A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-11 / 28. szám

A Kelemen-brigád; Kelemen Árpid, Kelemen Ferenc, Méuároi Lajoe, Máltáról litván, Sao­­mor Jénáé, Siomor litván, Gyepei Jfiieef. Lenocái Mihály áe Töröttő (énét van év kűzöttl ember, jellegzetes bajüsSZ&l. Markáns arcéi, tipikus gazdaarc. Mészáros Istvánnak hívják, nagycétényl lakos. Illet­ve, ezt el kellene dönteni, hogy Igazában nagycétényl-e, mert csak a szombatot és va­sárnapot tölti otthon a falujában. Érdekes — s úgy érzem, tipikus — az ok, amelynek folytán Ide került. Életében gazdaember volt, tizenegy hektáron gazdálkodott. Csa­ládi fényképeket mutatott, melyeken leg­szebb lova kötőfékét fogva áll a felesége és a fial mögött. A fial fajtiszta nyolchóna­pos cslkajával vannak lefényképezve. Ab­ban a világban a jó ló, a szép csikó volt a gazdaember büszkesége, még a fényké­pekre Is rákerült, mint a paraszti élet alap­ja és záloga. A szövetkezetesítés Idején (1953-ban) Mészáros István „nem Irt alá“, makacsul távoltartotta magát a szövetkezet­től (6 tudja, miért, nem Is kérdezem, bizo­nyára megvolt rá a személyes oka), földjei mégis odakerültek, 6 meg dolgozni ment — Idegenbe. Először Rózsahegyre, a textil­üzembe, majd három év után Zsolnára, a fia után. A lova kantárszára és az ekeszarva után texttlgépfogantyút, majd lapátnyelet és tallcskafogót markolt a kezébe. Ilyen volt az ő útja, földközelből, emeletes házak tetejére, Elégedett-e? Vállat von. Fizetése jó. Otthon Is parancsolnának neki, Itt Is parancsolnak. Akkor már Inkább Itt paran­csoljanak, mint otthon. Az Itteni parancsok mögött nem érez hamisságot. Otthon — ki tudja? — tálén éreznel Két arc a Kelemen brigádból, két épltö­­arc. A többiek? Hasonló arcok, napbarnítot­tak, Nyltra, Vág és Dunamentlek. Néhányan már ide nősültek és itt laknak, nagy ün­nepeken látogatnak csak haza. A többiek utaznak, ma nem (péntek délután van), mert holnap brigádmunka lesz a csallóközi árvízkárosultak megsegítésére. Az otthoni viszonyokról kérdeznek, mert Nagycétényt Is fenyegetheti a Nyltra, nem a falut, de a határát. Megnyugtatjuk őket: nem, Nagy­­cétényben nincs veszély! Négy ágy — hófehérrel ágyazott vas­ágyak, négy szekrény, egy asztal és négy szék. A szekrények oldalán esőkabátok, a tetejükön kofferek és alumínium edények. A falon oklevél, mely szerint a Mészáros Mihály munkakollektívája ekkor és ekkor megkapta a szocialista munkabrigád cí­met. Itt lakik Mészáros István, három társával. A brigádvezető Mihály, a fia, jelenleg otthon van, mert házat épít és a falu közelében akar dolgozni, hogy munkaidő után magá­nak dolgozhasson. A többi építő Is hasonló szobákban lakik. Modern új épületben laknak, amikor érdek­lődtem utána, egy üzemi őr így igazított útnak: „Az a ház, ahol azok a magyarok laknak? Ott van az útkereszteződés mögött.“ A lakásért nem fizetnek, takarlttatja a vál­lalat a szobákat és ágyhuzatot Is mosat rájuk. Vlllanyfőzön az otthonról hozott ele­­ségből vacsorát főznek, így aránylag olcsón kijönnek életszükségleteikkel. Bizonyára takarékoskodnak. Otthon a család, várja a pénzt, mert mindig kell valami: ruha, tele­víziós készülék, új lakás. Egy kicsit már zsolnaiak, de egészen so­sem lesznek azok. Láthatatlan szálakkal kötik össze a várost Nagycéténnyel, oda, vissza, oda vissza... ahogy egymás után folynak el a hetek, hónapok. S a falujuk nem is nagyon tudja róluk, hogy hol van­nak, mit csinálnak, csak annyit tud róluk, hogy vasárnapra mindig megjelennek, aztán újra egész héten nem látja őket az ember a faluban ... Mináról litván A ziolnal Poxemné itnvby nemzett vállalat áj edmlnlastráctfia épülete

Next

/
Oldalképek
Tartalom