A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-11-21 / 47. szám

SZIYLPAN SCS1PACS0V:

Kunyhó

Kunyhócska-csorda — kémények, tetők.

Fa tekenők kerek-kövéren

az ősi lét címereképpen__

Füst és korom fürösztött vaskosfalú vas üstök — átalvirrasztott éjszakán forgathatod vas rúd fokán.

Rakott gerendafal, festett zsaluk — s ki látja? — a háztető fölött antenna csöppnyi csápja: kunyhód kicsiny, de kék képernyő vászonán országok zajganak, s üvölt az óceán, zászlók villognak és kürtök rivallva zengnek ... Kunyhód ilyennek is megismerték, ilyennek.

A múltat és jövőt álmodja ... Imcsak, ott a televízió s a szent ikon-sarok.

KÄRPÄTY CSILLA fordítása

LEONYID MARTINOV:

Csillagváros

Az ég

Csillagvárost lebegtet.

Hona ott van az űri hidegnek.

És jár ott egy autóbusz, hófehér,

S az antennákon zúzmara ezüstje.

S folyvást beszél,

Egész nap, reggel-este A rádió — télen-nyáron bemondja, Mely állomásról indul s merre megy Rakéta; és az órák mutatója Is ezt hadarja csak egyre serényen. S a Földre vágynak ott az emberek, A Földre, mely úszik az égen.

GARAI GÁBOR fordítása

VERA SEDLÄKOVA RAJZA

BORISZ SZLUCKIJ:

Tizennyolc év

JEVGENYIJ VINOKUROV:

Élni

Szaladj! A trolibuszI Rohanj utána!

Cipót viszel. Elejted. Fölveszed.

Az élet sűrű összevisszasága körülkerít, pörög-forog veled.

És hogyha elevenen keresztre feszítenének: e percben, tudom, azt a jégkrémet kívánnád esengve, amit mohón kibontasz a buszon.

Divatlap: kazlat hord fején a dáma.

A fodrászüzlet ajtaján lesem: regiment lány ül sorban, élni vágyva, hajkazluk nő, nő, győzedelmesen. Deszka-résen kitörve kér világot a peronon egy hajtás zöld hegye.

Vagy élni vágyva újra kivirágzott a holt deszka, mint Áron vesszeje? Pöttöm gyerek a kertben, zsendülő, friss pitypang között, a kék ég ráterül. Nagydobra verve: élni akar ó is — csörgőjét rázza rendületlenül.

RAB ZSUZSA fordítása

Másfél bőrönd volt minden vagyonom, másfél bizony, nem két egész.

Benn lim lomok, s értékek légiója, benn irgalmatlan szomjúság a jóra, hatalmas, mint észak folyója és összekuporgatott szavaim életreszóló, féltett javaim, s mint Hétf oly ó-közén a földek, mint kozákvállak, szélesek, kemények, tájszólásom hangzói mennydörögtek; közösek és gazdátlanok: mind az enyémek.

Volt másfél öltözet ruhám, egy nadrág, két zakó, de mosolyom bevehetetlen, a lábam könnyen rúgtató.

Volt másfél versem is, kusza sorok, alig volt ritmusa, tizennyolc éves voltam, és bár a kupéban nem jutott ülés, de Moszkvába vitt a vonat.

Másfél bőröndöm volt, csupa kacat, lim-lomok, javak légiója, és irgalmatlan szomjúság a iára.

SZÉKELY MAGDA fordítása

9