A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-18 / 29. szám
Nyílt levél Kedves Karcsi! Nem tudom, hol lehetsz, milyen címre küldhetném ezt a levelet. Régi címedre nem küldhetem, ' régi címed elmosta a Duna — kis házad fölött, melynek teraszán tavaly nyáron egy egész vasárnapot átvitatkoztunk, vidáman fanyar és ravasz otellóbor mellett — házad fölött összecsaptaka hullámok. A minap kint jártam: láttam, illetve nem láttam, csak a szennyes vizet házad helyén ... Azóta állandó gyamoridegességgel küszködök. Az újságok milliárdos károkról cikkeznek, ismerőseim, vérmérsékletük szerint, szitkozódnak, vagy könnyes hangon siránkoznak. Hát veled, mi van barátom? Egy közös ismerősünk találkozott veled, állandóan többnapos szakállal, szótlanul dobáltad a követ. Ismerősünk köszönését se fogadtad, keresztülnéztél rajta, mint az üvegen. Nem, nem sértődött meg, megérti határtalan dühöd, végtelen elkeseredésed. Én se vigasztalni akarlak, merő képtelenség lenne ... Milyen büszkén mutogattad vadonatúj házad, a két frissen bútorozott lakószobát s a csempézett, ragyogóan tiszta fürdőszobát. „Ezzel a két kezemmel.. .“ mutattad fel aránytalanul nagy, barna tenyered ... Igen, a házad, melyet tavaly nyáron „szenteltünk fel“, vidáman, otellóbor mellett — ha képletesen Is — saját kezeddel építetted, azzal a kézzel, amely most bőszült konoksággal szórja a követ az átszakadozott, fellazult gátakra. Itt nincs mese, minden vigasztaló sző, mindenfajta részvét nyilvánítás menthetetlenül frázissá válik. Az ember agya nem képes itt csak olcsó, lapos, undorítóan nyálkás közhelyek kitermelésére. Fáradhatatlan dühvei dobálod a követ a gyilkos vízbe, ismerőseiden, barátaidon keresztülnézel, mint az üvegen, egyedül vagy, egyedül akarsz maradni a vízzel, amellyel számadásod van. Egyedül... S lám, már olvasom is: „július ötödikén, lé óra 42 perckor végre sikerült betömni az átszakadt gátat.“ Fölegyenesedsz s megtörtöd homlokod. Talán körül is nézel s meglátod: nem vagy egészen egyedül. „Végétért a pofázások ideje?“ — kérdezed jól ismert modorodban. Sor került az egyetlen értelmes beszédre: a tettre. Tudom, számodra most ez sem vigasz: se a gyűjtési akció, se más egyéb. Azt magadtól is tudod, hogy családod nem éhezik, nem éhezhet. Ismered az országot, amelyben élsz. Méltányolod is, fáradtan és dühösen is méltányolod, ami most az érdekedben történik. Pénzre van szükséged és építőanyagra. Köre, téglára, mészre, gerendára. Bizonyára hallottad, hagy az ország üzemel épp ezt a holmit küldik Csallóközbe. Méltányolod, de fárad vagy megköszönni. Az viszont jól esik — tudom, ismerlek —, hogy nem vagy egyedül. Szeretettel köszönt barátod: Zs. Nagy Lajos A legértelmesebb beszéd: a tett ezt vallják a Csemadok vágsellyei helyi szervezetének színjátszói, akik július harmadikán bárosuk szabadtéri színpadán bemutatták Nicodámi: Tacskó című színművét. A darabot a rossz időjárás ellenére is szép számú nézősereg tekintette meg, s ami ennél is dicséretreméltóbb, a csoport az előadás teljes bevételét az árvízkárosultak megsegítésére adja s így az elsők között kapcsolódik be a Csemadok KB által indított segítőakcióba. Példájuk, lelkesedésük követére méltó. Az alábbi fényképek az említett bemutatón készültek. 6 árvízi A Csallóköz nem adja meg magát Nagymegyer nyugodt mindennapi életét éli, pedig a várostól alig kőhajításnyira, & vasúti állomás mögött ott a víz. A gátakon még őrködik a készültség, de a víz szintje már megállapodott és a város a veszély utón érzi magát. Csak gyerekeket nem látni az utcákon, a nagymegyeri pionírok nyári táborokban vannak elhelyezve, elvitték őket a veszély Idején. • Tarcsi Imrének hetek óta életeleme a víz, olyan barnára sült a tűző napon töltött sok-sok óra alatt, mint egy tengeri nyaralóvendég. A tenger még helyben is lenne, az egész nagymegyeri határ egyetlen nagy tenger, de sajnos, nyaralásról szó sem lehet mellette. S még inkább nem lehetett, amikor ez a tenger megindult a város felé, el akarta nyelni és csak a megfeszített munkával épített gátak tartották vissza, hogy birtokába vegye. Tarcsi Imrével kis vasúti járgánnyal járjuk be a vasútvonal mentét, ahol legnagyobb volt annak idején a veszély, A töltés oldalába ezer és ezer zsák homok van berakva, legtöbbjét úgy helyezték el, hogy a víz már derékén felül ért, le kellett belé merülni és a zsákot szorosan odailleszteni a másik mellé. Tarcsi Imre mutatta meg az embereknek, hogyan kell ezt csinálni. Nagymegyerre váratlanul és alattomosan, hátulról egy vízelvezető kanálison tört a csicsói gátszakadás vize. Derült égből villám, nyugalomból negyedik fokú — a legszigorúbb — készültség. Negyvennyolc óráig tartott a megfeszített küzdelem. A töl-