám

Nem egészen egy kórházi ágy 1000 lélekre • Járási higiéniai állo­más egy villa manzárdjában • Lesz kád- és zuhanyfürdője, strandja Galántának? • Mikor dől össze a diószegi patika? 2500 diák — egyetlen fogász • Röntgenlaboráns vagy benzinkútkezelő? Dr. Cellárik a tervekről, gondokról beszél Á nagy és gazdag Járások közé tartozik Galánta. Nagy, mert 1960-ban hozzácsatolták a vágseilyei és szeredi járást is, ala­posan meggyarapodott hát területben és lélekszámban. Gazdag, mert bőven termő földjei osztják az áldást, gabonát; gyümöl­csöt érlelő, állatot nevelő vidék ez, s az utóbbi években még két, ezreket foglalkoztató, kenyeret adó gyár is épült a terüle­tén. Annál nagyobb megütközést kelt, annál hihetetlenebből hangzik, hogy egészségügyileg az ország legelmaradottabb területe. A helyzet annyiban javul a járásban, hogy Vágtornócon 1988- ban felépül egy körzeti egészségügyi központ, Farkasdon és Ne­gyeden pedig a tervezett három körorvosi központ és a gyógy­szertár is elkészül 1987—68-ig. Viszont fejfájást okoz a diószegi patika, alátámasztott, repedezett falaival, amelyet éppen ezért a járási higiénikus időnként becsukat, aztán megint csak meg­nyílik, hiszen a nagyközség nem maradhat patika nélkül. Zárás után értem Diószegre, szerettem volna benyitni a győgyszertár-Egy statisztikai összehasonlítás frappásan tárja az olvasó elé a helyzetet: míg a többi szlovákiai járásban ezer lakosra átlag hat kórházi ágy jut, addig itt 0,8 ágy áll ezer kórházi kezelést igénylő beteg rendelkezésére. Mit jelent ez a gyakorlatban? Azt, hogy a betegek nagy részét kénytelenek elhelyezni a nagyszom­bati kórházban, amellyel van bizonyos megállapodásuk is, de ha Nagyszombat sem tudja befogadni a beteget, akkor a betegszál­lító autó kocsikázhat, házalhat egyik kórháztól a másikig. Azt is jelenti, hogy a szakvizsgálatra szoruló beteget Pozsonyba kell szállítani, ami nem olcsó mulatság. Nézzük! hát, milyenek is az egészségügyi létesítmények a járás­ban. Magának Galántának negyven ágyas kórháza van és így a négy alapprofillal (belgyógyászat, sebészet, nőgyógyászat, gyer­mekgyógyászat) sem rendelkezik, csupán belgyógyászati osztá­lya van. A berendezés is többé-kevésbé elavult, holott a modern orvostudomány segítségére ma már mindenütt a legmodernebb segédeszközök állnak. A járási higiéniai állomás is egy villa manzárdjában kapott elhelyezést abszurd körülmények között. Egy nagyon fontos feladatot, a rendszeres víz- és tejvizsgálatot sem-tudják itt elvé­gezni a helyszűke miatt, a mintákat Pozsonyba kell küldeni, s fö­lösleges ecsetelni, hogy mint minden másnál, az egészségügynél sem szolgál a köz javára a hosszadalmas eljárás. Mint ahogy az sem növelte az egészségügyi közbiztonságot, hogy az idei 189 fertőző sárgaságban megbetegedettet nem lehetett azonnal kór­házban elhelyezni, izolálni, napokig otthon kellett maradniok, ami a további fertőzés komoly veszélyével járt. Hogy mégsem lépnek fel járványok, az az orvosok nagyon becsületes, csaknem százszázalékosan végrehajtott oltásainak tudható be. 1960-ig egyetlen helyiség állt a tüdővizsgálatot végző orvosak rendelkezésére. Míg az egyik sarokban a betegeket vizsgálták, a másik sarokban a nővérek köpeteket vettek, a harmadikban folyt a vérvétel. Laikusoknak ez a helyzet talán nem mond so­kat, de az egészségügylek haja égnek mered tőle. Ma már más a helyzet. Egy eléggé félreeső helyen ugyan, és egy félig romos házban, de bent szépen kifestve, tisztán tartva találjuk a tbc­­állomást, külön röntgeneikével, köpetvizsgálóval, stb. Mit hiányolnak még a galántaiak? Szükségük lenne egy ki­józanító szobára. Sajnos, a galántai járásnak szlovákiai viszony­latban erre valóban komoly szüksége van. Olyan vállalatot ke­resnek, amely még ebben az évben tudna szállítani egy svédhá­zat erre a célra, mert a JNB tanácsa megszavazta a szükséges iBsszeget. Nyári szabad fürdőre, strandra is áhítoznak a galántai­ak, bár ez nem függ össze közvetlenül az egészségüggyel, az azonban már igen, hogy kádfürdője sincs a városnak. Komoly problémát jelent, hogy nincs módjukban egy gyógyszerraktárt és egy légoltalmi raktárt létesíteni. Épül a vfingsellyel kórház, de az átadás terminusát Ismét elhalasz­tották ha, hogy belülről megtekintsem, de a szigorú patikus a még szi­gorúbb rendeletekre hivatkozva, megtagadta a belépést. A hangulat elég pesszimista. Az 1957-től követelt kórház nem­csak mint járási székhelyet illette volna meg Galántát, de mint a felvásárlásban győztes járást is. Most is olyan hangok hal­latszanak, hogy a tervbe vett 900 ágyas kórház felépítésének terminusa megint kitolódik, hogy előbb Malacky, vagy Bratisla­va új lakótelepe, Strkovec kap kórházat. Dr. Kilinger, a galántai kórház főorvosa azonban azzal a hírrel örvendeztetett meg, hogy tudomása szerint éppen előző napon dőlt el a nagykórház sorsa, az illetékes szervek a tervet és költségvetést jóváhagyták, amely szerint 19B6-ban megkezdik az építkezést. Vágsellyén a helyzet kedvezőbb, mint a járási székhelyen. Megnéztem a kis, 65 ágyas kórházat, amelyhez most emelnek egy 240 ágyas új épületet. Ez azonban a 0,8 arányon nem változ­tat, hiszen az állandóan növekvő Duslo amúgy is igényli már a fokozottabb egészségügyi ellátottságot. Dr. Cellárik, a kórház igazgató-főorvosa meséli, hogy 1954-ben, még mikor Vágsellye önálló járás volt, magánlakásokból tákol­­tak össze kórházat, hogy valamiképp enyhítsenek a szükségen. Az ugyan már a múltté, hogy a rendelőintézet falai összedől­tek, de a jövő nagyon nehezen akar jelenné érni. Az új épületek befejezésének terminusát ismételten kitolják, kevés az építőmun­kás és szívesebben dolgoznak lakóházépítkezéseknél, mert állí­tólag ott nagyobb a prémium-lehetőség, mint a középületeknél. A kórházhoz 42 orvosi és személyzeti lakást igényeltek, aminek csak a felét hagyták jóvá, s törölték a tervekből a kórházi gyógyszertárat is. Félő, hogy ezek majd újabb nehézségeket szülnek. Az építkezéseknél gondolni kell a következő évtizedek fejlődési ütemére. De baj van a szakemberek körül is. Pillanatnyilag 2500 diákra egyetlen fogász jut. Fiatal orvosoknak, akik mindenáron a fővá­rosban akarnak kikötni, a galántai és Pozsonyhoz közel eső más járások csupán ugródeszkát jelentenek. Kórházakban általános gondot okoz — s ez itt sincs másképp — a képzett röntgenlaboráns hiánya. Miért nehéz ilyen szakem­bert kapni? Több oka is van. Dr. Cellárik megmagyarázza: ha le­het, inkább gyárakban helyezkednek el, hiszen ha a golyóscsap­ágyak esetleges hajszálrepedéseit fényképezi, átlagfizetése 2000 korona körül mozog. Ha élő emberi test „hajszálrepedéseire“ vi­lágít rá, azaz mint kórházi alkalmazott dolgozik, alig éri el az 1000 koronán valamicskével felüli átlagot. S ha már gyárakban sem helyezkedhet el a szakmájában, akkor inkább elmegy gép­kocsikísérőnek, vagy benzinkutasnak. Ezek nem légből kapott példák. Miért szüntették meg az egészségügyben a veszélyességi pótlékot, ha más foglalkozási ágakban most is magától értetődő, természetes juttatás? Sok a gond, a megoldatlan kérdés, amit máról holnapra közmegelégedésre elintézni aligha lehet, de a galántai járás ille­tékeseinek nem szabad nyugodniok, míg a statisztikai kimutatá­sok adatai szerinti utolsó helyről nem küzdik fel magukat a jó átlagba (ami nálunk európai viszonylatban is jó színvonalat je­lent), hiszen valójában nem statisztikai adat-szépítésről, de élő, dolgozó, egészséges és boldog élet után vágyó embertársaink ez­reiről van szó. ORD0DY KATALIN

Next

/
Oldalképek
Tartalom