A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-24 / 43. szám
Egyszer, kicsim nagyon büszke leszel majd apádi-a — mondta mama és karbatett kézzel állva rám mosolygott. Mama gyakran mondott olyan dolgokat, amit én nem értettem, dé figyelmesen hallgattam szavait, mert éreztem, hogy fontosak. — Egyszer, kicsim, szégyenkezés nélkül nézhetsz maid a napba, szabadon, járhatsz az utcán és nem fogod rühes kutyának érezni magad Apád és mi egy főbb világot teremtünk nektek Te éppen olyan büszke leszel apádra, mint én. Mama tett-vett a kis szobában, lassú, szomorú dallamot dúdult és mosolygott. Mama és apa négerek voltak. Ötéves voltam, de megértettem hogy én is az vagyok. Volt egy kisbúgom. Sötét bőrű, fekete hajú csöppség, villogó fehér fogakkal. Nemrég tanult meg járni. Nem szerettem, ha a fehér gyerekek megbámultak. Egyszer hárman nekem jöttek, néger, néger, kiáltozták. Megértettem, hogy mi sok mindent nem tehetünk, mert négerek vagyunk. PATRICIA HALLET* : Apa Ügy, de úgy szeretném, ha nekem is fehér lenne a bőröm, jó istenkém, ki vagy a mennyekben, szépen kérlek, add, hogy én is fehér legyek, így imádkoztam, csendesen, amikor egyedül voltam. Apa magas, széles tenyerű ember volt, kezét kezemben tartva ujjammal követtem tenyere vonalait. A vonalakat autóútnak képzeltem, én voltam az autó. Apának beszédes volt a tekintete. Mikor barna szemébe néztem, gondolataiból olvastam. 'Apa elszomorodott, mikor kinézett az ablakon. — Apa, miért vagy szomorú, ha az ablakhoz mégy? — kérdeztem. — Ne gondolkozz többet, ha ez szomorúságot okoz neked — mondtam. — Igazad van — válaszolta és széles tenyere közt tartva, megsimogatta kis kezemet. — Mennyire igazad van, kisfiam. Nagyon büszkének éreztem magam. Néha apa és mama halkan beszélgettek. Ilyenkor apa arca izgatott volt, szeme villogott. Apa rűindig hadonászva beszélt. Mama csak hallgatta és mosolygott. Mama mindig ugyanaz volt, erős és megnyugtató. Apa korán reggel járt munkába, és már lemenőben volt a nap, amikor hazatért. Amint léptei alatt megcsikordult a kavicsos kerti út. Suzy, a kishúgom és én elrejtőztünk a nehéz bejárati ajtó mögött. Apa nem vett volna észre bennüket, ha Suzv bután el nem neveti nagát. Hiába figyelmeztettem folyton, hogy maradjon csendben, mindig zajt csapott. Mama azt mondta, hogy Suzy nem tud bújócskát játszani. Mennyi minden van, amit még nem tudunk! Amikor apa meghallotta Suzy hangját megfordult erős kariába vett bennünket. magasra feldobott és még a levegőben elkapott mindkettőnket. Sikoltoz.unk • Ausztráliai írónő és nagyokat nevettünk. Milyen boldogok is voltunk! Vacsora után mama énekelt. Suzy apa ölébe mászott, fejét szakáilához dörzsölte, ujjávar megsimogatta apa arcát, utána a sajátját. Mama énekelt és varrogatott. Én a lába előtt, a földön ültem. Nem mindig értettem, mit énekelt, de szépen csengő hangja volt. Apa behunyt szemmel, mosolyogva hallgatta. Mama éneke, mint a macska dorombolása, álomba ringatott bennünket. Suzy fejét apa vállára hajtva aludt. Én is elálmosodtam. — Miért nem teremtett az isten mindenkit fehérnek? — kérdeztem mamát, amikor ágyba fektetett. — Ez fgy nem Igazságos! — Belülről mindnyájan egyformák vagyunk. Az emberi léleknek nincs színe — felelte. Erőlködtem, hogy megértsem szavait. Néha elfelejtkeztem erről a színnisíóriáról, de mindig közbe jött valami, ami eszembe juttatta. Utáltam, hogy néger vagyok. Buzgón kértem az istent, hogy változtasson fehérré. Egyszer úgy éreztem, hogy történt valami. Apa megjött a munkából, megvacsorázott és újra elment. Mama azt mondta, gyűlésen van. Mamának gondterhelt lett a tekintete. Szomorúan nézte az ablakot és kezét dörzsölgette, mintha fázna. Ilyenkor odamenten hozzá, hogy megnevettessem. Nem szerettem, ha mama vagy apa szomorúak voltak. Mama magához öleit. — Egyszer büszke leszel az apádra, ő Is, mint sokan mások, nagyszerű munkát végez, érted teszi, hogy te és Suzy boldogok legyetek, ha majd nagyok lesztek. Apa fáradtnak látszott. Én úgy gondoltam, ez annak a jele, hogy apa fehérré válik. így jutalmazza Isten azért, hogy olyan sokat dolgozik, s hogy olyan jó. — Apa — mondtam — ugye te fehér leszel? Nézd csak, mama — és apa hajára mutattam. ?=-• Igaz, őszülsz — felelte mama nevetve. Apa is nevetett. é——■ Kisfiam, ne gyötörd magad ezzel a fekete-fehér dologgal. Ha nagy leszel, ez már nem számíthat, csak egy dolog fontos, hogy jó vagy-e, vagy rossz. □ A nyolcadszor megnyíló Varsói Ősz zenei fesztivál műsorán szerepel a berlini szimfonikusok koncertje, Kurt Sanderlinggel a karmesteri emelvényen, a belga Musique Nouvelle kísérleti együttes hangversenye, az amerikai La Salle vonósegyüttes, a strasbourgi ütőhangszer-együttes, egy szovjet—litván vonósnégyes s a Dancer’s Workshop Company elnevezésű amerikai balett fellépte. A poznani Moniuszko Opera a iesztivál keretében mutatja be Sosztakovics Katyerina Iszmailova című operáját — a szerző jelenlétében. □ Heimite von Doderer osztrák író Démonok című új regényét Thomas Mann, Proust és Robert Musil egyes müvei mellé állítja az angol irodalomkritika. A Démonok egy osztrák tisztviselő „feljegyzéseit“ tartalmazza, az első világháború végétől az Anschlussig: a feljegyzéseket azonban a modern eoika minden elképzelhető műfogása feloldia p regény folyamán: az alakok „kettéhasadnak“ régi em-Nem értettem, hegy mit mondott. Nagyon is bonyolult volt ez számomra. Az egyik este, amikor meghallottuk apa lépteit a homokos kerti úton, Suzyvel gyorsan az ajtó mögé rejtőztünk. Mama vacsorát főzött. Éreztem az étel jó szagát. — Csitt, Suzy! Nagy barna szemével rám nézett. Suzy szeme olyan, akárcsak a papáé. — Csitt! — utánozta Suzy. Vártunk, egyre csak vártunk, amikor ostorcsapáshoz hasonló éles hangot hal-, lőttünk. Apa kiáltott. Sírni szerettem volna. Az ablaküveg darabokra törve hullott a folyosóra. Mama kiszaladt, szeme kimeredt, arcát kezével eltakarta és apa után vette magát. Minket észre sem vett. Megszorítottam Suzy kezét, mert féltem. Mama után szaladtunk. Apa a kerti úton feküdt. Az arcát nem láthattam. Mama hangosan jajgatott. Még soha nem láttam sírni. Én is sírva fakadtam. Azt akartam, hogy apa jöjjön haza és mama újra énekelien. Idegen emberek jöttek, hallottam, amint beszélgettek. Ekkor megtudtam, hogy egy fehér ember rálőtt apára. Nem értettem, miért nem akarta az a fehér ember, hogy mi is boldogok legyünk. Egy férfi, akit már egyszer láttam, Suzyt ölbe vette, engem kézen fogott és elvezetett bennünket. — Apa, apa, egyre vissza! — kiáltozta Suzy és karját apa felé nyújtotta. — Apa, gyere vissza! Sírni szerettem volna. Tudtam, hogy apa már soha többé nem jön vissza. Azóta már megnőttem. Sok mindent megértek. Már nem kérem az istent, hogy fehér lehessek. Apa és mások példájából tudom, hogy ha nagy leszek, a bőröm színe már nem számíthat. Csak az lesz a fontos, hogy jó vagyok-e, vagy rossz. — Mama — mondtam anyának, aki az ablak előtt állva nézte a kerti utat — nagyon büszkék vagyunk apára. Ű csak nézett és szemét törölgette. Tudom, bogy kettőtök élete már sokkal szebb lesz « felelte mosolyogva. Fordította: Dolezsál Gabriella lékképeik bukkannak fel minduntalan, Jövendöléseket olvashatunk, aztán „színház a színházban“ technikával megírt fejezeteket, mély lélektani elemzéseket és a többi. □ Az Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évfordulóján mutatja be a moszkvai Nagy Színház Dimitrij Sosztakovics Csendes Don című operáját. Moszkvában lesz az ősbemutatója Molcsanov Breszti érőd című operájának és Hrenyikov balettjének is, amelyeket Alekszandr Biok A tizenkettő című poémája ihletett. □ A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki — egész életműve elismeréseképpen — a nyolcvanéves Benedek Marcell írót, irodalomtörténészt, műfordítót, Benedek Elek fiát. □ A szovjet Kirov Balett nyolc napig vendégszerepelt Izrael nagyobb városaiban. □ Marja Alekszandr óvna Uljanova, Lenin édesanyja a hőse Mark Donszkoj Anyaszív és Hűség című készülő filmjének. A két alkotás történeti háttere — 30 év az orosz munkásmozgalom történetéből. 10
