A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-24 / 43. szám
Vannak azután olyan agyának Is, akik nem érzik szükségét másnémfi lénynek. Ss külün csoportba sorolhatók azok az egyének, akik önzésből ellenzik a házasságot, kényelmi szempontból előnyösebbnek tartják az egyedülélést vagy anyagi számításból, mivel keresetüket nem akarják senkivel sem megosztani. A házasság ellenzőitől meg kell különböztetnünk azokat, akiket általában nőgyűlölőknek neveznek. Ezek nemcsak a házasságról mondanak le, de még kapcsolatot sem keresnek a nőkkel. A férfi nőgyűlöletének két oka lehet. Az Bgylk, ha valami fájdalmas kiábrándulásban ős lelki megrázkódtatásban volt része az illető egyénnek, a másik eset viszont az, amikor abnormálistól elütő nemi hajlamai vannak. Természetesen nemcsak a nőgyűlölők nem kötnek házasságot, hanem igen gyakran megteszik ezt a „szoknyavadászok“ is, akiket szintén több csoportra oszthatónk. Ezeknek az embereknek az erkölcsi színvonala rendszerint igen alacsony, nemi ösztönük viszont az átlagnál sokkal erősebb. Ezek az emberek gondolkozás nélkül csapják be egyik asszonyt a másik után és igen gyakran anyagilag is kihasználják Őket: ajándékokat fogadnak el, pénzt „kölcsönöznek“ ki, stb. A másik csoportba azok a férfiak tartoznak, akik ugyan nem anyagi érdekből kötnek nap nap ütőn Ismeretséget, és nem használják ki anyagi téren a nőismerőseiket, de képtelenek a szerelem őszinte átélésére. Az egyedülálló asszonyok magánya már más jellegű. Az okok inkább társadalmiak, mint lelkiek. Ez természetes is, hiszen az asszonyokban sokkal inkább él a családalapítás szándéka, mint a férfiakban. Hogy történhet meg mégis, hogy egy fiatal leény nem megy férjhez? A leggyakoribb ok az, hogy sok helyen többen vannak a nők, mint a férfiak. A másik motívum pedig a következő állítás: „Sem szép, sem rokonszenves nem vagyok. Senkinek sem tetszem.“ Ez a leglogíkátlanahb szempont, hiszen két ember kapcsolatában a szépség fogalma eltérhet az általános megfogalmazástól. Ennek igazolására elég az a tény, hogy sok, valóban szép lány nem megy férjhez, míg viszont sok átlagos szépségű lánynak „kötik be a fejét.“ Igen gyakran így okolják meg a nők, miért nem mentek férjhez: „Nem mentem férjhez akkor, amikor lett volna rá alkalom és aztán már késő volt.“ Itt most azokról a lányokról van szó, akik fiatalságukat feláldozták fiatalabb testvéreik nevelése, vagy öreg szüleik gondozása érdekében. Az ilyen típusú nőkkel igen gyakran megtörténik, hogy például, amikor a szüleik meghalnak, egyszeriben megváltoztatják addigi életmódjukat és teljes erővel támad fel bennük a sokáig visszafojtott, háttérbe szorított vágy. A férfiak és a nők esetében egyaránt előfordul, hogy valami lélektani okból nem nősültek, vagy mentek férjhez. Az ilyen ellenszenv rejtett oka bizonyára valamilyen kellemetlen gyermekkori emlék, valami a szülők házaséletéből. Talán az apa részeges volt és verte a feleségét a gyermekek szerneláttára. Csaknem valamennyi nő életében volt valamilyen szerelmi csalódás. Egy szerelem, ami nem házassággal végződött! Tálén nős emberről vagy közeli rokonról ■ volt szó, akivel ez nem is végződhetett másképpen. Ha ez egy igazán komoly szerolem volt, és még hozzá az első is, akkor nem csoda, hogy akadályozza minden későbbi ismeretség megkötését talán igen hosszú időre. Nagyon nehezen kötnek ismeretséget az olyan lányok és asszonyok, akik túlságosan meggondolják a férjhezmenést: mindont alaposan meggondolnak, minden szónak túl nagy jelentőséget tulajdonítanak és ebből azután helytelen következtetéseket vonnak le. És a bizalmas levelek?... Csak azért is — háromszor is: nem sajnálom! Volt egy szerelmem. Igazán szerettük egymást, mégis olyan rövid Ideig tartott ez a szerelemi Igazán mindenre volt elég kínálkozó alkalmunk ismeretségünk során, de előrelátható volt, hogy ez a szerelem nem tarthat „örökké“. /Elismerem, hogy részemről ez btzonyosfokú bizalmatlanság volt, de így akartam védekezőt már jó előre a csalódás ellen.) És ez talán nem is önzést Talán inkább önmegtagadásnak mondhatnánk, mivel igazán szerettem, és ebben az esetben „nemet“ mondani bizony lány létemre sem volt könnyű dolog. Ha az ember erről lemond, annyit jelent, mintha meglopná önmagát meg a partnerét is. Szertntem viszont felelőtlenségnek tűnik, ha egy lány csak azért adja magát oda valakinek, mert az felhevült. Így ért véget már három szerelmem, három komoly ismeretségem. Igaz, hogy boldogtalan vagyok, mégis úgy vélent, ha engedtem volna a három kísértésnek, akkor még boldogtalanabb lennék, mivel egyik férfitsmerősöm sem vett volna komolyan. Befejezésül csak annyit, hogy egyáltalán nem tartom magamat önzőnek. Huszonöt éves hlvatalnoknö Levél egy diáklánynak E folyóirat egyik előző számában olvastam a levelét, bár nincs jogom arra, hogy valakit elítéljek, mégis írnom kell Önnek. Többek közt ezt írja: „Azt szeretném, ha kényeztetnének, kedveskednének, simogatnának és udvarolnának nekem ... Talán már nem élnek a szerelem művészei?“ — írja egy huszonkét éves diáklány. Kedves kis diák, milyen feleség, milyen anya lesz önből? Sírnék, ha az én fiam egy Önhöz hasonló nőt akarna feleségül venni és sírnék akkor is, ha ilyen lányom lenne. N. K. Nem árt meg az önkritika Van egy tizenhét éves leányom és nagyon jól megértjük egymást. Nem akarok szót emelni minden anya nevében, de úgy vélem, hogy boldogabbak és nyugodtábbak lennének azzal a szlklaszllárd meggyőződéssel, hogy a lányok ötven százaléka nem enged a csábításnak és továbbra ts szép ideálokkal, a ttszta szerelemről álmodozva él inkább, semmint az „először“ után ktábráduljon mindenből. Nekünk felnőtteknek, aktk igazán felelősnek érezzük magunkat a felnövekvő nemzedékért, sokkal kevesebb lenne ebben az esetben a problémánk, önkritikával bevallom, hogy eddig még nem mondtam ki a végső szót én sem, ,jogos-e a házasság előtti nemi élet vagy pedig nem. Az én nézetem nagyjából a következő: Nem tartom helyesnek két fiatal nemi életét mindjárt az ismeretségük elején, még abban az esetben sem, ha igazán szeretik egymást, ha már jövendőjüket tervezgetik is. Határozottan kijelenthetem, hogy időre van szükség, amíg meggyőzödnek arról, vajon lelkileg its közel kerültek-e egymáshoz, megegyeznek-e a nézeteik. S főként uralkodniuk kell az érzésetken! Ha a fiatalok már mindezzel tisztában vannak, akkor nincs semmi akadálya az intim kapcsolatnak. Ebben az esetben azonban felmerül két probléma: vagy még közelebb kerül egymáshoz a két ember, vagy fokozatosan elidegenülnek egymástól. Az első esetben a házasság boldognak és szerencsésnek ígérkezik, -a másodikban viszont sokkal jobb, ha Idejében megszakítják az Ismeretséget. Ebben az esetben azonban mindkét fiatal gondolja meg alaposan, hogy előző ismeretsége miért maradt abba, mi volt a szakítás igazi oka, hogy a legközelebbi 'ismeretségük nehogy éppen olyan okokból végződjön rosszul. Az első esetben, ha a férfi olyan lánnyal találkozik, akit szívesen feleségül venne, sohasem szabad a lány szemére hánynia, hogy már nem szűz. A férfinek házasság előtt már sokkal több ilyen „tapasztalata* van, mint a lánynak. Végül is módjában áll megtudni, hogy a jövendőbelije hogyan élt ismeretségük, előtt. Éppen így a nők Is legyenek- tisztában azzal, hogy nem egy testet öltött an-. gyal veszt őket feleségül. De azért, mégiscsak a legszebb egy nászéjszaka a férjjel? Mit gondlnak erről, kedves fiatal barátaim? K. G. P. Havran felvételei 7
