A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-10-10 / 41. szám
Csontos Vilmost Két vers Építkezés Épül egy ház — tíz emelet Igénybe vesz Egy darut és harminc kezet. — Én a falat magam rakom, Vályogsorát Épp felérem, oly alacsony. Beton helyett sár köti meg, A mércém egy ősi szerszám — függő zsineg. ■- Az ember is pont így épül, S úgy lesz nagy, ha Társakat kap segitségül. Akit sorsa magára hagy, Építménye Bizony csak földszintes marad. Arnost Padrllk illusztrációja az Énekek énekéhez aranyéremmel kitüntetve. Dongók Csak kevés bogár zengi túl őket, — Minden virágra merészkedőket. Szemük szikrázó tüzével szállnak. Szállnak, míg szirmot nem találnak, Méhet, darazsat megelőznek, Szűzi kehellyel birkóznak — s győznek. — 6, hány dongó van köztünk is, aki Dongva mer szűz kelyhet bontani, S ha himport lopott — tovább karikáz. — Ilyen dongótól szép virág — vigyázzl Zs. Nagy Lajost A nyugati tv-vírusról (Inosztrannaja Lityeratura, 196S, 2.) A televízió hasznáról és káráról még mindig sok vita folyik a nyugati világban. Pierre Rondiére, akit szibériai útleírásaiért a francia Akadémia nagydíjával tüntettek ki, most a tömeginformáció eszközeinek a kulturális színvonalra való hatását vizsgálva, egyenesen televíziós vírusról ír. Ez a vírus a szemem keresztül hatol be a léi lekbe, és megbénítja néhány órára a karosszékben ülő embert, aki többé nem mozdul ki hazulról, mert az egész világ hozzá megy látogatóba. Panaszolják a papok, hogy a hívek nem járnak templomba, bezárnak egyes mozik és színházak, boulevardlapok szűnnek meg, a vendéglőkben csökken a fogyasztás, és élelmes cégek „hideg tv-vacsorát“ hoznak forgalomba, amit úgy leb°‘ elfogyasztani, hogy az ember nem veszi le tekinteté: a képernyőről. Sőt már a nők sem költenek estélyi ruhára, legfeljebb új típusú pongyolát vagy ún. tv-pizsamát vesznek, hogy annál jobban mutassanak a televíziós „audíció“ diszkrét félhomályában. A tv-néző azonosul gépével. „A néző részesévé válik annak, amit lát — folytatja Rondiére. — Bekapcsolni a televíziót, megfordítani a fogantyút, annyit jelent, mint bekapcsolni önmagamat. A fej többé már nem a televízió-néző tulajdona; rábízta a varázsszekrényre. Ebben az értelemben el is vesztette önállóságát. Mi következik ebből? Nagyon sok. De mindenekelőtt — a televízió urainak korlátlan hatalma.“ A tv tehát önmagában nem ördögi alkotmány; a kérdés az, hogy milye ncélra használják fel. A mozi- és színházlátogatás csökkent, mert a néző, akinek már televíziója is van, igényesebb lett a darabokkal és az előadásokkal szemben. Csak a képes hetilapok példányszáma apadt, az Humanität, és a New York Times-ot a televízió nem érintette. A versek és a regények valóban nehezebben adhatók el, de fokozódott az érdeklődés a dokumentációs irodalom, az esszé és a művészettörténeti könyvek iránt. A helyesen Irányított televízió tehát emeli a kulturális színvonalat és új tömegeket vonz a szellemi élet felé. „A veszély csak az — fejezi be fejtegetését Rondiére, ha valaki megelégszik azzal, hogy csak televízió néző legyen.“ A szolgálati út V í z p a r t i óda Dicsértessél, Huszadik Század! E bádogtetőt rendelted fejem fölé s köréin eme deszkafalakat, melyek között visitnak álmaim. Nem kell hidak alatt hálnom, csatangolnom a szélben, meghúzódni árkok fenekén, huzatos kapualjakban. Fényes, szép nyugalomban nézem az írógép billentyűit s az öklöm, dicséretedre keresek megfelelő szavakat. Dicsértessél! Van kenyerem, munkám, ha akarnám borom is lenne, fiamnak kórházat rendeltél, feleségemnek a magány gyönyörűségét. Ügyetlen, álmodozó költőd válláról leemelted a terhet. Kiállhatok a víz fölé, hallgathatom a hullámok kacagását. Elnézhetem vitorlák lobogását, fecskék gyönyörű sikló-repülését. Medúza-hajú tranzisztoros szüzeket látok a vikend-házak teraszán. Pocakos palikat, fényes kocsijuk tetejét nyalogatják. Dörgő gépek az ég peremén, most már teljes a csend. Teljes vagy, Huszadik Század, akár a költők árvasága. Szene, 1965, szeptember 20 Az ezredes a segédtisztnek: ,JHolnap reggel kileng Ura nulla perckor napfogyatkozás lesz. Tudja, ez nem történik mindennap. A legénység gyakorlóöltözetben sorakozzon fel az udvaron, és nézze végig ezt a ritka természeti tüneményt. A legjobb lesz, ha én kis előadást tartok erről. Ha esik majd, akkor természetesen semmi sem látható. Ez esetben a legénység a tornateremben tart foglalkozást.“ A segédtiszt a századparancsnoknak „Az ezredes úr parancsa: holnap reggel kilenc órakor napfogyatkozás. Ha esni fog az eső, a gyakorlótérről persze, semmit sem lehet látni. Akkor a tornateremben néz végig a legénység olyasmit, ami nem mindennap történik.“ A századparancsnok a hadnagynak: „Az ezredes úr parancsára, holnap reggel kilenc óra nulla perckor, gyakorlat közben a tornacsarnokban a napfogyatkozás felavatása. Az ezredes úr maga fog parancsot adni, ha esik. Ami bármikor előfordulhat. Végeztem!“ A hadnagy a szolgálatvezetőnek: „Holnap reggel kilenckor az ezredes úr a tornacsarnokban, szolgálati öltözékben elsötétíti a napot, ahogy ez mindig történik, ha jó az idő. Ha esik, akkor a gyakorlótéren lesz ugyanaz.* A szolgálatvezető a tiszteseknek: Jiobiap reggel kilenckor az ezredes úr elsötétítése, szolgálati ruhában, a nap miatt. Ha a tornateremben esik az eső, ami nem mindennap történik, sorakozó a gyakorlótéren.“ Beszélgetés a katonák között: „Nincs nyugta az embernek! Ha holnap esni fog, úgy néz ki, az öreget a tornateremben elsötétíti a nap. Ez olyan butaság, hogy nem is történhet meg mindennap.“ (Egy perui lapbőll
